Munkaügyi változások a csatlakozás után

A májusi csatlakozást követően az EU számos munkaügyi változással fog szolgálni a hazai humánügy és gazdaság számos szegmensére.

Az ún. átmeneti megállapodások, melyek a csatlakozó országok teljeskörű integrációját hivatottak megvalósítani egyben azt az eszközt is szolgálják, hogy a régi tagállamokba irányuló nagyarányú munkaerő-vándorlást némiképp fenntartsa.
Ezek a megállapodások számos munkaügyi változást fognak maguk után vonni, melyek közül a legalapvetőbbek a következők:

A megállapodás rendelkezései minden olyan állampolgárra vonatkoznak, akik a jelenlegi tagállamok egyikében munkaszerződést kívánnak aláírni. Nem vonatkozik azokra a személyekre, akik a jelenlegi országok valamelyikében tanulás vagy "önfoglalkoztatás kialakítása céljából" kívánnak letelepedni, kivéve néhány speciális szolgáltatási területet (pl.: Ausztriában vagy Németországban az építőipari szektorban)

Álláskeresés esetében: az álláskereső bármely régi, vagy újonnan csatlakozó ország közfoglalkoztatási szolgálatainak segítségére jogosult. A jelenlegi szabályozás alapján legfeljebb 3 hónapos álláskeresésre jogosult egy más tagállambeli álláskereső személy. Ilyen esetben a munkanélküli segélyt a személy a saját országában igényeli, és adott esetben (amennyiben a két ország közötti megállapodás úgy rendelkezik) az álláskeresés helyének megfelelő országban történik a segély kifizetése. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha az átmeneti megállapodásban kitértek az adott munkaerőpiacon történő megjelenés létjogosultságára.
Folyósítás esetén a segély mértéke a saját országban folyósított segély összegével egyezik meg.

A Közösség törvényei és jogharmonizációja biztosítja, hogy minden tagország állampolgára diszkrimináció-mentességet élvezhessen. Ennek értelmében a külföldi és belföldi munkavállalókat ugyanogyan bánásmód és díjazás illeti meg.
Munkaerő felvétele esetén a régi tagállamnak kötelessége a csatlakozó tagállamokból érkező munkaerőt a nem EU-s tagállamból érkezőkkel szemben preferálni. (A közszféra meghatározott munkaköreinek betöltése azonban állami privilégium tárgya lehet.)

Az új tagállamok azon állampolgárai számára, akik legalább 12 hónapos munkavállalási engedéllyel rendelkeznek és a csatlakozás idején, tehát 2004.május 1-én valameny tagországban dolgoznak, továbbra is folytathatják a tagországbeli munkájukat, de további más tagországban való munkára ők sem jogosultak.
Ugyanez vonatkozik azokra, akik egy régi tagországba kívánnak költözni és a munkavállalási engedélyt a csatlakozás időpontját megelőzően legalább 1 évre beszerezték. Ezek a jogok automatikus megszűnnek, ha a személy önszántából más országba továbbköltözik.
Egy (csatlakozás előtt igazoltan) egy-háztartásban élők esetén a munkaerőpiaci hozzáférést automatikusan engedélyezik annak a félnek, akinek családtagja legalább 12 hónapos munkavállalási engedéllyel rendelkezik valamely régi tagországban.
Amennyiben a csatlakozás időpontja után alapít családot a munkavállalási engedéllyel rendelkező fél, úgy a családtag/ok csak akkor kapnak automatikus munkavállalási engedélyt, ha már legalább 18 hónapja együtt élnek; illetve ha a házasságot 2007-ben vagy azután köttetik.
Az Európai Unióban családtagnak számít a dolgozó házastársa, 21 év alatti gyermeke/ik, valamint az eltartottak.

A jelenlegi tagállamok a korábban említettekkel szemben semmilyen munkaerőpiaci korlátozások alá nem esnek, tehát az új tagállamokban szabadon vállalhatnak munkát. Az új tagállamok azonban hozhatnak a munkaerőpiaci magatartás jegyében kölcsönösségi korlátozásokat, azaz a régi tagállamból érkező munkavállalókkal szemben ugyanazokat a korlátokat alkalmazhatják, mint amit az a csatlakozó fél állampolgáraival szemben tanúsít.

Jó tudni: a munkaerőpiaci-hozzáférés további korlátozása tilalom alá esik, tehát a Csatlakozási Szerződések aláírásakor kiszabott korlátozások mennyisége tovább nem növelhető, csupán a korlátozási-idő növelése megengedett.

Az új tagállamból érkező dolgozók jelenleg egyenlő elbírálás alá esnek minden tekintetben a jelenlegi tagállamok munkavállalóival, de a csatlakozás időpontjától számolnunk kell a fent említett változásokkal.
2004.május 1-ig változatlanul egyenlő elbírálás alá tartoznak a:
- munkafeltételek,
- fizetés és elbocsátás feltételei,
- szociális biztonság koordinációja.
A képzettség elismerésére vonatkozó rendelkezések azonban a csatlakozás után már az EU valamennyi tagországára kötelező jelleggel vonatkoznak (így az újonnan belépőkre is).

A Szerződés külön kitér a szociális biztonság koordinációjának kérdéskörére is. Leszögezi többek között, hogy a szociális biztonság koordinációjára vonatkozó szabályokban foglalt jogok teljes egészükben megilletik valamennyi új és régi tagállam állampolgárait függetlenül attól, hogy tartózkodási helyük a saját országuk, vagy egy másik tagállam.
A jogosultság mértéke minden esetben az adott ország társadalombiztosítási rendszerétől függ.

Látható tehát, hogy az új szabályozási rendszer néhány területen gyökeres változásokat fog indukálni.

Bővebben olvashatnak a témáról a következő oldalakon:
http://www.ilo.org
http://www.fmm.gov.hu
http://www.citizens.eu.int

Munkaügyi változások a csatlakozás után

Van egy ország, ahol elérhető álom a négynapos munkahét - mi a titkuk?

Kapcsolódó tartalmaink 1 2 3 Bezár

Portás

Közigállás

Jogász

Heti ajánló

HR állások

Állások

Rendezvények

Partnereink hírei

HR Blog oldalak

Diagnózis kódok

HR Szavazás

Video

Könyvajánló

Kulturális ajánló