Fejlesztés vagy fejvesztés terhe mellett?

Mit tapasztalnak tanácsadóként, van-e érzékelhető változás a hibákkal való bánásmód terén a szervezeteknél?

Ez egy sokat emlegetett téma, és látunk ilyen-olyan példát is. Sok szervezetnél már az értékek közé is felkerült, hogy a hibák alapvetően a tanulást szolgálják. Innen azonban már kétfelé ágazik a történet: van, ahol valóban éli is ezt a szervezet, és van, ahol megmarad a papír, a szlogen szintjén, de a gyakorlatban mégis inkább retorzió, „fejvesztés” jár a hibákért.  

A vezetőknél mennyire van fókuszban a munkatársak fejlesztése?

Ez is változó. Nemrég hallottunk egy példát, ahol a vezető a toborzásért felelős munkatársaknak azt mondta: „nekem csak kész embert hozzatok”. Nála valószínűleg nem a munkatársak fejlesztésén van a hangsúly. Legtöbbször azzal találkozunk, hogy a vezető, bár tudja, érti a fejlesztés jelentőségét, a szándéka is megvan erre, a hétköznapi operatív feladatok mégis gyakran elsőbbséget élveznek. Ha valamit egy sürgős dolog miatt el kell engedni a napból, akkor prioritás szempontjából valószínűleg egy visszajelző, fejlesztő beszélgetést a legkönnyebb törölni a naptárból.

Egy másik jellemző jelenség, hogy nincs elég türelem: a vezetők gyors fejlődést, változást várnak. Pedig a tanulásra, a fejlődésre folyamatként kell tekinteni, „gyorsan ható tablettát” nem nagyon lehet erre bevenni. 

Miért fontos ez a munkatársak megtartása szempontjából?

A fejlődés a mai környezetben szinte már egy alapvető emberi szükségletnek számít. Nyilván minden munkatárs jobban értékeli a fejlesztést a hibáztatásnál, a negatív következményeknél. Persze vannak helyzetek, amikor a negatív következménynek is helye és relevanciája van. 

A megtartás szempontjából fontos, hogy a munkatárs azt érezze, hogy van lehetősége tanulni, jobbá válni, számít a véleménye, és tudásával értéket tud teremteni. Az ezekhez szükséges kereteket elsősorban a vezetője tudja megteremteni számára. A lehetőséggel pedig a munkatársnak kell élnie!