Jó kis tockos a Főnök inkognitóban

Ki nézte tegnap a Főnököt Inkognitóban-t? Aki még nem, és a munka ünnepe előtt egy nappal tockost akar kapni lapos képernyőn keresztül, kattintson a tetemre hívás epizódra, és élvezze a tarkóra mért villámcsapásokat.

Ez a rész tetszeni fog azoknak, akik vágynak egy kukkolós vezető lecseszésére, náluk is jobban járnak, akik eljátszottak már a gondolattal, hogy a nyilvános lepleződés remek, mert ilyenkor ellentmondás nélkül a zsigerekben érezni, hogy milyen hanyag, alkalmatlan szabályszegő lényecske az ember. Ez amúgy lassan jó gyakorlatnak számít a mai világban mifelénk. Nem lesz olyan, mint élőben, de ez is valami.

Él bennem a remény, hogy elég sok vágás kellett és van szerkesztői teljesítmény abban, hogy kidobálták a sok röhögést, mosolyt, félmosolyt és fintort annak érdekében, hogy ebben a költséges játékban ne sérüljön a vezetői tekintély. Hogy röhöghetne má' a díszlet a vezetőn, amikor biztosan sokat fizetett azért, hogy feketére festett arccal, idétlen parókában húzassa a saját nótáját a tévében?

Az RTL Klub sorozatának első darabjából nem derült ki más megfontolásra érdemes, mint hogy mekkora a munkaerőéhség. Úgy tűnik, azért vállalta be a pizzás cég, hogy részt vegyen ebben a műsorban, mert munkáltatói márkát kell építeni. Persze, fontos, és nem tudjuk, mennyivel több minőségi ember csörög rá a főszereplőnek álló tulajdonos által professzionálisnak mondott Pizza Kingre, de az tuti, hogy fájdalmas végignézni a kisemberek meggyőzésében bizakodó (?) produkciót.

Mi állhat a háttérben? Milyen remény hatására kezd valaki bízni egy televíziós szereplés sikerében, amiben saját magát kell eljátszania? Nem túl nagy bátorság valódi színészi eszközök nélkül a csupasz kamerákkal szemben? „Ne szórakozzál, kell a minőségi (hajtós, lojális és kedves) munkaerő vagy nem?” - erre talán gondolkodás nélküli igen-t vár magától egy cégvezető, pedig nem kellene. Vagy belelkesedik az ötlettől? Bevállalja. Vagy flegmán dönt, hogy rendben, hadd forogjon? Vagy a lehető legnaivabban kell hozzáállni ehhez a kérdéshez?

Azért bújt maszk mögé a Pizza King tulajdonosa, tényleg arra volt rászánva ideje, pénze és teljes önmaga, hogy kamerákkal a háta mögött kezdő melósnak álcázva utána fog járni, milyen az élet az éttermeiben, amikor ő nincs ott, hogy többet tud meg a saját szemei által, mint amikor elküld néhány próbavásárlót, rutinos megbízottat az éttermekbe. Ha így van, akkor ki veszi a bátorságot ahhoz, hogy azt feltételezi a műsor célcsoportjáról - fizikai munkás, kékgalléros, betanított stb. -, hogy bután hinni fog a Mátyás királyos meséjében?

A márkaépítés működése érdekében a szórakoztatás is cél lehetett volna, hogy kísérletet tesznek a fotelba szögezni. Ha igen, akkor miért nem irányult erre valamilyen rendezői, szerkesztői stb. szándék? Csak mutattak volna bizonyos igényt az összekacsintásra, pl. „Tudjuk, ti egy jót akartok kukkolni, azért ültök itt, hogy bepillantsatok oda, ahova a főnök szeme nem lát. Meglátjátok, milyen izgalmas lesz.” Nem, csak azért sincsenek ilyen pillanatok, ezért nulla az izgalom.

Mocorog, hogy nem tudni, mit vágtak ki a tévések, de valószínűleg az izgalmas részeket, az is mocorogtat, hogy miért? Gyávaságból, nehogy kétértelmű, ne adj' előnytelen színben tüntessék fel az üzleti partnert, legyen inkább biztonságosan unalmas a műsor? Vagy tényleg ennyit lehet mutatni a pizzakészítésből, ami a világ leguncsibb melói közé tartozik és még fárasztó is? Olyan íztelen, hogy nincs közben egyetlen poén se? Még a könyvtárosok is poénkodnak, a rakodómunkások és az ügyvédek is vicceskednek, de úgy látszik, a pizzások nem ilyenek. Az a hely szürke és unalmas, ahol emberek azért jönnek össze, hogy pizzát készítsenek. Egy üzletet bezár a tulaj, de ennek csak örülünk, mert nem ítél örökös unatkozásra ártatlan embereket. Már olyan rendes az ország, hogy egy pizzakészítő és egy pizzafutár is csak cuki lehet? Kár, hogy ilyen keveset tudtunk meg a pizzakészítés emberi oldaláról, kár, hogy ez így biztosan nem reality és nem doku, amit látunk, hanem egy gyenge tévés munka.

Persze, a rossz tálalásból nem arra jöttünk rá, hogy ezen a helyen rossz meló pizzát készíteni, és hogy rossz pizzák készülnek közben, de inkább egy rossz emberről nézünk meg egy jó filmet, mint egy jó emberről egy rosszat, ezért most nehéz hova tenni a szóban forgó céget, de legalább a róla készült filmet tudjuk, hova kell helyezni.