A Z generáció új munkaritmusa: mi az a microshifting, és miért terjed?

A microshifting a hagyományos 9-től 5-ig tartó munkanap rugalmas alternatívája, amely rövid, fókuszált, egymástól elkülülő munkaidő-blokkokra bontja a munkanapot.

Ez az extrém rugalmasság lehetővé teszi, hogy a dolgozók élethelyzetük és energiaszintjük szerint illesszék be a munkát a napjukba, reagálva a gyermekfelügyelet, az egészségügyi időpontok vagy más magánügyek okozta megszakításokra.

Különösen a Z generáció és a gondozási feladatokat ellátók körében terjed, akik számára gyakran ez az egyetlen módja, hogy a munkaerőpiacon maradjanak. Egy nemzetközi felmérés szerint a tudásalapú munkakörökben dolgozók közel kétharmada nyitott erre a megközelítésre.

Bár a microshifting segíthet a dolgozóknak, hogy a rugalmasság által elkerüljék a túlterhelést, szakértők arra figyelmeztetnek: ha nem tudatos stratégia, hanem kényszerű túlélési mechanizmus vagy elvárás, az fokozhatja a kiégést.

Munkaadói oldalról komoly szemléletváltást igényel, ahol a hangsúly a feladatok elkészülésén van, nem a fizikai jelenlét időpontján. Jól alkalmazható szellemi munkakörökben, de nem minden pozícióra megfelelő.

A valódi rugalmasság ígérete csak akkor válhat be, ha a szervezetek világos kereteket és valódi választási lehetőséget biztosítanak, elkerülve a rugalmasság ígéretével járó új típusú kiégést.