Munkamorál és a szezonális affektív zavar kapcsolata

Mikortól beszélhetünk szezonális affektív zavarról?

A szezonális affektív zavar (Seasonal Affective Disorder = SAD) az ismétlődő depressziós rendellenességek csoportjába tartozik, ahol az epizódok szabályosan, egyértelműen ismétlődve, bizonyos évszakokban jelennek meg. Akkor beszélhetünk szezonális affektív zavarról, ha a depresszív tünetek, depressziós vagy mániás/ hipomán epizódok legalább két egymást követő évszakban (pl. télen) fennállnak, és évszakváltáskor (pl. tavasszal) megszűnnek.

Miért alakulhat ki szezonális affektív zavar?

Elsősorban az időjárás és az évszakok váltakozásával magyarázzák ezt a jelenséget. Ősszel és télen ugyanis egyre rövidebbek a nappalok, így kevesebb természetes fényhez jutunk, több időt töltünk sötétben. Mindez pedig fokozza a szervezetünkben a melatonintermelést, márpedig ez a hormon felel az alvás-ébrenlét ciklus szabályozásáért.

Milyen tünetei lehetnek a szezonális affektív zavarnak?

Sokféle panasz jelentkezhet.:

• rossz közérzet, fáradtság, lehangoltság, hangulati nyomottság, enerváltság, értéktelenségérzés
• figyelem- és memóriazavar, koncentrálási-, tanulási nehézségek, motivációcsökkenés
• szorongás
• ingerlékenység
• aluszékonyság, alvásproblémák, kialvatlanság érzés
• megnövekedett étvágy, a szénhidrátok és a cukor iránti sóvárgás, testsúlygyarapodás, székrekedés
• társas és fizikai aktivitás csökkenése
• fájdalmak, diszkomfortérzések, pl. a mellkasnál, hasban, gerincnél, fejen
• súlyos esetben öngyilkossági gondolatok.

A szezonális affektív zavar tünetei negatívan befolyásolják az egyén egész életét, beleértve a munkaképességét is, hiszen egy fáradt, figyelmetlen, motiválatlan munkavállaló nehezebben, rosszabb esetben egyáltalán nem tudja ellátni a feladatait.

Kiket érinthet a szezonális affektív zavar?

• A családi halmozódás legtöbbször kimutatható, de ismeretlen öröklésmenettel.
• A nők általában gyakrabban szenvednek szezonális affektív zavarban.
• A fiatalok fokozottan veszélyeztetettek, ám a korral csökkenhet a tünetek súlyossága.
• Egyes kutatások szerint az éjszakai bagoly típusú embereknél és a tavaszi-nyári hónapokban születettek körében sűrűbben fordul elő a szezonális affektív zavar.
• Hajlamosító tényezők lehetnek még: szorongás, depresszió, táplálkozási zavarok, évszakhoz köthetően átélt trauma.

Hogyan kezelhető a szezonális affektív zavar?

Amennyiben érezzük, hogy valami nincs rendjén, de mindennapi teendőinkben és kapcsolatainkban ez nem tükröződik és új, mások által egészségtelennek tartott szokásaink sem alakultak ki, akkor érdemes sorra venni, mi mindent tehetünk azért, hogy ismét régi önmagunk legyünk. Ebben segíthetnek az alábbi tanácsok:

• Lehetőség szerint töltsünk minél több időt a szabadban, természetes fényben és otthonunkban is igyekezzünk minél inkább megszüntetni a sötétséget.
• Teremtsük meg az alkalmakat, amikor családtagjainkkal és barátainkkal beszélgethetünk, ha nem is személyesen, de legalább telefonon, illetve igyekezzünk minél több olyan tevékenységet végezni, ami kikapcsol, ellazít és feltölt.
• Sport és egészséges táplálkozás - ez esetben is javasolt ezekre kimondottan odafigyelni.
• Gondoskodjunk szervezetünk megfelelő D-vitamin ellátottságáról, hiszen ősszel és télen erre igen nagy szükségünk van.
• Ha van olyan meghirdetett pozíció a munkahelyünkön, amit szívesebben végeznénk, mint a jelenlegi, akkor ne habozzunk megpályázni, így motivációra lelhetünk és lendületre kaphatunk egy új munkakörben.

Ha viszont a szezonális affektív zavar súlyosabb tünetekkel jár, akkor mindenképpen forduljunk pszichológushoz!

Ha úgy érezzük, közérzetünk és hangulatunk hosszabb távon (2-3 hét) is megváltozik, feszültek vagyunk, melyet nehezen - vagy sehogy sem - tudunk feloldani, a környezetünk (munkatársaink, feletteseink, barátaink, családunk) jelzi számunkra, hogy valami nincs rendben és mindez mindennapjainkban, megszokott tevékenységeinkben és kapcsolatainkban jelentős frusztrációt okoz, lehetséges, hogy a zavar klinikai szintet ért el, melyben mindenképp érdemes megfontolni szaksegítség felkeresését.

A cikk a Budai Egészségközpont pszichológusainak közreműködésével készült.