Növekvő igény alkalmi és idénymunkára nyáron - ezek a legfontosabb szabályok

A szabályozás gyökerei Magyarországon a kilencvenes évek második feléig nyúlnak vissza, amikor a jogalkotó is érzékelni kezdte, hogy bizonyos szezonális aktualitások a tipikus munkavégzési keretektől való eltérést tesznek indokolttá. Ennek megfelelően alakult ki a hatályos szabályozás, melynek értelmében a jogalkotó a munkajogi szabályok egy része alóli mentesítéssel, egyszerűbb adminisztrációval, bejelentési kötelezettséggel, valamint alacsonyabb közteherviseléssel kívánja ezt az atipikus foglalkoztatási formát vonzóvá tenni, és ezzel a fekete foglalkoztatás mértékét csökkenteni. S habár a munkaügyi ellenőrzések beszámolóiból ismert, hogy továbbra is magas e területen is a visszaélések száma, a hatályos szabályok tényleges és érdemi könnyítéseket jelentenek, így érdemes a jogszabályok adta lehetőségekkel jogszerűen élni. A szabályok két területen találhatóak meg. Egyrészt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) 201-203.§-aiban, másrészt pedig az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV.tv-ben (Efo. tv.). Ezek ismeretében a munkáltatóknak nincsen túlzottan nehéz dolguk, amennyiben szezonális igényt kívánnak kielégíteni.

Bizonyos szektorok specialitása

Az egyszerűsített foglalkoztatásnak, alkalmi munkavégzésnek három fajtáját különbözteti meg a törvény. A mezőgazdasági és a turisztikai idénymunkát, valamint az alkalmi munkavégzést. Valamennyi forma határozott idejű jogviszonyt jelent, hiszen a maximális időtartamukat a törvény limitálja. Míg az idénymunka két fajtája esetében ez a limit 120 nap, addig az alkalmi munkavégzés limitje 90 naptári nap. Utóbbi vonatkozásában további korlátként érvényesül, hogy a munkavégzés egymást követően legfeljebb 5 naptári napig, egy naptári hónapban pedig legfeljebb 15 naptári napig tarthat. Vannak azonban további korlátok is. Az Efo. többek között azt is meghatározza, hogy az egyes munkáltatók létszámuktól függően maximálisan hány személy vonatkozásában élhetnek ezzel a lehetőséggel. A korlátokra pedig szükség van, hiszen a leegyszerűsített szabályokkal való visszaélést a jogalkotónak meg kell akadályoznia.

Ezek a bejelentés módjai

Az egyszerűsített foglalkoztatás specialitása már a jogviszony keletkezésénél megjelenik. Alapvető különbség ugyanis az Mt. általános szabályaihoz képest, hogy a munkaviszony a bejelentéssel jön létre. A bejelentésnek a Efo.tv. rendelkezéseiben foglalt módon elektronikus úton vagy a telefonos ügyfélszolgálaton keresztül kell megtörténnie, utóbbi módja a 185-ös szám tárcsázása. A bejelentés papíron, postai úton vagy személyesen történő benyújtására nincs lehetőség. Az elektronikus bejelentéshez ki kell tölteni a 15T1042E jelű elektronikus adatlapot, és ezt az ügyfélkapun keresztül kell megküldeni az állami adóhatóság részére. Az adóhatóság részére teljesített bejelentés esetleges visszavonására és módosítására - így különösen a munkaidő változása, illetve a munkavégzés meghiúsulása esetén -, a bejelentett adatokban bekövetkezett változás bejelentésére is a 15T1042E jelű adatlap szolgál. A bejelentésnek tartalmaznia kell a munkavállaló nevét, adóazonosító jelét és TAJ számát, a munkáltató adószámát, az egyszerűsített foglalkoztatás konkrét jellegét (idény- vagy alkalmi munka), illetve a munkaviszony napjainak a számát.

Amit a bejelentésről még tudni szükséges

Egyszerűsített foglalkoztatás választása esetén a munkáltató legfontosabb kötelezettsége a munkaviszony létének és adatainak a bejelentése. Amennyiben a munkáltató a bejelentést a munkavégzés megkezdéséig elmulasztaná, abban az esetben a munkaviszony ugyan létrejön, de rá nem az egyszerűsített foglalkoztatás szabályai, hanem az általános, a munkáltatóra lényegesen kedvezőtlenebb szabályok alkalmazandóak. A munkaviszony ugyanis az Mt. szabályai alapján szóbeli megállapodással is létrejöhet. A bejelentéssel összefüggésben fontos tudni, hogy a közteherfizetési kötelezettség a munkaviszony naptári napjaihoz igazodik. Ennek az a következménye, hogy amennyiben a munkavégzés átnyúlik a következő napra, abban az esetben valamennyi napot be kell jelenteni a munkavégzés időtartamától függetlenül. (BH2013.162.). Hiába dolgozott tehát a munkavállaló 18-02 óráig mindösszesen 8 órát, a munkavégzése két naptári napot érint, így ennek megfelelően kell bejelenteni.

Közterhek és ellátások

Egyszerűsített foglalkoztatásban foglalkoztatott munkavállaló esetében a munkáltató által fizetendő közteher mértéke az Efo.tv. 7. § (2) bekezdés a) pontja esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 500,- Ft. (mezőgazdasági és turisztikai idénymunka), a 7. § (2) bekezdés b) pontja esetén (alkalmi munka) a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 1000,- Ft. A közteher mértéke az Efo.tv. 2. § 8. pontjában meghatározott filmipari statiszta alkalmi munkára irányuló egyszerűsített foglakoztatása esetén a munkaviszony minden naptári napjára munkavállalónként 3000 forint. A közteher megfizetésével nem terheli a munkáltatót társadalombiztosítási járulék, szakképzési hozzájárulás, egészségügyi hozzájárulás és rehabilitációs hozzájárulás, valamint az Szja.tv.-ben a munkáltatóra előírt adóelőleg-levonási kötelezettség, a munkavállalót pedig nyugdíjjárulék (tagdíj), egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékfizetési, egészségügyi hozzájárulás-fizetési és személyi jövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség. A munkavállaló ebben az atipikus munkavégzési formában nem minősül a Tbj. szerinti biztosítottnak, nyugellátásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, valamint álláskeresési ellátásra viszont jogosultságot szerez. A nyugellátás számításának az alapja napi 500,-Ft közteher esetén 1370,-Ft/nap, napi 1000,-Ft vagy azt meghaladó közteher esetén 2740,-Ft/nap.

Dr. Kéri Ádám
ügyvéd
KRS Ügyvédi Iroda