Gyimóthy Éva
Szerző: Gyimóthy Éva
Csatlakozz hozzánk a Viberen
Megjelent: 8 éve

Nem minden munkára alkalmas egy cukorbeteg

images

A Dr. Baranyi Éva és Dr. Winkler Gábor Cukorbetegség című könyvükben a gyakorló cukorbeteg mindennapjai során leggyakrabban felmerülő kérdéseit gyűjtötte össze. A diabetológus-belgyógyász szerzőpáros a webbbeteg.hu portálon megjelent cikkben leírják, milyen fontos, hogy a választott pálya ne okozzon a szükségesnél nagyobb mértékű feszültségeket, pszichés vagy fizikai megterhelést. A szerzők ennek megfelelően a csupán életmódkezeléssel anyagcsere-egyensúlyban már nem tartható cukorbetegek számára nem tanácsolja a váltott műszakban történő munkavégzést, a rendszeres éjszakai munkarendet, a hirtelen vagy jelentősen változó fizikai igénybevétellel járó elfoglaltságot. A szakemberek szerint az inzulinnal kezeltek számára a fentieken túl nem tanácsos a nem eléggé higiénikus környezetben történő munkavégzés, hiszen az -esetenként napközben is szükséges - injekciózást és vércukor-önellenőrzés végzését körülményessé teheti.

A diabetológus-belgyógyász szerzőpár nem ajánlja a szemet megerőltető foglalkozásokat (pl. vésnök, órás, varrónő, műszaki rajzoló, precíziós műszerész stb.), az általában magasban vagy balesetveszélyes gépek igénybevételével történő munkavégzést (pl. tetőfedő, darukezelő) a váratlan vércukoresés miatt, valamint a fokozott vibrációs ártalommal (pl. légkalapáccsal) járó munkavégzést a neuropátia, vagyis a cukorbetegség miatt kialakuló kóros folyamatok nyomán fellépő idegi bántalmak lehetőségére gondolva, ahogy a végtagok potenciális sérülésével járó munkaköröket (pl. aszfaltozás, üveges, bányász, kőfejtő stb.) sem.

Ugyanakkor az egyenletes, nem megterhelő fizikai igénybevétellel járó munkaköröket (pl. a kereskedelem, az egészségügy egyes területei, óvónő, kertész) és a döntően szellemi tevékenységeket (pl. könyvtári, utazásszervezési, logisztikai munkakörök) melegen ajánlják. Hozzáteszik, felsorolásuk csak a figyelmet néhány sajátos szempontra felhívó ajánlás.

Mint mond a foglalkozás-egészségügyi orvos?

Portálunk Dr. Grónai Évát, az Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) Foglalkozás-egészségügy Főosztályának vezetőjét, tudományos társaság főtitkárát, szakmai kollégium tagját kérdezte, mi a véleménye az előzőekben leírtakról.

A munka és foglalkozás-egészségügyi szakértő elmondta: nem lehet egy adott betegség alapján kategorikusan kijelenteni, hogy valaki nem alkalmas egy adott munkára, ez mindig az adott állástól, annak egészségügyi kockázataitól, a betegség stádiumától - beleértve az összes tényezőt - függ - húzza alá Grónai Éva. Általános útmutatás tehát nem adható, minden esetben az adott egyénre és helyzetre vonatkozóan kell a döntést meghozni.

Mind a szerzők, mind a foglalkozás-egészségügyi szakértő ismer olyan diabéteszeseket, akik hosszabb ideje sikeresen, egészségük veszélyeztetése nélkül végzik az említett tevékenységek valamelyikét. Így Grónai Éva a szerzők azon mondatával ért egyet, amelyben a személyre szabott döntés szükségességét írják le. - Amennyiben a munka nem gátolja a diabétesz egyensúlyban tartását és nincs a szövődmények kialakulásának kockázata, az illető jól gondozott és nincsen rosszul, bármivel foglalkozhat, még repülőgép- és hajóvezetéssel is. A cukorbetegség ugyanis diétával, egy bizonyos életmóddal karban tartható - húzza alá a szakember.

Azt az OMFI főosztályvezetője is elismeri, hogy balesetveszélyt okozhat, ha felborul a szervezet egyensúlya a folyadékvesztés, rendszertelen étkezés vagy épp a magasban végzett munka miatt. Így igaznak bizonyul a szerzők azon megállapítása, hogy a váltott, osztott műszakban történő munkavégzés nem javasolható a cukorbetegeknek. Grónai Éva ugyanakkor kiemelte: munkaszervezéssel mindent meg lehet oldani. Így azt is, hogy egy ápoló csak délelőttös, vagy délutános műszakot vállaljon, ahogy azt is, hogy egy építőipari munkás ne dolgozzon magasban, vagy, hogy a forgó gépekkel történő munkavégzést kerülje - emeli ki a foglalkozás-egészségügyi orvos. A modern foglalkoztatás-egészségügy lényege ugyanis - folytatja a főosztályvezető -, hogy minden lehetőséget vegyünk számba és a munkáltatók tegyenek meg mindent a munkaképes emberek foglalkoztatásért - fogalmaz a szakember, aki ismer például olyan inzulinos hegesztőt, akinek az alkalmazhatóságáért a munkáltatója mindent megtett, annyira ragaszkodott szakértelméhez.

Elmondja-e a dolgozó a munkáltatónak?

A szakemberek szerint fontos a munkatársak korrekt tájékoztatása a cukorbetegség fennállásáról, az alkalmazott kezelés módjáról és a munkavégzést esetlegesen korlátozó szövődmények felléptéről. Annak fényében azonban, milyen sok munkáltató diszkriminálja a jelentkezőket a felvételnél, nem mindig merik bevallani a munkára pályázók, hogy cukorbetegek. Pedig az orvosok rámutatnak, milyen veszélyt jelenthet mind a cukorbeteg, mind a környezete számára, ha elhallgatják a betegséget, különösen inzulinkezelés esetén. Meg kell azonban értetni mindenkivel, hogy a megfelelően kezelt, anyagcsere-egyensúlyban lévő cukorbeteg ugyanolyan tagja a társadalomnak, mint bárki más - hívják fel a figyelmet az orvosok.

Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy mi történik egy foglalkozás-egészségügyi vizsgálaton, mit ír elő a jogszabály.

Egyéni vállalkozások dolgozóinak alkalmasságát nem kell vizsgálni

A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet értelmében a munkaköri alkalmasság vizsgálata minden munkáltatóra érvényes, amely szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztat. Ide értve a közmunkásokat, álláskeresőket, kiküldött dolgozókat. Ez azt jelenti, hogy nem kell ilyen vizsgálatot végezniük az egyéni vállalkozóknál - mutat rá Grónai Éva, aki ezt tartja a legnagyobb problémának.

A munkaköri és szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata

A törvény értelmében a munkaköri alkalmassági vizsgálat során azt állapítják meg, hogy egy meghatározott munkakörben és munkahelyen végzett tevékenység által okozott megterhelés a vizsgált személy számára milyen igénybevételt jelent és annak képes-e megfelelni. A szakmai alkalmassági vizsgálat pedig a szakma elsajátításának megkezdését megelőző, illetőleg a képzés és az átképzés időszakában az alkalmasság véleményezése érdekében végzett orvosi vizsgálat.

A véleményben meg kell határozni, hogy a vizsgált személy az adott munkakörre, tevékenységre, a tanuló és hallgató esetében az adott szakmára, az álláskereső esetében az adott szakmára, ellátható foglalkozási csoportokra alkalmas, ideiglenesen nem alkalmas vagy nem alkalmas. Ezen vizsgálatokat végző szervek ezen véleményen túl a foglalkoztatással, képzéssel kapcsolatos korlátozásokat írhatnak elő, az egyén, illetve munkatársai egészségének védelme érdekében.

Az alkalmasság vizsgálatát végző az alkalmatlanság okát a munkavállalóval, tanulóval, hallgatóval, álláskeresővel, illetve a munkát végző személlyel ismerteti; a munkáltatóval, illetve a szakképző és felsőoktatási intézménnyel, munkaügyi központtal csak a vizsgált személy írásbeli hozzájárulásával közölheti. Amennyiben a pályaválasztási tanácsadás céljából vizsgálatot végző orvos nem javasolja a vizsgált személyt az adott szakmára, az a szakképző intézménybe történő felvételnek nem képezi akadályát, de az első szakképzési évfolyamra való felvételnél a szakvéleményt figyelembe kell venni. /13 § (1-7)/ Ha az illető nem ért egyet a szakmai alkalmasság első fokú véleményével, kérheti a munkaköri, illetve szakmai alkalmasság másodfokon történő orvosi elbírálását az első fokon eljáró szervnél. /12 §/

A járművezetéssel kapcsolatos foglalkozások hivatásszerű gyakorlását - ideértve a repülőgép- és hajóvezetés speciális szempontjait is - külön jogszabályi előírások korlátozzák. /33/1998. (VI. 24.) NM rendelet/ De külön jogszabályokban megfogalmazottak szerint kell eljárni a fegyveres szerveknél, rendvédelmi dolgozóknál, a túlnyomásos munkahelyeken dolgozók, az egészségügyi tevékenységet folytatóknál.

A munkaköri és a szakmai alkalmasság orvosi vizsgálata lehet előzetes, időszakos, soron kívüli és záró. Ezen vizsgálatoknak célja annak elbírálása, hogy a munkavállaló, illetve a tanuló vagy a hallgató, az álláskereső: a munkavégzésből és a munkakörnyezetből eredő megterhelés által okozott igénybevétele, egészségét, testi, illetve lelki épségét nem veszélyezteti-e, nem befolyásolja-e egészségi állapotát kedvezőtlenül, nem okozhatja-e utódai testi, szellemi, pszichés fejlődésének károsodását; esetleges idült betegsége vagy fogyatékossága a munkakör ellátása, illetőleg a szakma elsajátítása és gyakorlása során nem idéz-e elő baleseti veszélyt; milyen munkakörben, illetve szakmában és milyen feltételek mellett foglalkoztatható állapotrosszabbodás veszélye nélkül, amennyiben átmenetileg vagy véglegesen megváltozott munkaképességű; stb. /3§ (3-4)/
Follow hrportal_hu on Twitter