Néhány mondat a szabadságról

Mennyi szabadság jár nekem?

A munkavállalónak alanyi jogon jár a szabadság. A szabadságon belül megkülönböztetjük az alap- és pótszabadságot. Az alapszabadság törvény szerinti mértéke 20 munkanap, a pótszabadság pedig a munkavállaló életkora alapján folyamatosan növekszik. Tudni kell, hogy a magasabb mértékű pótszabadság már abban az évben megillet minket, amelyikben a meghatározott, magasabb életkort betöltjük.

Amennyiben év közben létesül vagy szűnik meg a munkaviszonyunk, csak arányos szabadságra leszünk jogosultak, de az arányosítás során keletkezett fél napot elérő töredéknap egy teljes szabadnapot jelent. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkavállalót egyéb jogcímen is megilletheti pótszabadság. (például gyermekek után járó pótszabadság, úgynevezett apaszabadság, fiatal munkavállaló pótszabadsága stb.)

Az év minden napjára jár szabadság?

A szabadság a munkában töltött idő alapján illet meg minket. De mi számít munkában töltött időnek? Az új Munka Törvénykönyve január 1-től meghatározza ennek jelentését. Ennek alapján a ténylegesen munkavégzéssel töltött napokon kívül az alábbi időtartamok minősülnek munkában töltött időnek, és jogosítanak ennél fogva szabadságra:

• a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
  
• a szabadság,
  
• a szülési szabadság,
  
• a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első hat hónapja,
  
• a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség,
  
• a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó ideje,
  
• a munkavégzés alóli mentesülések esetén meghatározott időtartam.

A munkaidő beosztása alapján a munkavállaló mentesül a munkavégzési kötelezettség alól többek között:

• munkaszüneti napokon,
  
• a heti pihenőnapokon, illetve
  
• ha az egyenlőtlen munkaidő-beosztására tekintettel adott napon nincs munkavégzési kötelezettsége.

A törvény továbbá azt is munkában töltött időnek minősíti, ha a munkavállaló szabadságon van, tehát a szabadságon töltött időtartam is szabadságra jogosít!

A szülési szabadságon töltött idő teljes időtartama, valamint a fizetés nélküli szabadság első hat hónapja is szabadságra jogosít, mely szabadságok kivételét egyébként legkésőbb a fenti időtartamok lejártát követő 60 napon belül kell megkezdeni.

A keresőképtelenség időtartamából kizárólag az első 30 nap jogosít szabadságra, tehát a 31. naptól kezdődően ezen időszak alapján már nem jár nekünk szabadság. (A 31. naptól számított időtartam napjainak számát a 365/366 napból kivonva határozzuk meg a naptári év szabadságra jogosító időtartamát, évközben kezdődött jogviszony esetén arányosan). Fontos megjegyezni, hogy a keresőképtelen állományban töltött napokat össze kell számítani, tehát amennyiben például januárban és februárban is 15 napot töltött a munkavállaló keresőképtelen állományban, úgy ha később újra beteg lesz, táppénzes napjai után már egyáltalán nem lesz jogosult szabadságra, mivel már korábban kimerítette a 30 napot.

Tehát amennyiben hosszú ideig betegeskedtünk, és visszatérve azt tapasztaljuk, hogy kevesebb a megállapított szabadságunk, mint amennyire számítottunk, ez nagy valószínűséggel a fenti okokra vezethető vissza.

A munkavállaló bizonyos élethelyzetekben, illetve bizonyos körülmények fennállása estén a törvény alapján meghatározott időtartamra mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A legtipikusabb ilyen esetek például a kötelező orvosi vizsgálat időtartama, a véradáshoz szükséges időtartam, a szoptató anya esetében a szoptatás meghatározott ideje, hozzátartozó halálakor két nap, vagy a bíróság felhívására az eljárásban való részvétel ideje. A törvény ezen időtartamokat szintén munkában töltött időnek, egyben szabadságra jogosító időtartamnak minősíti.

A 2014. január 1-től hatályos módosítások

Bár a szabadság kiadásának szabályait már egy korábbi blogbejegyzésünkben részleteztük, ezzel kapcsolatban annyit még érdemes megjegyezni, hogy 2014. január 1-től ebben módosítás várható. A módosítás abban áll, hogy jövőre kizárólag az életkor szerint járó pótszabadság-részt lehet a felek közötti megállapodás alapján az esedékesség évét követő év végéig kiadni. Mivel ilyen megállapodás alapján a jelenlegi szabály szerint még a teljes szabadságunk harmadát „vihetjük át” a következő évre, így ezen módosítás hatására sokunk esetében csökkenni fog az átvihető szabadnapok száma.

Pentz Edina
Bérszámfejtési vezető
RSM DTM Blog