Keresettek a HR-esek Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Jász-Nagykun-Szolnok megye a társadalmi-gazdasági jellemzők alapján sajátos térszerkezeti törésvonalon fekszik. A megyében meghatározó kelet-nyugati fejlettségi különbségek mutatkoznak. A térség nyugati felében erőteljesen érvényesül a főváros vonzása, a tiszántúli részeken azonban jelentős periférikus területek alakultak ki.

Jász-Nagykun-Szolnok megye az Alföld "szívében" hét megyével határosan helyezkedik el, a Tisza, a Hármas-Körös és a Zagyva folyók mellett. Népessége 1980 óta folyamatosan csökken, ami a halálozások magas, míg a születések alacsony számával magyarázható. A megye népessége öregedő korstruktúrájú. A 60 éven felüliek aránya 22,5 százalék, a 14 éven aluliaké pedig 15,5 százalék, az öregedési index 88 százalékról 107,1 százalékra növekedett. A fiatalos korstruktúrájú települések a megye központi részén és a Nagykunságon koncentrálódnak. A cigány etnikum aránya az összlakosságon belül mintegy 8 százalékra tehető.

A megye gazdasági értelemben közepesen fejlett ipari-agrár jellegű területnek tekinthető. A korábbi nagy múltú vállalatok megszűnésének a megye klasszikus iparágai is, mint a cukor-, papír-, tej-, malom-, és vegyipar áldozatul estek. Ez a folyamat a gazdaság visszaesésével, nagyobb munkanélküliséggel és a kényszervállalkozások növekedésével párosult. 2008-ban ezer lakosra mintegy 122 regisztrált vállalkozás jutott, vagyis az országos átlag mindössze 78 százaléka. Az iparban végbement átrendeződés révén megnőtt a kis- és középvállalkozások súlya, valamint megjelentek azok az új multinacionális vállalatok is - Samsung, Carrier, Electrolux, Claas -, amelyek jelentős tőkebefektetésük révén az exportból is döntő arányban részesednek. A külföldi befektetések nagysága 2007-ben elérte a 176 milliárd forintot, ami az országos összeg 1,3 százaléka. 2008-ban a 81,5 ezer alkalmazott 46,3 százaléka az iparban és az építőiparban, 6,1 százaléka a mezőgazdaságban, 47,6 százaléka az üzleti szolgáltatások területén dolgozott.

A vállalkozások, így a kkv-k működését is előnyösen befolyásolta az ipari parkok és a vállalkozási övezetek kialakítása, hiszen előnyösebb, sokszor adókedvezményekkel járó betelepülési feltételeket kínáltak a vállalkozások számára. Jelenleg a megyében 12 ipari park, egy ipari zóna és egy vállalkozási övezet működik. Az ipari parkokban közel 590 hektáron működő vállalkozások mintegy 5.000 embert foglalkoztatnak.

Gazdasági fejlettség szempontjából a megyét két nagy részre tagolhatjuk: a Tiszától nyugatra fekvő dinamikusan fejlődő jászsági és szolnoki területre, valamint a Tiszától keletre fekvő nagykunsági és tiszazugi elmaradottabb térségekre. Az ipari termelés legnagyobb része a megye fejlettebb területein, a szolnoki és a jászberényi kistérségben összpontosul.

A legjelentősebb iparágak közé tartozik a gépipar, ami önmagában a termelés több mint kétharmadát adja, továbbá a fa- és papíripar, az élelmiszeripar és a textilipar. A megye ipara feldolgozó jellegű, a megye - mint az Alföld egyik legiparosodottabb megyéje - adja az ország ipari termelésének 4,5 százalékát, az építőipari termelés 2 százalékát.

A megye kedvező mezőgazdasági adottságai a szántóföldi kultúráknak kedveznek. Adottságainak köszönhetően a megye az egyik legjelentősebb agrártermelő az országban. A gazdálkodás szerkezetére az erőteljesebb birtokkoncentráció, a több 10-100 hektáros gazdaságok súlya jellemző. Az agrárgazdaságában meghatározó a búza, a kukorica, a napraforgó és ipari növénytermesztés, valamint a sertés-, baromfi-, szarvasmarha- és juhtenyésztés. A megye nyugati részében zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelő övezetek alakultak ki. A megye az ország búzatermelésének közel 10 százalékát, kukoricatermelésének 3 százalékát adta, míg az ország szarvasmarha-állományának 6,7 százalékával, sertésállományának pedig 6,6 százalékával rendelkezik.

A kistérségek jellemzése

A megye térségileg tagolt, kistérségei, települései nyitottak. A területfejlesztési-statisztikai kistérségi területbeosztás rendszerének felülvizsgálata alapján a megyében 2004-től 7 kistérség jött létre: a jászberényi, karcagi, kunszentmártoni, mezőtúri, szolnoki, tiszafüredi és a törökszentmiklósi kistérség. A kistérségek a szolnoki kivételével országosan társadalmi-gazdasági szempontból elmaradottnak minősülnek, közülük öt - a jászberényi kivételével - a vidékfejlesztés célterülete. Ezekben a térségekben a megye 78 települése közül 61 található, a megye népességének több mint héttizedét tömörítve.

A jászberényi kistérség 18 településével a megye legkarakterisztikusabb kistérsége. Az elmúlt másfél évtizedben a megye meghatározó ipari térségévé fejlődött. Kedvező adottságai ellenére elöregedő korstruktúrájú, növekvő arányt képvisel a cigány kisebbség.

A szolnoki kistérség szintén 18 településével rendkívül differenciált, a megyeszékhely és szűkebb környezete agglomerációs tendenciákat mutat, míg a távolabbi falvak elmaradottaknak tekinthetők. Az utóbbi években a térség sokat fejlődött, megtörtént az infrastruktúra teljes kiépítése is.

A tiszafüredi kistérség a 13 településsel nem rendelkezik fejlett térségi szervezőközponttal. A kedvezőtlen természeti adottságok, a közlekedés-földrajzi zártság, az elöregedő népesség, a cigány kisebbség magas aránya fejletlen infrastruktúrával párosul. A térség jövedelemtermelő képessége alacsony, az ipar és a mezőgazdaság gyors leépülése miatt foglalkoztatási és szociális válságterületté vált. A Tisza-tó jövőbeni hasznosítása kulcsfontosságú lehet a térség fejlődésében.

A karcagi kistérség az 5 településsel a megye keleti felén helyezkedik el, ahol az infrastruktúra a legkiépültebbnek tekinthető. Mezőgazdasága erős, az ipar azonban visszafejlődött, foglalkoztatási gondjai számottevőek, jövedelmi szintje alacsony. A vállalkozási kultúra és a térség innovációs potenciálja a fejlett oktatási rendszer ellenére sem erős.

A törökszentmiklósi kistérség 8 településével átlagos helyzetű. Műszaki infrastruktúrája sokat fejlődött a közelmúltban. Az ipar és az élelmiszergazdaság helyzete ellentmondásosan alakult. A munkanélküliség viszonylag magas, de a térség fiatalos korstruktúrája a fejlődés esélyeit növeli.

A kunszentmártoni kistérség 11 településével a megye egyik legtradicionálisabb kistája, amely mindig fejletlenebb volt környezeténél. Az infrastrukturális fejlődés ellenére a társadalmi-gazdasági problémák ma itt jelentkeznek a legtipikusabban. A mezőtúri kistérség az 5 településsel a megye délkeleti felén elhelyezkedő Mezőtúr és Túrkeve városra szerveződve a megye legújabb kistérsége. Népessége csökkenő tendenciát mutat, de mezőgazdasága erős bázison áll. A térség kistelepülései elmaradottnak tekinthetők, Túrkeve foglalkoztatási gondokkal küszködik.

Átlagkeresetek

2008. IV. negyedévében a bruttó átlagkereset 152.363 forint volt a megyében, ami az egy évvel korábbihoz képest 6,9 százalékkal magasabb, de így is csak az országos 76,6 százaléka volt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2009-es adatait figyelve elmondható, hogy egy év alatt szinte semmit nem változott a helyzet. 2009. októberében a megye átlagkeresete 153 283 forint volt.

Munkanélküliség számokban

2010. augusztus végén az Észak-alföldi Régióban 122 899 álláskeresőt tartottak nyilván. Ez az arányszám a térséghez tartozó Szabolcs-Szatmár-Beregben 43,5, Hajdú-Biharban 34,7, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében 21,8 százalék volt. A régió három megyéje közül Szabolcsban a legmagasabb a tartós álláskeresők aránya is. Az egy évnél hosszabb ideje elhelyezkedni nem tudó 40.670 munkanélküli 38 százaléka szabolcsi lakos, míg 33 százalék Hajdú-Bihar, 29 százalék pedig Jász-Nagykun-Szolnok megyei.

2010. augusztus végén a régió több, mint 120 ezer álláskeresője között a férfiak voltak többen, 62 375-en. A férfiak száma lényegében nem változott az egy hónappal korábbihoz képest, viszont a nőké 1,4 százalékkal, 60 524-re nőtt. A szakképzetlen álláskeresők száma 66 726 volt a térségben, a teljes létszám 54,3 százalékát tette ki. 2,2 százalékkal, 278 fővel emelkedett az érettségizett munkanélküliek száma, akik összesen 12.851-en szerepeltek a nyilvántartásban. Ugyancsak nőtt, 5,5 százalékkal, 299-cel a diplomás munkanélküliek tábora, amely már meghaladja az 5.500-at az Észak-Alföld három megyéjében.

A 2010. decemberi adatok szerint kismértékben nőtt a regisztrált munkanélküliek száma az Észak-alföldi régió három megyéjében. Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye munkaügyi kirendeltségein az év utolsó hónapjában összesen 137.454 álláskeresőt tartottak nyilván. A 2009-es adathoz képest ez átlagosan 0,9 százalékos, 1.240 fős növekedést jelent a régióban. A növekedés 2010. novemberéhez képest viszont jóval látványosabb, közel 8 százalékos, ami 9.930 fővel jelent több munkanélkülit. A megyék közül legjobban Jász-Nagykun-Szolnok megyében emelkedett az állástalanok száma, 1,8 százalékkal.

Jász-Nagykun-Szolnok megye hiányszakmái fizikai munkakörök tekintetében a különböző gépkezelői munkakörök, a bútorasztalos, a vasbetonszerelő, az üveggyártó, a sertéstartó és -tenyésztő, a zöldségtermesztő és a bolti pénztáros. A szellemi munkakörök hiányszakmái az irodai nyilvántartási foglalkozások, a szociális munkás, a műszaki ügyintéző, a humánpolitikai szervező és környezetvédelmi mérnök.

A megye telített szakmái a takarító, a portás, a kárpitos, a hírközlési foglalkozások, az általános mezőgazdasági foglalkozások, a csatornázási és textilipari foglalkozások, az általános állattartó és -tenyésztő foglalkozások. Szellemi munkakörök tekintetében pedig az üzletkötő, a gazdasági ügyintéző, mezőgazdasági és élelmiszeripari technikus, a bérelszámoló, az anyaggazdálkodó, a postai és banki pénztáros, az üzemgazdász, az ügynök, egyéb számítástechnikai foglalkozások, a mentálhigiénés asszisztens és a jogász, jogtanácsos.