Hogyan kell kifizetni a távolléti díjat felmondás esetén?

Az Ön által említett, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 70. § (3) bekezdésében rögzített szabály (a felmondási idő legalább felére mentesíteni kell a munkavállalót a munkavégzés alól, a mentesítés idejére távolléti díjára jogosult) egy, a munkavállalót védő ún. garanciális szabály. Ennek lényege abban áll, hogy bár a munkavállaló a felmentés időtartama alatt munkát nem végez, mégis közel azonos díjazásban részesüljön, mintha ténylegesen munkát végezne. A felmondási idő alatti felmentésnek ugyanis az a funkciója, hogy ez alatt a munkavállaló úgy tudjon munkát keresni, hogy nincsen veszélyeztetve a megélhetése. Mindaddig azonban, ameddig nincsen felmentve a munkavégzési kötelezettség alól (tehát rendesen munkát végez), a munkavállaló teljes munkabérére jogosult. Vagyis az Mt. e szabályát úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a munkavállaló felmondási ideje 30 nap, akkor főszabály szerint legfeljebb 15 napig ténylegesen munkát kell végeznie, mely időre munkabér illeti meg, majd a fennmaradó 15 napra a munkáltató köteles őt mentesíteni a munkavégzési kötelezettség alól. Mivel ebben a 15 napban a munkavállaló nem végez ténylegesen munkát, így erre az időszakra (a rendszerint egyébként azonos összegű) távolléti díjra válik jogosulttá. A fenti szabály kapcsán fontos viszont azt kiemelni, hogy ez csak a munkáltatói felmondás esetén irányadó.

Munkavállalói felmondás esetén nincsen kötelező felmentési idő, vagyis főszabály szerint a munkavállaló a teljes felmondási idejét köteles ledolgozni. Annak azonban nincsen akadálya, hogy a munkáltató egyoldalú döntésével vagy a munkavállalóval kötött megállapodása alapján mentesítse a munkavégzés alól a munkavállalót a felmondási időre vagy annak egy részére. Ha a munkavállalót a munkáltató egyoldalú döntése alapján mentesíti, akkor a munkavállalót távolléti díj illeti meg, míg megállapodás esetén ettől eltérő díjazást is kiköthetnek. A ténylegesen ledolgozott napok után természetesen ebben az esetben is rendes munkabére illeti meg a munkavállalót. Annak sincs akadálya, hogy a felek a felmondási idő alatt közös megegyezéssel megszüntessék a jogviszonyt.