Proaktivitás: a felelősségvállalás művészete

Manapság a koronavírus-járvány idején sokan találkozhatunk azzal, hogy milyen törékeny is tud lenni az egzisztencia. Életünk sok-sok ember mindennapi munkáján alapul, könnyen hihetjük azt, hogy ez természetes, ám most emlékeztetve lettünk rá, hogy közel sem az. Szinte egyik napról a másikra változott meg sok millió ember hétköznapi élete egy külső, fenyegető körülmény hatására.

De hogyan is cselekszünk az ilyen váratlan helyzetekben? Mi vezeti a gondolatainkat, magatartásunkat a megváltozott körülmények között, főleg krízis idején? Egyáltalán van ráhatásunk arra, ami körülöttünk történik, vagy csak a körülmények tehetetlenül sodródó áldozatai vagyunk?

Az Eureka Games csapatával jelenleg is azon dolgozunk, hogy ebben a helyzetben minél segítőbb gondolatokat és technikákat mutathassunk be. Aktuális cikkünk témájául ezért a reaktív és a proaktív hozzáállás különbségeit választottuk, és röviden bemutatjuk, hogyan érdemes huzalozni az elménket ahhoz, hogy aktív alakítói legyünk a saját sorsunknak.

Dolgok, amikre van ráhatásod

Megkülönböztetünk érdeklődési kört és befolyásolási kört. Az érdeklődési körébe minden embernek azok a dolgai tartoznak, amik felé érdeklődést mutat, ami fontos számára, ami jelenleg „érdekli”. Ebből adódik, hogy egy csomó dolog viszont nincs benne az érdeklődési körében. Például engem nem érdekel Uganda GDP-je, vagy hogy a Bajkál tóban mikor ívnak a halak (ha egyáltalán), de sok más dolog érdekel. Például a családom hogyléte, a fizetésem, a dízel napi árfolyama, stb.

A befolyásolási kör már kacifántosabban körvonalazható, de mindenképpen az érdeklődési körön belül található. A befolyásolási körön belül pedig azok a dolgok vannak, amikkel kapcsolatban azt érzem, hogy van felettük befolyásom, ráhatásom. Amiben azt érzem, hogy döntök, tudom alakítani az eseményeket, ez pedig nagyon eltérő tud lenni a különböző embereknél.

Klasszikus példa az üzemanyag ára. Ha aktívan autózom érdekel, hogy mennyibe kerül 1 liter üzemanyag? A példa kedvéért fogadjuk el, hogy igen. De vajon tudok azon alakítani, hogy mennyiért tankolok? Érdekes kérdés, ugyanis véleményem szerint nincs helyes válasz.

Reagálsz, vagy beleállsz?

Ezen a ponton válik ugyanis ketté a reaktív és a proaktív ember. A reaktív ember a dolgokkal kapcsolatban azt érzi, nincs ráhatása és emiatt szenved. Megtörténnek vele a dolgok, Ő tipikusan a körülmények áldozata. A benzines példa sok másra is behelyettesíthető: az időjárásra, a fizetésünkre, a koronavírusra… A reaktív ember úgy gondolja, hogy egy külső körülmény alakítja az életét, és Ő nem tehet mást, csak reagál az eseményekre, mintha lobogna a szélben.

A proaktív emberrel ugyanolyan külső körülmények történnek, ugyanabban a világban él, mint reaktív társa, azonban a proaktív fél igyekszik megtalálni a ráhatását a dolgokra. A befolyásolási kör ugyanis bővíthető, és a proaktív ember igyekszik megtalálni, hogy a külső körülmények ellenére vagy amellett mit tud csinálni az adott helyzetben. Az imént példa esetében pl. hacsak nem ő a MOL vezérigazgatója, akkor valószínűleg globálisan nem tud változtatni a benzin áron, de arról már dönthet, hogy egy olcsóbb kútnál tankol, vagy kocsival megy-e egyáltalán. Egy felelős proaktív ember bár nem dönthet afelől, hogy az otthonában marad home office munkában, de arra már van ráhatása, hogyan tegye a munkakörülményeket és a környezetét élhetőbbé, hatékonyabbá.

Akarat vs. külvilág

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor mire van 100% befolyásunk vagy ráhatásunk? Sok dolgot szeretnénk, mégsem sikerült. Akkor nem akartuk eléggé? Könnyen lehet sok olyan (apró) látható, vagy láthatatlan körülmény, amire nem is gondoltunk, gondolhattunk, ez természetesen erősen befolyásolja a történéseket.

Van olyan dolog, amit nem határozhat meg külső körülmény? A jó hír, hogy a befolyásolási kör közepén ott van valami, amiért teljes felelősséget vállalhatunk, ez pedig a szándék. A puszta kérdés: szeretnéd, hogy sikerüljön, vagy nem? Ha másért nem, ezért a szándékért már mindenképpen felelősséget vállalhatunk. A dolgok sikere szempontjából ugyanis nagyon nem mindegy, hogy miből indulunk ki.

Ám az, hogy valamit szeretnénk, közel sem garancia semmire, hiszen sikerülnek dolgok anélkül, hogy szerettük volna, vagy dolgoztunk volna érte, és könnyen lehet, hogy minden tőlünk telhetőt elkövetünk, hogy valami sikerüljön, mégsem jön össze. Ha valami makacsul nem megy, érdemes lehet feltenni a kérdést: valóban szeretném én ezt? Nem feltétlen baj, ha nem, de érdemes lehet a legbelső szándékot őszintén megvizsgálni, mielőtt a körülményeinket hibáztatjuk.

Amikor napról napra változik körülöttünk a világ, belső munkát és energiabefektetést kér megtalálni a proaktivitásunkat. Azonban mindenképpen érdemes megkeresni életünk azon részeit, amiből kihozhatjuk a legtöbbet, hisz a proaktív cselekvés a felelősségvállalás művészete.

Az Eureka Games további bejegyzéseit itt találja.