Karriergyilkos internet, avagy transzparens életünk a világhálón

Sokan nem is gondolják, hogy mennyi adatot tárol a világháló a felhasználókról. Pedig érdemes lenne odafigyelni erre a tényre munkaerő-piaci fókuszból is azok után, hogy az elmúlt években a korábbi keresőprogramos toborzási kutatás után megjelentek a kifejezetten interneten keresztül "nyomozó" speciális cégek is. Ha nagy a rizikófaktor, egy bizalmi állás megpályáztatása során a nagyobb cégeknek komolyabb pénzösszeget is megér, hogy egy-

egy új pozícióra pályázó munkavállaló hátterét részletesebben is megismerjék. De tőlünk nyugatabbra ma már a mindennapos toborzási munkában is alapvető elem az internetes kutató-munka.

Profi toborzási keresőmunka nulla toleranciaszinttel
A HR-zsargonban "profiling"-ként emlegetett kutatómunka kapcsán Sörge Drosten a Kienbaum Személyzeti tanácsadó düsseldorfi vezetője a német Wirtschaftswoche számára úgy nyilatkozott, "Számunkra a legfontosabb alap, hogy mi van a világhálón". Így elég egy árulkodó internetes napló, egy chat-programban kifejtett szélsőséges nézet és a nagy ívű karrier-álmoknak azonnal "lőttek" a munkavállaló számára.
Minél őszintébb valaki az internetes ténykedése során, annál több adat válik a róla szóló nyílt könyv részévé a toborzási adatkereső szakemberek előtt: iskolázottság, osztályzatok, dolgozatok, barátok neve és foglalkozása, beszélgetések hozzászólásai, feladott hirdetések típusai, korábbi munkahelye és még sorolhatnánk. Intolerancia és személyiségi jogok védelme ide vagy oda, egyre több, szisztematikus kutatásra specializált vállalat alakul világszerte, felismerve a munkáltatók azon igényét, hogy a jóízlés határát súrolva a lehető legteljesebb mértékben szeretnék tudni leendő alkalmazottjukról, hogy valóban megfelelnek-e az általuk elvárt személyiségtípusnak.

A nyugat-európai országokban már bevált gyakorlat a "profiling"
A Német Tanácsadó Vállalatok Országos Szövetsége (BDU) egy nemrégiben készített felmérésében 300 személyzeti tanácsadót és HR-est kérdezett meg erről a toborzási technikáról és kiderült: 28 százalékuk folyamatosan kutat az interneten a személyzeti adatbázisukban lévő, vagy egy adott pozícióra jelentkezett álláspályázó gyenge-erős pontjai után. E szakemberek 34 százaléka saját bevallása szerint a mindennapi gyakorlatban is folyamatosan leválogatja azokat a jelentkezőket, akikről kedvezőtlen, vagy nagyon kedvezőtlen adatra lelt az interneten. És ha már ilyen szűrőket alkalmaznak, sok pályázó veszít is rajta.

Jaj nektek exhibicionisták! - Az internet nem felejt
A német napilap is beszámolt néhány érdekes esetről annak kapcsán, hogy milyen hátrányokat jelenthet az interneten évekig tárolt adathalmaz egy-egy munkavállaló számára. Gizella M. egy kereskedelmi tréner példának okáért az egyik legesélyesebb jelöltje volt egy helyi német közigazgatási szervezet vezetői posztjának. A hölgynek a korábbi munkakörében is kiváló kvalitásai voltak, így rátermettségére és kompetenciáira való tekintettel kinevezték vezetői státuszba, ahol azonban hamar rájött, hogy a szervezet könyvelésében komoly szabálytalanságok vannak. Lelkiismeretére támaszkodva egészen a bíróságig vitte az ügyet. A bíróság az illetékes polgármesterrel szemben a szakembernek adott igazat és az internetes sajtó is az egekig magasztalta kitartásáért. Hősként beszéltek róla, ám igen hamar kiderült, hogy hiába a jó hírnév, ha a történtek után sehol nem kap munkát. A munkáltatók meglátva az azóta az interneten szárnyra kapott, majd archivált bírósági per hírét, úgy vélekedtek róla: "Bizonyára magasan kvalifikált menedzser, de nagyon korrekt. Túlságosan is korrekt." Az ügyet követően megpályázott állásokat éppen ezért nem kapta meg a szakember.
Ezt takarja a nemzetközi internetes toborzás kapcsán többek által "K.O.-Kritérium"-ként emlegetett tényező, amikor a munkaerő az interneten lévő hátrányos adatok miatt karrierjében is nehezebben jut előre. E miatt a tényező miatt nem talált munkát egy másik szakember sem, aki 8 évvel ezelőtt zárta le párkapcsolatát korábbi párjával. A korábbi élettárs a szakítás után évekkel később bűntettbe keveredett, ám erről a hölgy mit sem tudott, egészen addig, amíg az ügyről egy internetes hírportál be nem számolt. Az alapvetően bulvár-jellegű portál eszmefuttatása szerint "Még az is lehet, hogy a bűntetthez a volt élettárssal való szakítás vezetett". Így nem csoda, hogy az egyébként jó kvalitású menedzser sokáig kopogtathatott az ajtókon, mire állást talált.
De nem kell ilyen távlatokba kitekintenünk ahhoz, hogy érezzük az internetes adatok döntő jellegét egy-egy álláspályáztatás során. Elég, ha az internetes beszélgető-programokat és az ún. blogokat (internetes naplókat) vesszük alapul. Szakértők szerint a most felnövekvő generáció internet-alapú élete ad igazán jó táptalajt a jövő álláspályáztatásai során a kulcsfigurák megtalálásához. Minden feljegyzésről, begépelt karakterről valahol az éterben mentés készül, amelyre akár évtizedek elteltével is rá lehet keresni. Ezt a hozzáértők szerint nem szabad szem elől téveszteni különösen akkor, ha gyakorlati pozíciókat hirdetünk meg és fiatal munkaerőt keresünk vállalatunkhoz.

Online imázs-építők - Angyalbőrbe bújt karrieristák
John Battelle amerikai újságíró, a "Wired" nevű High-Tech magazin társalapítója "A keresés" című könyvében a fentiek miatt a következőre inti a munkavállalókat: "A nem túl távoli jövőben azok az emberek, akikről nem lesznek adatok az interneten, rejtélyes személyek lesznek. Nekünk többieknek azonban állandóan figyelnünk kell a Google rendszerében, hogy milyen adatokat talál a világháló saját nevünk beírásakor". A szakemberek éppen ezért arra figyelmeztetnek, hogy a munkáltatóknak élniük kell az internet adta lehetőségekkel. Azoknak a toborzási és HR-szakembereknek, akik ezt eddig nem tették, kapkodniuk kell magukat, hiszen már most igen sok olyan fiatal munkavállaló van, aki rengeteg időt tölt el saját online imázs-építésével, elfedve mindazt, ami a valóság. Ők tudják, hogy a világhálón lévő adatoknak súlya van. A munka világában még inkább.


Garai Katalin