Nyugdíj kiszámítása: a magyar nyugdíjszámítás rejtelmei

Nyugdíjat az igényelhet, aki betöltötte a nyugdíjkorhatárát (ami 65 év mindenkinek, aki 1956. december 31-ét követően született), vagy teljesítette a nők kedvezményes nyugdíjának a feltételeit (azaz rendelkezik legalább 40 évi jogosító idővel, amelyből főszabály szerint legalább 32 évet munkával szerzett meg). Természetesen egy adott évben azok is beadhatják az öregségi nyugdíj iránti igényüket, akik annak feltételeit már a korábbi években teljesítették.

Az öregségi nyugdíj összege (a nők kedvezményes nyugdíjának összege is) két tényezőtől függ: az elismert szolgálati időtől, és a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől. 

Azért célszerű életpálya átlagkeresetnek hívni ezt a számított keresetet, mert ennek semmik köze sincs a megszokott értelemben vett havi átlagkereset fogalmához. A magyar nyugdíj nem attól függ, hogy az utolsó egy, öt, tíz évben mennyi volt az átlagkeresetünk, és különösen nem függ a legjobb öt, tíz, húsz évben elért keresetek átlagától. Idei nyugdíjmegállapítás esetén az életpálya átlagkereset számítása során az 1988-2023 közötti időszak, azaz 35 év kereseteit kell figyelembe venni.

A  nyugdíj induló összegének számítási képlete megtévesztően egyszerű: az elismert szolgálati idő egész években mért tartamától függő százalékos mértékű nyugdíjszorzóval meg kell szorozni a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegét. 

Dióhéjban a nyugdíjszámítási eljárás nyolc fő lépéséről

1. A teljes elismert szolgálati idő (az egész életünk folyamán szerzett, bizonyított szolgálati idő) napjainak számát 365-tel elosztva megkapjuk, hány teljes évnek felel meg a szolgálati idő (az osztás eredményéből csak az egész számokat lehet figyelembe venni, a töredékév ebben az összefüggésben nem számít). Ettől az évszámtól függ a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértéke. Például 20 évhez 53%-os, 30 évhez 68%-os, 40 évhez 80%-os szorzó tartozik.

2. Az átlagszámítási időszakban - az 1988. január 1. és a nyugdíjmegállapítás napja közötti időszakban - szerzett, nyugdíjjárulék, illetve 2020. július 1-jétől társadalombiztosítási járulék alapját képező kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint járuléktalanítani kell, majd

3. az 1988. január 1. óta szerzett, nyugdíjalapot képező, az előző pont szerint járuléktalanított éves kereseteket minden évben, az adott évben érvényes szabályok szerint adótlanítani kell, majd

4. a járuléktalanított és adótlanított, vagyis nettósított éves kereseteket az adott évre vonatkozó valorizációs szorzóval meg kell szorozni (kivéve a nyugdíjmegállapítás évében és az azt megelőző évben, tehát például idén a 2023-ban és a 2022-ben szerzett kereseteket), majd

5. az így kapott nettósított, valorizált éves kereseteket össze kell adni, és ezt az összeget el kell osztani az 1988. január 1. napjától a nyugdíjmegállapítás napjáig terjedő időszakra elismert szolgálati idő azon napjainak számával, amelyeken a nyugdíjigénylőnek keresete volt (az osztószámmal), majd

6. az így megkapott napi nettó átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, hogy meghatározzuk az éves átlagkeresetet, amit pedig el kell osztanunk 12-vel, hogy megkapjuk a havi nettó életpálya átlagkeresetet,

7. amelyet szükség szerint degresszálni kell, vagyis ha a havi nettó életpálya átlagkereset meghaladja a 372 ezer Ft-ot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó kereset-részeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni,

8. az így kiszámított havi nettó életpálya átlagkereset összegét meg kell szorozni az 1. pontban foglaltak szerint meghatározott nyugdíjszorzó százalékos mértékével, és már meg is kaptuk a nyugdíj induló összegét, amelyet - ha valaki erre jogosultságot szerzett - meg kell növelni a nyugdíjbónusz összegével, így kapjuk meg a nyugdíj folyósítandó összegét.

Emellett számtalan további részletszabályt és speciális rendelkezést is alkalmazni kell,  a magyar nyugdíjszámítás ezért olyan szövevényes, hogy nincs földi halandó, aki segítség nélkül képes kiigazodni a  szabályozási útvesztőben. A nyugdíjmegállapítást elsősorban a nettó életpálya átlagkereset kiszámítása teszi fájdalmasan bonyolulttá.

A nettó életpálya átlagkereset számítása

Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig — ez az átlagszámítási időszak, amelyet naptári napokban kell mérni — elért, nyugdíjalapot képező keresetek havi átlaga alapján kell meghatározni, ha a nyugdíjigénylő rendelkezik az átlagszámítási időszak legalább fele részére keresettel. 

Nyugdíjalapot képező kereset az, amely után fizették a mindenkori előírt nyugdíjcélú járulékokat vagy jogszabály ez alól mentességet biztosított. Ez utóbbira példa az a rendelkezés, amely a koronavírus-járvány miatt különösen veszélyeztetett ágazatokban dolgozók szolgálati idejét biztosítja azokra a veszélyhelyzet alatti időtartamokra, amikor mentesültek a nyugdíjjárulék fizetésének kötelezettsége alól.

Ha a nyugdíjigénylő 1997. január 1. előtt a főfoglalkozásában teljes munkaidőben dolgozott, akkor a mellékfoglalkozásból származó keresetét nem lehet figyelembe venni. Vagyis az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti (illetőleg szükség szerint az 1988. január 1-je előtti) keresetek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért keresetet lehet keresetként figyelembe venni, ami az érintettek körében nyilván értetlenséget szül. 

1997. január 1-jétől már nem csak a főfoglalkozásban elért kereset vehető figyelembe, hanem a mellékállásokból, kiegészítő tevékenységekből szerzett jövedelem is - persze csak akkor, ha e jövedelem után is fizettek nyugdíjjárulékot. 

A nyugdíjtörvény egzotikus kereseti összetevők  figyelembe vételét is elrendeli, ilyen például a felszolgálási díj vagy a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81%-a, ha azt 2020. június 30. előtt kapta a pincér, utána viszont a felszolgálási díj egésze jövedelem, a borravaló fogalma pedig - nyilván a bizonyítás nehézkességére tekintettel - eltűnt a nyugdíjtörvényből. Hasonlóan bonyolítja az életpálya átlagkereset számítását az egyszerűsített közteherviselési eljárással érintett jövedelem számításba vételének szabálya, amely szerint az ekho alap azon 50 százalékát, 2008. január 1-jétől 61 százalékát kell figyelembe venni, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék. Az őstermelők és a kisadózók ellátási alapja is növeli a számítás komplexitását, az őstermelő esetében annak a bevételnek a 6 százalékát kell figyelembe venni, amelynek 15 százaléka után a társadalombiztosítási járulékot megfizette, míg a kisadózó egyéni vállalkozó esetén a kata-törvényben meghatározott (döbbenetesen alacsony) ellátási alapot lehet figyelembe venni a nyugdíjszámítás során. Az új kata szerinti kisadózó, aki 2023-ban is 50 ezer forint tételes adót fizet, mindössze 108 ezer forint ellátási alapra jogosult, ami fájdalmasan elmarad a 232 ezer forintos idei minimálbértől is, ezért az új katásokat változatlanul kettős veszedelem fenyegeti (kevesebb, mint felére zsugorított szolgálati idő, alacsony ellátási alap). Ha a kormányzat valóban a kisadózók nyugdíjvárománya miatt aggódott, amikor egy tollvonással elsöpörte a korábbi törvényt, akkor megdöbbentően célt tévesztett az új szabályozással, hiszen az új katások nyugdíjkilátásai még a réginél is rémisztőbbek.  Külön szabály vonatkozik a megállapodással megszerezhető nyugdíjjogosultságra. A szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából megállapodást kötő személy e minőségben eltöltött idejére a nyugdíjszámítás során az az összeg számít keresetnek, amely után speciális nyugdíjjárulékot (2023-ban 22% a mértéke) fizetett.

A nyugdíjtörvény emellett felsorol egy sor bevétel-típust, amely beszámít az átlagkereset meghatározása során, és egy sor másik bevétel-típust, amit viszont nem kell figyelembe venni, csak akkor, ha ez kedvezőbb eredményre vezetne a nyugdíj összegének számítása során. Ennek következtében ezeknek az ellátásoknak a jellemzően alacsony összege nem húzza le az átlagkereset  számított összegét (ilyen például az összes álláskeresési ellátás, a nyugdíj előtti álláskeresési segélyt is ideértve, vagy a gyes, gyed, gyet, ápolási díj, rehabilitációs ellátás összege).

Dr. Farkas András, nyugdíjszakértő

Járulékplafon, nyugdíjplafon és hiányuk következményei

1992. március 1-jétől 2013. január 1-jéig a járulékalapot képező keresetek meghatározása az adott naptári évben érvényes egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ (a járulékplafon)  figyelembe vételével történik. A járulékplafon összegét meghaladó keresetrész összegét nem veszik figyelembe a nyugdíjszámítás során (viszont a munkáltatónak erre a részre is fizetnie kellett a járulékokat, így e munkáltatói ellenérdekeltség jelentősen visszafogta a keresetek növekedését). A számítás során figyelmen kívül hagyni azokat a napokat, amelyeken nem volt járulékalapot képező kereset (táppénz, fizetés nélküli szabadság), viszont e napok és az egy napra eső járulékfizetési korlát szorzatával csökkenteni kell az adott évben érvényes járuklékplafon összegét. További korlátozó szabály, hogy a járulékplafon összegét jogviszonyonként külön-külön is figyelembe kell venni (ez különösen az évközbeni munkahelyváltások esetén lényeges). 

2013. január 1-jétől a nyugdíjjárulék fizetési felső határ megszűnt, így elméletileg korlátlanul lehet növelni magas keresetek utáni magas járulékok fizetésével a nyugdíj leendő összegét - ez a nyugdíjrendszer későbbi finanszírozása szempontjából egyre komolyabb aggályokat vet föl. 

Az európai állami nyugdíjrendszerekben vagy a járulékfizetési maximumot határozzák meg (lényegében az összes európai nyugdíjrendszerben, a magyar kivételével), vagy a nyugdíj maximális mértékére vonatkozó korlátozás van hatályban (mint például Spanyolországban). 

Kivételes hungarikum, hogy magyar rendszerben sem járulékplafon, sem nyugdíjplafon nincs hatályban.

Visszafelé lépegetés az időben

Ha a nyugdíjigénylő az átlagszámítási időszak legalább felére nem rendelkezik keresettel, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak keresetei vehetők figyelembe (vagyis 1987. december 31-étől visszafelé kell naponként lépegetni). Ha ez sem áll rendelkezésre, akkor a hiányzó időszakokra az ezen időszakokban érvényes minimálbér arányos összegét kell számításba venni úgy, hogy a nyugellátás megállapításának napjától folyamatosan visszaszámítva a hiányzó időre érvényes mindenkori minimálbér harmincadrészét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset vagy jövedelem nem volt - e napok is osztószámot képeznek majd a nyugdíj összegének megállapítása során. 

Ezek a kisegítő lépések azért szükségesek, hogy a főszabály szerinti érvényes átlagszámítási időtartammal nem rendelkező nyugdíjigénylő részére is érvényessé tegyék ezt az időszakot. A naponkénti visszafelé lépegetés említett módszereit addig kell alkalmazni - és csak addig -, amíg az osztószámot képező napok száma el nem éri az átlagszámítási időtartam napjai számának a felét, vagyis amíg érvényessé nem válik az átlagszámítási időszak.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Nyugdíj kiszámítása: a magyar nyugdíjszámítás rejtelmei
2. oldal - A nettó életpálya átlagkereset számítása 2.0