Olyan a szép fal, mint reggeli pára az ablaküvegen - egy szobafestő vallomása
Ha a glettelés szép, akkor az egész munka szép lesz. Azután beavat a hosszú és a rövid szárú henger használata közötti eltérésekbe, és abba is, hogy mi az oka, ha valaki csak szemmagasságban tud dolgozni - Saári Zoltán szobafestővel beszélgettünk.
Saári Zoltán 15 éve szobafestő és szeret fával is dolgozni, amihez hobbi szinten nyúl a szakmunkás években szerzett tudással, de a fő iránya a festés volt és maradt. „A mai napig újabbnál újabb megoldásokat fedezek fel, ezekkel gyorsabb, szebb lesz a munka” - mondja Zoltán. Az egyik ilyen a mestervakolat használata, amivel ugyanolyan szép sima lesz a végeredmény, viszont egy réteget megspórol, ami ugye időben nyereséget jelent.
Zoltán egyedül dolgozik, mert a korábbi próbálkozásai elbuktak, elsősorban azért, mert nem szereti mások után a hibáikat javítani. Ez így elsőre talán meglepő, de többekkel beszélgetve, közös, a lakosságot kiszolgáló építőipari magánzókban, hogy csalódtak az állandó és jövő-menő kollégákban. Zoltán mond egy példát erre, egyszer nem akarta utólag felszámolni a 30 ezres parkolási költséget a megrendelőnek, amit a munkatársa nem bírt elviselni, ott kezdődtek a bajok.
Erről az a véleménye, hogy biztos alapok kellenek ahhoz, hogy jól érezze magát valaki a szobafestő szakmában: „Lelkiismeretes, becsületes legyen. Én nem egy munkán akarok meggazdagodni. Ennek az az eredménye, hogy sok a megrendelésem, de ez nem mehet a munka rovására, eddig mindenhol elégedettek voltak velem. A másik, ami fontos, hogy egészségesnek kell lenni, mert van, amikor egész nap létrázok vagy térdelek, sokat hajolgatok, ami megterhelő hosszú távon.”
Saári Zoltán egy panelban dolgozik
Kitartás mindenképpen kell ehhez a szakmához, és a szép munka szeretete, természetesen a 35 éves Saári Zoltánnak van kedvenc munkafolyamata: „Ha a glettelés szép, akkor az egész munka szép lesz, olyan, mint a reggeli pára az ablaküvegen.” Itt ezután beavat a hosszú és a rövid szárú henger használata közötti eltérésekbe, elmélyedünk a falak külső vakolásában, és egy rövid történetet elmond arról, miért jó, ha valaki hajolgatni is tud, és nem csak szemmagasságban dolgozik; bizony, a festés megviseli a derekát néhány idősebb kollégának.
Reggeli gondolatok
Zoltán mindig reggel találja ki, hogy mit fog aznap csinálni, 6 órakor elindul autóval, és van egy, másfél órája végiggondolni a dolgokat. A nyugodt mindennapjaihoz szükséges, hogy előre egyeztessen, amiben csak lehet. 90%-ban e-mailben küldi át az árajánlatait, ami dicséretes, főként, ha közelebb visz a papírra skiccelt fele sem igaz ajánlatok végóráihoz. Ebben leírja, hogy a munka közben felmerülő pluszmunkák miatt módosítás lehetséges. A pihenésre sajátos megfejtése van: átlagban dolgozik napi 9-10 órát, most éppen 6 hete egyhuzamban, viszont minden évben december 10-étől egy hónapot pihen. A napi megállásokat a kávézás adja: „Én szeretek kávézni, annyira, hogy megiszom 5-6-ot naponta, és ilyenkor leülök, a napi ebédemet egy-egy közeli étkezdében eszem meg, éppen most uzsonnáztam, mert a tulaj hozott nekem szendvicset. Ilyen is előfordul.” Zoltánnak eddig egy percet sem kellett hirdetnie, a szájhagyomány viszi egyik megrendelőtől a másikhoz.
Zoltán egyedül dolgozik, mert a korábbi próbálkozásai elbuktak, elsősorban azért, mert nem szereti mások után a hibáikat javítani. Ez így elsőre talán meglepő, de többekkel beszélgetve, közös, a lakosságot kiszolgáló építőipari magánzókban, hogy csalódtak az állandó és jövő-menő kollégákban. Zoltán mond egy példát erre, egyszer nem akarta utólag felszámolni a 30 ezres parkolási költséget a megrendelőnek, amit a munkatársa nem bírt elviselni, ott kezdődtek a bajok.
Erről az a véleménye, hogy biztos alapok kellenek ahhoz, hogy jól érezze magát valaki a szobafestő szakmában: „Lelkiismeretes, becsületes legyen. Én nem egy munkán akarok meggazdagodni. Ennek az az eredménye, hogy sok a megrendelésem, de ez nem mehet a munka rovására, eddig mindenhol elégedettek voltak velem. A másik, ami fontos, hogy egészségesnek kell lenni, mert van, amikor egész nap létrázok vagy térdelek, sokat hajolgatok, ami megterhelő hosszú távon.”
Saári Zoltán egy panelban dolgozikKitartás mindenképpen kell ehhez a szakmához, és a szép munka szeretete, természetesen a 35 éves Saári Zoltánnak van kedvenc munkafolyamata: „Ha a glettelés szép, akkor az egész munka szép lesz, olyan, mint a reggeli pára az ablaküvegen.” Itt ezután beavat a hosszú és a rövid szárú henger használata közötti eltérésekbe, elmélyedünk a falak külső vakolásában, és egy rövid történetet elmond arról, miért jó, ha valaki hajolgatni is tud, és nem csak szemmagasságban dolgozik; bizony, a festés megviseli a derekát néhány idősebb kollégának.
Reggeli gondolatok
Zoltán mindig reggel találja ki, hogy mit fog aznap csinálni, 6 órakor elindul autóval, és van egy, másfél órája végiggondolni a dolgokat. A nyugodt mindennapjaihoz szükséges, hogy előre egyeztessen, amiben csak lehet. 90%-ban e-mailben küldi át az árajánlatait, ami dicséretes, főként, ha közelebb visz a papírra skiccelt fele sem igaz ajánlatok végóráihoz. Ebben leírja, hogy a munka közben felmerülő pluszmunkák miatt módosítás lehetséges. A pihenésre sajátos megfejtése van: átlagban dolgozik napi 9-10 órát, most éppen 6 hete egyhuzamban, viszont minden évben december 10-étől egy hónapot pihen. A napi megállásokat a kávézás adja: „Én szeretek kávézni, annyira, hogy megiszom 5-6-ot naponta, és ilyenkor leülök, a napi ebédemet egy-egy közeli étkezdében eszem meg, éppen most uzsonnáztam, mert a tulaj hozott nekem szendvicset. Ilyen is előfordul.” Zoltánnak eddig egy percet sem kellett hirdetnie, a szájhagyomány viszi egyik megrendelőtől a másikhoz.
Egy különleges üzleti könyv jelent meg a napokban Digitális sikertörténetek címmel. 
Románc az irodában - filmek, amelyeket nem érdemes kihagyni