Modernizálnák a munkajogi szabályozást

Szakmai oldalról egyre erősebb az igény egy új munkajogi szabályozás megalkotására, mivel a jelenlegi Munka törvénykönyve paragrafusait sokszor félre lehet értelmezni és nem igazodnak a mai piacgazdasági viszonyokhoz - fogalmazott Prof. Dr. Kiss György, aki szerint hiba, hogy a magyar munkajogi szabályozás nem kapcsolódik olyan fontos törvényekhez, amelyek a gazdaságot meghatározzák, úgy mint a gazdasági társaságokról szóló törvény, a Polgári Törvénykönyv illetve a sztrájktörvény. A globlizáció hatására az európai munkaügyi irodalomban egyre előkelőbb helyet foglal el a vállalkozások belső rendjének szabályzata, ami szinte önálló munkajogot képez. Ugyanakkor egész Európa bizonytalan, hogy versenyképes-e az uniós munkajog, hiszen több irányelvvel kapcsolatban, mint a munkaidő, munkaerő-kölcsönzés, évek óta nem sikerül dűlőre jutni. Felmerül a kérdés, hogy az Európai Közösség munkajogi politikája, szociálpolitikája tartható-e, illetve, hogy az EU versenyképes-e az USA és a világ gazdaságával szemben. Mivel a magyar munkajogi rendszer statikus, vagyis nem idomult a megváltozott gazdasági környezethez, egyre inkább eltávolodunk a nemzetközi munkajogi gyakorlattól, a '92-ben lefektetett elvek nem valósultak meg a gyakorlatban.

Prof. Dr. Kiss György az egyik problémát a munkajogi fogalomrendszerben látja, mivel a Munka Törvénykönyve nem tisztáz olyan alapfogalmakat, mint pl. munkaszerződés, munkavállaló, munkavállalóhoz hasonló jogállású személy. Ezekről úgy véljük, hogy ismerjük őket, de ezek a fogalmak alapjaiban megváltoztak 20 év alatt - mondta. A szakember szerint erősíteni, ösztönözni kellene a kollektív szerződési rendszert is, mivel jelenleg az állam, a jogalkotó kénytelen szabályozni azt, ami igazából a felek hatáskörébe tartozna, ezért egyre több öncélú, közjogi jellegű szabály épül be a törvénybe.

Állóháború a jogalkotásban

Prof. Dr. Kiss György szerint a szabályozás szerkezetét tekintve kódex-ként működhetne jól, mert így ki lehet alakítani egy egységes, koherens rendszert, amelyben az egyéni és kollektív munkajog korrelatív egységben szabályozható, emellett ez a szabályozás jól differenciálható. Hátránya ugyanakkor, hogy a kódexnek nagyobb a tehetetlenségi nyomatéka, egy kis változtatás az egészet módosíthatja. Amennyiben egyidejűleg több törvényt hoznak létre, az összetartozó intézmények egy helyen lennének ugyan, de az összefüggések elsikkadhatnak és a jogalkalmazás számára sem feltétlenül megnyugtató megoldás - mutatott rá a szakember. Mivel egyre kevesebb kódex születik Európában, az országok inkább a részmegoldásokban gondolkoznak, hazánkban sem várható a megalkotása. Egy azonban biztos - nyomatékosította Prof. Dr. Kiss György, hogy bármelyik megoldás mellett is döntsünk, közjogi, jogpolitikai tárgyú szabályozásnak nincs helye benne.

Az új törvény politikai alku eredménye lesz és nem a szakmai megfontolások lesznek a mérvadóak - adott hangot aggodalmának Dr. Pál Lajos ügyvéd. Szerinte az egyik legfontosabb kérdés, hogy fenn maradjon-e az üzemi tanács és a szakszervezetek duális rendszere. A szakember problémásnak tekinti a szakszervezeti kifogás jogát, illetve a tisztségviselők védelmét és egyetértett azzal, hogy át kellene gondolni a kollektív szerződés rendszerét.

Milyen területeken várható változás?

A workshopon felvetették a problémás területeket. Így például a jelenlegi törvény nem tisztázza kellőképpen a munkaviszony fogalmát, hangsúlyosabban kellene kifejezni a foglalkoztatotti működés vállalkozói jellegét is. Miközben a vasárnapi pótlék intézménye klasszikusan a kollektív szerződés hatálya alá tartozik, mégis a törvényben szabályozzák, emellett nem tisztázott a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás kérdésköre, az átirányítás, a helyettesítés díjazása, hogy mikor és kinek jár.

A szakemberek szerint át kellene tekinteni továbbá a munkaköri alkalmasság kérdését, rendezni kellene a tanulmányi szerződés felmondásának okait és hatályon kívül kellene helyezni a tanulmányi munkaidő kedvezményeket. A workshopon elhangzott az is, hogy a Munka Törvénykönyve nem határozza meg a munkáltatói jogkört, és a jogosultak körét, illetve a jogkör átruházásának lehetőségéről sem rendelkezik.

Ugyancsak neuralgikus pontja a szabályozásnak a munkaidő kérdése, amelynek hatékonyabb felhasználása a versenyképesség szempontjából is fontos - hangsúlyozták. Dr. Pál Lajos szerint a munkáltató mérete, tevékenysége alapján kellene meghatározni a munkaidőt.

A munkaügyi perek egy része a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos. Ezzel kapcsolatban felvetődött az az igény, hogy a határozott idejű munkaviszonyt idő előtt fel lehessen mondani, illetve át kellene gondolni, hogy mi számít a felmondás különös indokának. Az ítélkezési gyakorlat megosztott ebben a kérdésben: ha például egy 35 éves munkaviszonyban lévő dolgozót csoportos létszámleépítés keretében küldenek el, ez már különös indoknak számít.

Szilágyi Katalin, HR Portal