Kivándorló ország lettünk
Még nem tartunk másfél milliónál, de sok százezernél már igen. Az elvándorlás ma az egyik legaggasztóbb társadalmi probléma. Magyarország mostanra egyértelműen kivándorló országgá vált, bár az elvándorlás egy nehezen mérhető folyamat. A Társadalmi Riport 2018 című kötet egyik tanulmányában arra keresik a választ, hogy hol a helye Magyarországnak a kelet-európai régió erősödő elvándorlási folyamataiban, melyek az érzékelhető magyar sajátosságok és a magyar munkapiacon várható hatások. A tanulmány megállapításait Bernát Anikó, a TÁRKI szociológusa árnyalja, egészíti ki.
Az Európai Unió bővülése
A munkaerő szabad áramlása volt az EU megalapításának egyik alapvető célja. 2004-ben erős vándorlás indult el az új EU-országokból a fejlettebbek felé, majd a 2008-as válság és a régi tagállamok többsége munkaerőpiacának 2011-es megnyitása újabb lökést adott ennek a folyamatnak.
Általánosságban az elvándorlás rövid távon ugyan csökkentheti a hazai munkanélküliséget, ezzel együtt magasra emelkedhet a külföldön dolgozók hazautalásainak mértéke is, hosszabb távon azonban inkább a munkaképes lakosság és a képzett fiatalok létszáma csökken és munkaerőhiány alakul ki. Egyes számítások alapján a „kedvezőtlen hatások egyértelműnek bizonyulnak, a fiatal és képzett munkaerő jelentős elvándorlása tartós a gyengébb gazdaságú országokból, amelyek megerősödése eredményezhet javulást.”
2004 után az EU fejlett régióiban a nagy munkaerő-kereslet erőteljes elvándorlást indított az új EU-országokból, ahol a nagyfokú munkanélküliség gyors csökkenésével megjelent a munkaerőhiány, s a két folyamat egybeesett egymást erősítve, különösen az építőiparban és a szolgáltatásban. Magyarországon 2012 óta erősödik a munkaerőhiány. A munkaerőhiányhoz hozzájárult az is, hogy elvándorlás aránya különösen a vendéglátóiparban, az építőiparban és a feldolgozóipari ágazatokban jelentős, emellett az egészségügy, ahol akut a munkaerőhiány.
Könnyű lenne azt gondolni, hogy ha elvándorlás és hiány van, akkor az utóbbi az előbbi következménye, ám elemzésekből kiderül, hogy ugyan fontos tényező az elvándorlás, de korántsem az egyetlen. A hazai munkapiacon a munkanélküliség és a munkaerőhiány is egyaránt magas. Mások kiemelik még az iskolai képzési struktúra és az aktuális munkaerő-piaci igények elcsúszását is a munkaerőhiányhoz vezető legfontosabb okok között.
Hányan mennek el?
Az „erős” kivándorló országokban (Lettország, Litvánia, Románia és Bulgária) az elvándorlási arány nagyon magas, 2017-ben eléri az aktív korúak 11-16 százalékát. A „mérsékelt” kivándorló országokban (Lengyelország, Észtország, Szlovákia és Magyarország), 5-8 százalék közötti ez az arány. Az elmúlt években e 4 ország közül „az elvándorlás arányának az éves átlagos növekedése Magyarországon volt a legerőteljesebb, közel 0,6 százalékpont.” Az EU LFS adatok szerint 2012-2017 között évente átlagosan több mint 30 ezer fővel csökkent a hazai 20-64 éves aktív korú népesség, vagyis „öt év alatt több mint 170 ezer fővel nőtt az aktív korú külföldre költözöttek állománya”.
Kik mennek el?
Az elvándorlás főként a fiatal és képzetlen csoportokat érinti, akik között a munkanélküliség különösen nagy. Magyarországon - eltérően a régió többi országától - az alacsony iskolai végzettségűek és a fiatalok elvándorlási aránya azonban kicsi. „Magyarország az egyetlen ország, ahol a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának aránya a legmagasabb, meghaladva az átlagos arányt és minden alacsonyabb iskolázottságú csoport elvándorlási arányát is. (…) A magyar kivándorlás komoly strukturális problémája a diplomások átlagot meghaladó ütemben növekvő elvándorlása, 2017-ben arányuk meghaladta a 8 százalékot, ami a mérsékelt kivándorló országok között magasnak számít, bár az erős kivándorló országokban ennél is jóval magasabb lehet az arány.”
Hova mennek el?
A magyarok száma az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Németországban nő a leggyorsabban. A három országban 2010 óta munkát vállalók száma összesen mintegy 240 ezer fővel nőtt. „A foglalkoztatottak nettó elvándorlása valamivel magasabb volt Németországba, mint a többi célországba, de az eltérés a célországok között nem nagy, az elvándorlás jellege azonban igen. A kvalifikáltak, a fiatalok, az 1 évvel korábban még tanulók számára legvonzóbb célország az Egyesült Királyság, ugyanakkor Németország az alacsonyabb iskolai végzettségűek, 1 évvel korábban munkanélküliek és az idősebbek számára vonzóbb, a kilépő és visszavándorló arány is ebben az esetben magasabb.”
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Kivándorló ország lettünk
2. oldal - Miért mennek el?
A munkaerő szabad áramlása volt az EU megalapításának egyik alapvető célja. 2004-ben erős vándorlás indult el az új EU-országokból a fejlettebbek felé, majd a 2008-as válság és a régi tagállamok többsége munkaerőpiacának 2011-es megnyitása újabb lökést adott ennek a folyamatnak.
Bernát Anikó: „Magyarország viszonylag későn csatlakozott be a folyamatba más kelet-európai országokhoz, elsősorban Lengyelországhoz, Litvániához, Romániához képest. Ennek több oka közül az idegennyelvtudás nagyon alacsony szintjét kell kiemelni, valamint a viszonylag „bársonyos” rendszerváltást abban az értelemben, hogy a szociális rendszer más országokhoz képest relatíve bőkezűen kínált fel olyan menekülési útvonalakat (pl. a tömeges rokkantosítás, vagy korai nyugdíjazás révén), ami a túlélést jelentette sokak számára a hirtelen megnövekvő munkanélküliség idején, így a régió egyes országaival ellentétben nem kellett a külföldi munkavállalás eszközéhez nyúlniuk.”
Általánosságban az elvándorlás rövid távon ugyan csökkentheti a hazai munkanélküliséget, ezzel együtt magasra emelkedhet a külföldön dolgozók hazautalásainak mértéke is, hosszabb távon azonban inkább a munkaképes lakosság és a képzett fiatalok létszáma csökken és munkaerőhiány alakul ki. Egyes számítások alapján a „kedvezőtlen hatások egyértelműnek bizonyulnak, a fiatal és képzett munkaerő jelentős elvándorlása tartós a gyengébb gazdaságú országokból, amelyek megerősödése eredményezhet javulást.”
2004 után az EU fejlett régióiban a nagy munkaerő-kereslet erőteljes elvándorlást indított az új EU-országokból, ahol a nagyfokú munkanélküliség gyors csökkenésével megjelent a munkaerőhiány, s a két folyamat egybeesett egymást erősítve, különösen az építőiparban és a szolgáltatásban. Magyarországon 2012 óta erősödik a munkaerőhiány. A munkaerőhiányhoz hozzájárult az is, hogy elvándorlás aránya különösen a vendéglátóiparban, az építőiparban és a feldolgozóipari ágazatokban jelentős, emellett az egészségügy, ahol akut a munkaerőhiány.
Könnyű lenne azt gondolni, hogy ha elvándorlás és hiány van, akkor az utóbbi az előbbi következménye, ám elemzésekből kiderül, hogy ugyan fontos tényező az elvándorlás, de korántsem az egyetlen. A hazai munkapiacon a munkanélküliség és a munkaerőhiány is egyaránt magas. Mások kiemelik még az iskolai képzési struktúra és az aktuális munkaerő-piaci igények elcsúszását is a munkaerőhiányhoz vezető legfontosabb okok között.
Hányan mennek el?
Az „erős” kivándorló országokban (Lettország, Litvánia, Románia és Bulgária) az elvándorlási arány nagyon magas, 2017-ben eléri az aktív korúak 11-16 százalékát. A „mérsékelt” kivándorló országokban (Lengyelország, Észtország, Szlovákia és Magyarország), 5-8 százalék közötti ez az arány. Az elmúlt években e 4 ország közül „az elvándorlás arányának az éves átlagos növekedése Magyarországon volt a legerőteljesebb, közel 0,6 százalékpont.” Az EU LFS adatok szerint 2012-2017 között évente átlagosan több mint 30 ezer fővel csökkent a hazai 20-64 éves aktív korú népesség, vagyis „öt év alatt több mint 170 ezer fővel nőtt az aktív korú külföldre költözöttek állománya”.
Kik mennek el?
Az elvándorlás főként a fiatal és képzetlen csoportokat érinti, akik között a munkanélküliség különösen nagy. Magyarországon - eltérően a régió többi országától - az alacsony iskolai végzettségűek és a fiatalok elvándorlási aránya azonban kicsi. „Magyarország az egyetlen ország, ahol a felsőfokú végzettségűek elvándorlásának aránya a legmagasabb, meghaladva az átlagos arányt és minden alacsonyabb iskolázottságú csoport elvándorlási arányát is. (…) A magyar kivándorlás komoly strukturális problémája a diplomások átlagot meghaladó ütemben növekvő elvándorlása, 2017-ben arányuk meghaladta a 8 százalékot, ami a mérsékelt kivándorló országok között magasnak számít, bár az erős kivándorló országokban ennél is jóval magasabb lehet az arány.”
Bernát Anikó: „Az iskolai végzettség mellett az is fontos tényező, hogy mely foglalkozási csoportokban jelentős az elvándorlás, különösen, ha azok eleve munkaerőhiánytól sújtott területek. Az egészségügynél jobb példát nem is kell keresnünk, hiszen az orvos vagy nővér elvándorlás különösen érzékeny kérdés ma Magyarországon, sőt, nemcsak nálunk, hiszen hiányszakmának számít Európa nagyobbik részén is. Ezzel rokon terület a házi segítségnyújtás - ápolás, azon belül is elsősorban az idősgondozás területe, amely egy egyre növekvő terület és olyan új elvándorló csoportokkal színesíti a palettát, mint a korábban tipikusan „nem migrálónak” számító középkorú és idősödő, nyugdíj előtt álló, vagy friss nyugdíjas nőket.”
Hova mennek el?
A magyarok száma az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Németországban nő a leggyorsabban. A három országban 2010 óta munkát vállalók száma összesen mintegy 240 ezer fővel nőtt. „A foglalkoztatottak nettó elvándorlása valamivel magasabb volt Németországba, mint a többi célországba, de az eltérés a célországok között nem nagy, az elvándorlás jellege azonban igen. A kvalifikáltak, a fiatalok, az 1 évvel korábban még tanulók számára legvonzóbb célország az Egyesült Királyság, ugyanakkor Németország az alacsonyabb iskolai végzettségűek, 1 évvel korábban munkanélküliek és az idősebbek számára vonzóbb, a kilépő és visszavándorló arány is ebben az esetben magasabb.”
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Kivándorló ország lettünk
2. oldal - Miért mennek el?
Conflict Night: rémálom HR-helyzetek a színpadon