Munkaerő-piaci körkép az Európai Unió tagállamaiban - Olaszország

Olaszország munkaerőpiacán az ideiglenes munkák nagy részét a Közép- és Kelet-Európából származó munkaerő látja el. A '90-es évektől megerősödött a balkáni, különösen az albán és román migráció. A bevándorlók száma a munkaerő 3 százalékát teszi ki, vagyis minden 10 felvett munkás között egy bevándorló van. A szezonális munkákat a mezőgazdaságtól a turizmusig egyre nagyobb arányban a bevándorlók látják el. Legtöbbjük a szállodákban és éttermekben jut munkához, de sok bevándorló munkaerőt vesz fel az építkezési-, szállítási- és takarítási szektor is. A külföldiek 15 százaléka helyezkedik el a mezőgazdaságban, a textil- és fémiparban.

A bevándorló munkások nagymértékben ki vannak téve a gyakori munkahely változtatásának. A cégek könnyen mozgósítható személyzetében minden hat alkalmazott közül egy külföldi származású. Ez az adat is azt mutatja, hogy a bevándorlók mobilitása sokkal nagyobb, mint az olasz munkaerőé. A munkahelyi mobilitás egyik fő oka, hogy a bevándorló munkások fiatalabbak az olasz munkásoknál.

Jelentős a száma azoknak is, akik családnál dolgozó munkaerőként vannak bejelentve. Többségük azonban nem az Európai Unió tagállamaiból származik. Legtöbbjük a Fülöp-szigetekről, Peruból és Srí Lankáról érkezik az országba. Őket követik a romániai, lengyel és albán állampolgárok, de Brazília, Nigéria és El Salvador területéről is vannak jelen az olasz háztartásokban. Számos alkalmazott feketén végezte munkáját, tartózkodási engedély nélkül. Az olasz kormány 2002 nyarán két biztonsági rendelkezést hozott. Egyiket a háztartásban alkalmazott munkások, másikat a cégeknél elhelyezkedő bevándorlók törvényes alkalmazásának érdekében.

Míg az Európai Unió régi tagállamainak állampolgárai vonatkozásában a munkavállalók szabad mozgása korlátlanul érvényesül - vagyis az olasz munkavállalókkal azonos elbánást élveznek -, a Közösségen kívüli, valamint az újonnan csatlakozott tagállamokból érkező munkavállalókra eltérő szabályok vonatkoznak.

A jelenlegi szabályozás a munkaerő-piacra való belépés előzetes tervezésén alapul. A miniszterelnök háromévente meghatározza a bevándorlási politikára vonatkozó programtervet, amely tartalmazza a munkaerő-beáramlás korlátozására vonatkozó általános kritériumokat. Ennek alapján a miniszterelnök minden évben, rendeletben határozza meg azt a maximális kvótát, amelynek keretén belül a Közösségen kívüli, valamint az új tagállamokból származó állampolgárok munkavégzés céljából befogadást nyerhetnek Olaszország területére.

Az a munkáltató, aki külföldi munkavállalóval kíván Olaszországban határozott vagy határozatlan idejű alkalmazotti munkaviszonyt létesíteni, köteles munkavállalási engedély-kérelemmel fordulni a bevándorlásért felelős szervhez ("sportello unico"), amely valamennyi tartományban a prefettura mellett működik. Amennyiben megerősítést nyernek a külföldi munkavállaló számára ajánlott munkavégzési feltételek és ezek összhangban vannak az adott ágazatra alkalmazandó kollektív szerződéssel, a "sportello unico" kibocsátja a munkavállalási engedélyt. Ehhez a kérelemhez csatolni kell az alkalmazotti munkaviszony létesítésére irányuló szerződést, amely kifejezetten részletezi a munkavállalás valamennyi feltételét. A szerződést a "sportello unico"-nál kell megkötni, attól a naptól számított nyolc napon belül, hogy a külföldi belépett Olaszország területére.

Jelenleg kétféle kérelem van érvényben, az egyik azon munkavállalók számára, akiket alkalmazotti munkaviszonyban (akár csak szezonálisan is) kívánnak foglalkoztatni, és akikre kiterjed a már említett kvótarendszer, míg a másik a munkavállalók azon speciális csoportjára, akik a meghatározott kvótán felül is bekerülhetnek az olasz munkaerőpiacra. Ilyen munkaerők a magasan képzett igazgatók, szakemberek, egyetemi oktatók, kutatók, fordítók, tolmácsok, képzett ápolók. A kérelmekhez csatolni kell mind a munkavállaló, mind a munkáltató személyazonosító okmányainak másolatát. A munkáltató a munkaviszony létesítését adott határidőn belül köteles bejelenteni a Nemzeti Társadalombiztosítási Intézethez (INPS - Istituto Nazionale Previdenza Sociale), a Munkahelyi Baleseteket Biztosító Nemzeti Intézethez (INAIL - Istituto Nazionale per l'Assicurazione contro gli Infortuni sul Lavoro") és az illetékes Foglalkoztatási Központ részére.

Az olasz munkajog

A '90-es évek közepétől az olasz munkajogi szabályozás jelentős változásokon ment keresztül. Az 1996-os "Treu-csomag" szabályozta az ideiglenes munkavégzést, a gyakornoki rendszert, a tanulószerződés intézményét. Ösztönözte továbbá a részmunkaidős foglalkoztatást, a fiatalok számára pedig munkaügyi támogatást és szakmai gyakorlati lehetőséget vezetett be. Ezt az intézkedési csomagot a "Biagi-reform" követte, amely radikális változásokat hozott az olasz munkaerőpiacra. A reform célja a munkaerő-kereslet és -kínálat találkozásának megkönnyítése és a feketemunka visszaszorítása volt.

A kitűzött célok megvalósulása érdekében Olaszországban a munkavégzésre irányuló tevékenységek számos formát ölthetnek. Ezekre a változatos munkaviszonyokra azonban eltérő szabályozások érvényesek. Az olasz munkajog - több országhoz hasonlóan - megkülönböztet határozott és határozatlan idejű munkaszerződéseket. Ezeken túl Olaszországban ismert még az önálló- és függő munkavégzés, valamint a rugalmas szerződési típusok. A rugalmas szerződési típusokhoz tartozik a munkaerő-közvetítés, a részmunkaidős foglalkoztatás, a tanulószerződés, az alkalmazási szerződés, a szakaszos munkavégzés, a megosztott munkavégzés, az alkalmi munkavégzés, és a projekt-munka.

A határozatlan és határozott idejű munkaszerződésről

Olaszországban az általánosan elfogadott munkaszerződés formája határozatlan idejű, de az olasz munkajog egyes esetekben lehetővé teszi a határozott idejű munkaszerződések megkötését is. Határozott idejű munkaszerződés akkor köthető, ha azt helyettesítés vagy valamilyen műszaki, termelési, szervezési körülmény indokolja. Határozott idejű munkaszerződés nem köthető tanulószerződésre, alkalmazási szerződésre és ideiglenes munkavégzésre irányuló szerződésre. A határozott idejű munkaszerződést köti az írásbeliség, annak hiányában az semmis, és a munkaviszony határozatlan idejűnek minősül. A szerződésben meg kell határozni a munkaviszony időtartamát és fel kell tüntetni azt az okot, amely alapot ad a határozott idejű munkaszerződés megkötésére. A határozott idejű munkaszerződés meghosszabbítható, ha ahhoz a munkavállaló hozzájárul, és az eredetileg megszabott időtartam három évnél rövidebb. A hosszabbítás legfeljebb egyszer történhet meg. Amennyiben a munkaviszony a határozott időn túl is folytatódik, a munkáltató valamennyi ledolgozott munkanap után 20 százalék, tíz napon túl 40 százalék bérkiegészítést köteles fizetni. Harminc nap elteltével azonban, a jogviszony határozatlan idejű munkaviszonnyá válik. Hat hónapnál rövidebb munkaszerződésnél, ez már húsz nap után megtörténik.

Önálló munka és függő munka

Ez a két kategória elég nehezen különíthető el az olasz munkajogban. A "függő dolgozó" ("lavoratore subordinato") az, aki munkáját díjazásért cserébe a vállalkozó rendelkezésére bocsátja, és a munkát a vállalkozó utasítása szerint végzi. A függő munka jellemzője, hogy a munkavállaló teljes mértékben alárendeltje a munkáltató utasításainak, szervezkedési és rendelkezési jogának. Ennek értelmében a munkavállaló a munkáltató által meghatározott időben és helyen, a rendelkezésére bocsátott eszközökkel köteles ellátni. Távolmaradását, betegségét köteles a munkáltatójának bejelenteni, a szabadságait pedig a munkáltató által megjelölt időpontban veheti csak ki.

Az önálló munkavégzésre ezek a korlátozások nem érvényesek. Az önálló munkavégzésre irányuló szerződés ("contratto d'opera", "prestazione di lavoro autonomo") keretében a munkavállaló függőségi kötelék nélkül vállalja a munka elvégzését, a szolgáltatás teljesítését.

Rugalmas szerződési típusok

Ezek a szerződéstípusok a függő munkaviszonyra jellemző kétoldalú kötelem formájában jelennek meg.

A munkaerő-közvetítés ("somministrazione")

A munkaerő-közvetítés biztosítja, hogy a munkaerő szolgáltatására professzionális keretek között kerüljön sor, legyen szó akár határozott, akár határozatlan idejű jogviszonyról. A
munkaerő-közvetítés háromoldalú jogviszonyt feltételez. Vagyis a munkavállaló a közvetítő ügynökséggel szerződik le, annak érdekében hogy egy harmadik félnél, a munkáltatónál dolgozhasson. A munkavállaló és a munkáltató között így nem létesül munkaviszony. Ennek ellenére azonban a munkavállaló a munkáltató utasításai szerint kell, hogy végezze munkáját. Ez a formáció kétszeresen is előnyös a foglalkoztató számára; egyrészt meghatározott számú dolgozót úgy alkalmazhat, hogy nem terhelik a munkáltatóra általában vonatkozó kötelezettségek, másrészt a közvetítő ügynökség megfelelő eszközökkel rendelkezik az alkalmas személyzet kiválasztására.

Részmunkaidős foglalkoztatás ("lavoro a tempo parziale")

A részmunkaidős foglalkoztatás, lehetővé teszi a heti teljes munkaidőnél rövidebb időtartamú munkavégzést. A részmunkaidős foglalkoztatás három formáját különbözteti meg a jog. A horizontális részmunkaidős foglalkoztatás a napi teljes munkaidőhöz képest rövidebb munkaidőt ír elő. Vertikális részmunkaidős foglalkoztatásról akkor beszélünk, amikor a munkavégzés napi teljes munkaidőben történik, de az év, hónap vagy hét meghatározott időszakára korlátozódik. A periodikus részmunkaidős foglalkoztatás az előző kettő kombinációja, vagyis a munkavégzésre az év, hónap, hét meghatározott időszakában, a napi teljes munkaidőnél rövidebb tartamban kerül sor. A részmunkaidős foglalkoztatásról szóló szerződést a bizonyítás érdekében mindig írásba kell foglalni. A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló egyszerre több munkaviszonyt is létesíthet. A szerződésben pontosan fel kell tüntetni a munkaviszony időtartamát és a munkaidő időbeli eloszlását is, napi, heti, havi és éves bontásban. A részmunkaidős foglalkoztatást választó vállalkozások adókedvezményre tarthatnak igényt.

Tanulószerződés ("apprendistato")

A tanulószerződésnek is három formáját különbözteti meg a jogrendszer. A három formáció a következő: a) tanulószerződés az oktatási-képzési jogosítványok és kötelezettségek gyakorlására; b) szakmai tanulószerződés, amelynek célja a technikai-szakmai ismeretek elsajátítása a munka megismertetése révén; c) a diploma megszerzését vagy a magas szintű képzést célzó tanulószerződés. A tanulószerződés számos előnnyel jár a munkáltató számára, mivel a jogalkotó jelentős pénzügyi- és egyéb kedvezményeket biztosít a tanulószerződést alkalmazó munkáltatóknak.

Alkalmazási szerződés ("contratto di inserimento")

Ennek a szerződéstípusnak az a célja, hogy egyedi lehetőségek útján segítse elő a meghatározott munkavállalói csoportok munkaerő-piacra történő beillesztését. Ebben a jogviszonyban foglalkoztathatók, a 18-29 év közötti munkavállalók, a 29-32 év közötti tartósan munkanélküli munkavállalók, az 50 év feletti nem-foglalkoztatottak, továbbá azok a munkavállalók, akik legalább két évig nem dolgoztak és újra kívánják kezdeni a munkavégzést. Ebbe a kategóriába tartoznak még a súlyos fizikai, szellemi vagy pszichikai fogyatékos személyek, és azok a nők, akik a női foglalkoztatottság alacsony szintjén álló földrajzi övezetben élnek. Az alkalmazási szerződés időtartama nem lehet kilenc hónapnál rövidebb, és nem haladhatja meg a tizennyolc hónapot.

Szakaszos munkavégzés ("lavoro intermittente")

Ez a szerződéstípus lehetővé teszi a vállalkozó számára, hogy rugalmas módon rendelkezzen a munkaerővel, és szükségletei szerint rövidebb időszakokra, megszakításokkal vegye igénybe a munkavállalót. A munkavállalónak ebben az esetben is vállalnia kell, hogy munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére áll. A jogi szabályozás a kollektív szerződésre bízza annak megállapítását, hogy milyen esetekben és milyen feltételekkel lehet szakaszos munkavégzésre irányuló szerződést kötni, továbbá kollektív szerződés határozza meg a munkavállalónak járó díjazás szabályait is.

Megosztott munkavégzés ("lavoro ripartito")

A megosztott munkavégzés - más néven "job-sharing" - az Egyesült Államokból származó szerződési forma, de egyre nagyobb teret nyer az európai kontinensen is. A szerződés egyik oldalán a munkáltató, másik oldalán két munkavállaló áll, akik egyetemlegesen felelnek egy és ugyanazon munkavégzési feladat ellátásáért. Valamennyi munkavállaló személyesen és közvetlenül felel a teljes munkavégzési kötelezettség tekintetében. A szerződéstípus előnye, hogy a munkáltató a teljesítést akár az egyik, akár a másik munkavállalótól követelheti, ami jelentős garanciát nyújt a teljesítésre.

Alkalmi munkavégzés ("lavoro occasionale")

Olaszországban alkalmi munkavégzésről akkor beszélhetünk, ha az ugyanazon munkáltatóval fennálló munkaviszony összesített időtartama egy naptári évben nem haladja meg a harminc napot, feltéve, hogy az érintett naptári évben elért jövedelem nem haladja meg az ötezer eurót.

Projekt-munka ("lavoro a progetto")

Ez a szerződéstípus a rugalmas szerződési típusok egyetlen önálló munkatípusa. A projekt-munka lehetővé teszi a folyamatos, összehangolt együttműködést anélkül, hogy függőségi viszony jönne létre a megbízó és a munkát végző személy között. A szerződést mindig írásba kell foglalni, és abban meg kell jelölni egy speciális projektet vagy munkaprogramot. Ennek hiányában a jogviszony kezdettől fogva határozatlan idejű, függő munkaviszonynak minősül. A projekt munka egyes szakaszait a megbízó határozza meg, de az eredmény elérése érdekében a munkavállaló szabadon járhat el, figyelemmel a megbízó munkaszervezetére. A munkavégzéshez szükséges időt szintén a munkavállaló határozza meg. A jogviszony sajátossága, hogy mivel a munkát végző a megbízó termelési szervezetén belül látja el a feladatát, saját tevékenységét hozzá kell igazítania a megbízó szervezeti szükségleteihez.

Az elbocsátás alapvető szabályai

A munkavállalók védelmét szolgálja, hogy a munkáltatók csak jogos ok, illetve indokolt motívum mellett szüntethetik meg az alkalmazottak munkaviszonyát. Jogos oknak ("causa giusta") minősül minden olyan súlyos körülmény, amely lehetetlenné teszi - akár ideiglenesen is - a munkaviszony további fenntartását. Ilyen oknak minősül a szándékos károkozás, megsemmisítés, a rendellenes munkahelyi magatartás, a munkáltatóval szembeni ellenszegülés, vagy a munkatársakkal szembeni erőszak. Ezekben az esetekben a munkáltató előzetes figyelmeztetés nélkül felmondhatja a munkaszerződést. Az indokolt motívumok a vállalat működéséhez kapcsolódnak, mint például a vállalkozási tevékenység megszüntetése, a felszámolás, az átszervezés. Jogos ok vagy indokolt motívum hiányában a szerződés megszüntetése érvénytelen, és súlyos következményekkel jár a munkaadó számára.

Az elbocsátásról szóló értesítést mindig írásban kell közölni, a munkavállaló tizenöt napon belül indoklást kérhet a munkaviszony megszüntetésének okairól. Az indokolás kézhezvételétől számított hatvan napon belül a munkavállaló bírósághoz fordulhat az elbocsátással szemben. Ezt megelőzően azonban köteles a szakszervezeti megállapodásban vagy kollektív szerződésben előírt egyeztetési eljárást lefolytatni, vagy a tartományi munkaügyi hivatal ("Direzione provinciale del lavoro") illetékes békéltető bizottságához fordulni.