Miért (lenne) elkerülhetetlen a magyar nyugdíjrendszer reformja?

A tudomány megállapítása szerint egy népesség nagysága és kormegoszlása

• a mortalitás (halálozási arányszám),
• a fertilitás (termékenységi arányszám) és
• a migráció (népességvándorlás)

alakulásának függvénye.

A mortalitás történelmi léptékben bámulatosan javul (ezer éve egy csecsemő 24-25 életévre számíthatott, százhúsz éve 46 évre, ma egy fiú csecsemő Magyarországon is 72 évre, egy lány csecsemő 79 évre számíthat – és az előrejelzések szerint későbbi nemzedékek elérhetik a 90-100 éves átlagos várható élettartamot is, persze a pandémiás és háborús kockázatokat leszámítva).

Az élet hosszának örvendetes növekedése azonban a termékenység zuhanásával párosul: míg a dédszüleink nemzedékében nem volt ritka a családonként 10-12 gyermek, nagyszüleink korában a 6-8 gyermek, ma már a 2 gyermek sem általános (Magyarországn 100 termékeny korú hölgynek nem 1000, nem is 600, nem is 210, hanem mindössze 137 gyermeke van a legfrissebb statisztikai adatok tükrében, a termékenységet növelni próbáló összes kormányzati erőfeszítés dacára).

A mortalitás növekedése és a fertilitás csökkenése együttesen a népesség nagyon gyors öregedéséhez vezet.

Magyarországon

• jelenleg minden ötödik,
• 2030-ban közel minden negyedik,
• 2050 után lassan minden harmadik magyar

65 évesnél idősebb lesz.

A helyzetet a migráció billenthetné valamilyen irányba, elvileg a bevándorló fiatal tömegek sokat segíthetnek a befogadó államok nagy társadalmi elosztó rendszerei működőképességének fenntartásában, miközben  a fiatalok kiáramlása súlyos helyzetbe hozhatja a jellemzően egyébként is szegény kibocsátó államokat. Ez a téma politikailag rendkívül kényes, nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon.

Nálunk a nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából a legnagyobb gondot a tartósan külföldön dolgozó (és itthon járulékot nem fizető) magyarok jelenleg 770 ezer fősre becsült tömege jelenti, az ő itthoni kiesésük következtében legalább három havi nyugdíj fedezetével csökken a nyugdíjkassza bevétele minden évben.

Az európai versenyképesség növekedésének pedig egyre súlyosabb akadályává válhat a demográfiai öregedés megállíthatatlan folyamata, hiszen egyrészt a nemzetgazdaság által előállított jövedelem évről-évre nagyobb hányadát kell fordítani a nyugdíjrendszer, az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek fenntartására, másrészt egyre zsugorodik az európai munkaerőpiacon hadrafogható fiatal, kreatív, innovatív, digitális bennszülött munkaerő létszáma.

Ráadásul a baby boomer évjáratok (globálisan az 1946 és 1965 között, Magyarországon különösen a Ratkó-korszakban, azaz 1952-1956 között születettek) öregedésével a fejlett társadalmakban véget ért a demográfiai osztalék fizetésének aranykora. A demográfiai osztalék akkor alakul ki, ha az adott társadalomban egyszerre nagymértékben nő a munkaképes korú népesség és nagymértékben csökken a termékenység, és ennek eredményeként kialakul a munkavállalók eltartottakkal (nyugdíjasokkal és gyermekekkel) szembeni magas aránya.

A demográfiai osztalék helyett azonban az idősek számának gyors növekedése és a gyermekek számának gyors csökkenése következtében a társadalmak már a demográfiai veszteség évtizedeibe értek.

A nyugdíjkassza az EU-tagállamaiban már ma is elviszi a GDP átlagosan 11%-át, s ez az arány az öregedéssel együtt a jövőben csak nőni fog. Nem véletlen, hogy sok európai kormányzat  a nyugdíjkorhatárok folyamatos emelésével és kifinomult automatikus nyugdíjkorrekciós mechanizmusok bevezetésével próbálja ellensúlyozni az évről-évre komolyabb nyugdíjrendszer-fenntarthatósági veszélyeket.

Magyarország mintha nem érzékelné ezeket a veszélyeket, talán azért, mert a nyugdíjrendszer fenntartására eleve csak a GDP 7%-át fordítja, ezzel az EU 27 tagállama közül csak a 25. helyezést éri el a nyugdíjrendszer fenntartására fordított állami források sorrendjében.

Ennek ellenére a kormányzat által összeállított és elfogadtatott Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben eredetileg 2025. március 31-én bevezetni kívánt nyugdíjreform esélye sajnálatos módon elúszni látszik a hivatalos nyilatkozatok tükrében.

Pedig minél később alakítjuk a nyugdíjrendszert az évről-évre súlyosbodó kihívásokhoz, annál nagyobb és fájdalmasabb változtatásokra lesz majd szükség.

dr. Farkas András

NyugdíjGuru News