Kiszolgáltatott helyzetben vannak a kölcsönzött munkavállalók

A munkaerő-kölcsönzés során a dolgozó egy kölcsönadó céghez van bejelentve, onnan kapja a bérét, ez a cég kiközvetíti más vállalatoknak, ahol a dolgozó konkrétan a munkát végzi. Ebben a foglalkoztatási formábana munkaadói szerepeken pedig a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő cég osztozik. A kölcsönbeadó cég felelős a munkaviszony létrehozásáért, megszüntetéséért, bejelentésért, bérek, járulékok megfizetéséért, foglalkoztatással kapcsolatos adminisztrációért, az olyan munkaadói jogokat, mint a dolgozók munkaidejének beosztása, ellenőrzése, túlóráztatása és szabadságolása, a kölcsönző cég gyakorolja - írja a lap.

A munkaerő-kölcsönző cégek szerint ők tudják enyhíteni a munkaerőhiányt, a gyárak számára is kedvező, hogy azokra az időszakokra kölcsönözzenek több munkást, amikor nagyobb megrendelésük van.

Székely Tamás, a a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a lapnak elmondta a kölcsönzött munkaerő fizetése nem bérköltségként jelenik meg, eltudják könyvelni úgy, mint akár a villanyszámlát. A német cégeknél a munkaerő 30 százaléka kölcsönzött.

A kölcsönzött dolgozónak csak akkor kell ugyanannyi bért fizetni, mint az állandó alkalmazottaknak, ha a kölcsönmunkás már legalább 184 napja dolgozik az adott munkahelyen.

Jelenleg nagyjából 800 cég foglalkozik kölcsönzéssel, amin keresztül közel 160 ezer embert lehet kibérelni. Magyarországon 2002 óta lehet dolgozókat kölcsönbeadó cégeken keresztül bérelni, akkor lépett érvénybe a szektort szabályozó törvény.

A munkaerő-kölcsönző cégeket Magyarországon 5894, a határon túl pedig 1461 vállalat veszi igénybe. A kölcsönzött munkásoknak pedig a 61,8 százaléka dolgozik a feldolgozóiparban. A második legnagyobb szektor az adminisztráció, irodai kisegítés. A közel 160 ezer kölcsönzött munkás 62,2 százaléka (99 645 fő) betanított munkásként, 23-23 ezer szakmunkásként és segédmunkásként dolgozik.

A hazai kölcsönzött munkaerőként foglalkoztatott dolgozókról néhány hónappal ezelőtt megjelent egy alapos tanulmány a Friedrich Ebert Alapítványtól. Ebből az derül ki, hogy két nagy csoportra különíthető a kölcsönzött munkaerő: a húszas éveik elején járó, pályakezdők, és a negyven körüli, munkahelyet váltók. A munkavállalók egy része lehetőségként tekint rá, mások kényszernek érzik, hiszen az ország egyes részen, pl. Észak-Magyarországon szinte csak így lehet munkát találni. Helyzetüket még kiszolgáltatottabbá teszi, ha a munkáltató (a kölcsönbe adó cég) nincs ott a munkavégzéskor. Előfordul, hogy nem stimmelnek a bérpapírok, vagy nincs befizetve utánuk a tb, nem adják ki a szabadságot stb. Sok esetben nem érkezik meg időben a fizetés, túlórázni kell, amit nem akarnak kifizetni, vagy pont, hogy nem engedik őket túlórát vállalni.

Székely Tamás szerint egy gyárban az anyacég dolgozóit és a kölcsönzött munkásokat ugyanazokat a bért és juttatásokat kellene megkapniuk, a gyakorlatban azonban ez sokszor nincs így.

Fotó: Pixabay
Index