Nem merünk szabadságra menni

Egyre gyakoribb, hogy a dolgozók inkább veszni hagyják szabadnapjaik egy részét, arra számítva, hogy így megtarthatják állásukat, írja a Népszabadság, bár erre vonatkozó hivatalos adatok nincsenek.

Pedig a magyarok nemzetközi összehasonlításban nem állnak rosszul a szabadságnapok tekintetében. Európában a legtöbb, törvényben előírt alapszabadsággal - 30 nappal - Finnország vezet, Magyarország Nagy-Britannia, Görögország, Ausztria, Svédország és Spanyolország mögött a 7. helyezett a maga 20 napjával. Ehhez - csakúgy, mint például a finneknél - tíz ünnepnap is társul.

Az uniós jogszabályok szerint a dolgozóknak legalább 20 nap fizetett szabadság jár a munkaszüneti napokon felül, amitől a tagországok felfelé eltérhetnek. Magyarországon a Munka törvénykönyve kimondja, hogy minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg a dolgozót, amely alap- és pótszabadságból áll. Előbbit az életkor szerint állapítják meg: 25 éves korig 20 pihenőnap, utána háromévente plusz egy nap jár. Negyvenöt év felett összesen 30 szabadnap illeti meg a munkavállalót - ez a maximum.

A munkáltatók szeretik papíron kiadni a szabadságot

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) szabadságkiadás gyakorlatát ellenőrizve leggyakrabban azzal a szabálytalansággal találkoznak, hogy a munkáltató papíron kiírja ugyan a szabadságot, alkalmazottja azonban dolgozik. Az OMMF adatai szerint a szabadságkiadással kapcsolatos munkaügyi jogsértést az első kilenc hónapban 450 munkáltatónál fedtek fel az ellenőrzések, mintegy nyolcezer dolgozóval kapcsolatban. 2008 hasonló időszakában ugyanakkor 603 hatósági intézkedésre volt szükség, a jogsértések akkor 27 700 munkavállalót érintettek.

A versenyszférában szerveződő MSZOSZ szakértői megerősítették: egyre gyakrabban fordul elő probléma a szabadság kiadásával. Hódi Zoltán, a vasasszakszervezet alelnöke közlése szerint nem a dolgozói igénynek megfelelően adja ki a munkáltató a szabadságot. A válság hatására visszaesett megrendelések miatt a cégek egy része igyekszik minél több dolgozóját szabadságra küldeni, ám a dolgozók ódzkodnak ettől, nehogy úgy döntsön a cég, hogy már vissza sem kell jönni.

Népszabadság