Kell egy homokozó - érzelmi kérdés-e a cégutódlás?

A leggyakoribb érzelmi cél, hogy az alapító tulajdonos, az "ötletember", utódainak építi a vállalkozást. Ugyanakkor ritkán merül fel benne kérdésként, hogy ők vajon akarják-e ezt? A hibák halmozásának sorában kiemelkedő helyet foglal el, hogy a legtöbb cégvezető saját klónját látná szívesen utódaként, holott az ilyen emberek sokkal inkább lehetnek a konkurensei, mint az ő jövőbeli alkalmazott vezetői. Kulcskérdés, hogy a tulajdonos egyáltalán bevallja-e magának, hogy nem ért a cégutódlás területéhez, ezért indokolt külső segítséget kérnie.

Itt jöhet a képbe az interim, aki az átmeneti időszak (általában 2-3 év) alatt operatívan irányítja a vállalatot, továbbá felkészíti az utódot az átvételre. Mindenekelőtt természetesen meg kell határozni a célt: el akarja adni a tulajdonos a céget? Családon belül szeretné továbbadni a vezetést? Esetleg alkalmazott vezetőt szeretne megbízni? A döntéskor kiemelten fontos, hogy a tulajdonosi és operatív vezetői szerepek ténylegesen különüljenek el az alapító fejében!

A cégutódlás speciális helyzetét tovább színezi, hogy az alapító ötletember legtöbbször azért hagyta ott alkalmazotti pozícióját, mert nem bírta elviselni a rendszerrel járó kötöttségeket. Ennek megfelelően az esetek többségében cégében mindent ő tart kézben, struktúráról hallani sem akar, ezáltal ő maga a továbbfejlődés kerékkötője. A kézi vezérlés visszaszorítása és az átadható rendszer kiépítése sarokköve a cégutódlás projekteknek.

Látni kell ugyanakkor, hogy az ötletemberek nem tudnak tétlenül meglenni, szükségük van egy "homokozóra", csinálniuk kell valamit, ami leköti őket. Sokan éppen ezért engedik el nehezen a gyeplőt. Ezt a kérdést is mindig kezelni kell. A jövő vállalkozásait most alapítják, ráadásul kutatások szerint a cégek átlagéletkora rohamosan csökken, ezért a cégutódlás igencsak forró téma lesz a jövőben.
A jövő pedig már elkezdődött!