Mi az oka a menedzserek skizofréniájának?

A magam részéről azt tapasztalom, hogy ha egy menedzser jó főnök szeretne lenni, akkor mind a két szerepnek meg akar felelni. Egyik oldalról eleget akar tenni annak, amit a felettesei várnak tőle. Másik oldalról a beosztottjai érdekeit is ki akarja elégíteni. Talán vannak néhányan, akik tolerálhatóan képesek a kettő között egyensúlyozni. Ám ez a tehetség a legtöbbeknek nem adatik meg. Nekik igen hamar el kell dönteniük, hogy melyik térfélre állnak. És ha az elhatározásuk már nem eleve, születéstől fogva elrendeltetett, akkor kivétel nélkül arra fogadok, hogy a satuba fogott menedzser a felettesnek való megfelelést fogja választani. És lényegesen többször nyerek, mint ahányszor veszítek. Hiszen ez az ember mindaddig beosztott volt. Ez az, amihez ért. És beosztottnak lenni könnyebb, mint főnökösködni. No és a pénz is felülről csordogál, hát felfele érdemes tetszelegni. Így lesz ő a pozíciójában olyan főnök, akinek a tetteit valójában a beosztotti létéből fakadó érdekei vezetik.



Jómagam a menedzseri skizofréniát úgy vertem át eddig, hogy sem az egyik, sem a másik oldalra nem álltam. Érdekek helyett tettek mellett köteleződtem el. Olyan tettek mellett, amelyekben hittem. És nem titkolom, hogy ebbe néhányszor belebuktam. Nálam ez eleve elrendeltetett, születési rendellenesség.

A teljes cikk a HR Blogon olvasható.