Rehabilitációs hozzájárulás: lehetetlen teljesíteni

Az átlagban húsz főnél több dolgozót alkalmazó vállalatoknak, amennyiben a foglalkoztatottak öt százalékát nem éri el a fogyatékkal élők száma, rehabilitációs hozzájárulást kell fizetniük. Ez tavaly még 177 600 forintjába került fejenként egy munkáltatónak, januártól azonban 964 500 forintot kell fizetnie dolgozóként évente. Egy százfős cég esetében ez 5 megváltozott munkaképességű ember alkalmazását jelenti, ennek hiánya ötmillió forintos járulékot von maga után.

Nem tud ennyi megváltozott munkaképességű dolgozót biztosítani az álláspiac?

A Mc'Donalds étteremláncnak például, amely felelősségtudatos vállalatként egyébként is alkalmaz - jelenleg 25 - sérült embert, körülbelül 50 munkavállalót kellene összetoboroznia, de Gáspár Ferenc HR vezető erre nem sok esélyt lát. Úgy véli, a magyar piac nincs még felkészülve arra, hogy ennyi megváltozott munkaképességű dolgozót biztosítson.

Forrás: SZMM

Hasonló problémákkal küszködik a többi vállalat is, a Sparnak például 680, a Magyar Telekomnak 280 megváltozott munkaképességű embert kellene felvennie. A HR-esek szerint nemcsak a megfelelő munkakört nehéz kialakítaniuk, hiszen vannak olyan munkahelyek, ahol a munka jellege miatt egész egyszerűen nem tudnak alkalmazni rokkant embereket, interjúztatniuk sem egyszerű, hiszen nem tehetnek fel betegségre vonatkozó kérdéseket, mivel az diszkriminációnak számít, ha viszont nem kérdeznek rá, nem tudják behatárolni, milyen munkát képes ellátni az illető. Emellett össze kell hangolniuk az adatvédelmi és a foglalkoztatási törvény idevágó passzusait is. Mindezzel nem is lenne gond, ha nem ilyen rövid idő alatt kellene ekkora mértékű átalakítást és toborzást levezényelniük. A másik probléma, hogy olyan mértékben emeli meg a kormány a járulék összegét, amelyet már nem bírnak el a hazai vállalkozások és félő, hogy ennek a dolgozók látják majd kárát. Előfordulhat, hogy a cégeknek hozzá kell nyúlniuk a kompenzációs rendszerhez, vagy csökkenteni kényszerülnek a cafeteriát és az egyéb juttatásokat, hogy ki tudják fizetni a járulékot. Valójában magával a koncepcióval sem értenek sokan egyet: "büntetés" helyett miért nem támogatják inkább azokat a vállalatokat, amelyek fogyatékkal élőket foglalkoztatnak.

Elbocsátásokhoz vezethet az emelés

- Közel sem biztos, hogy ez a drasztikus emelés ösztönözni fogja a munkáltatókat. Lesznek ugyanis olyanok, akik ügyeskedéssel megoldják valahogy, hogy elkerüljék a járulék megfizetését, tehát nemhogy az állam által ebből remélt 60 milliárd forint nem folyik be, az intézkedés sem éri el valódi célját, vagyis hogy minél több megváltozott munkaképességű kerüljön vissza a nyílt munkaerőpiacra - vélekedett a munkáltatói fórumon Soltész Miklós (KDNP), az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának alelnöke.

A politikus átgondolatlannak, elfogadhatatlannak tartja ezt a döntést, amelynek szerinte katasztrofális eredményei lesznek. - A cégek ezt megszorításokkal fogják kompenzálni, vagy munkaerőt bocsátanak el, így az eddigi fix dolgozók jelennek meg majd munkanélküliként - mondta, hozzátéve: a fogyatékkal élőkkel szembeni közgondolkodást is negatív irányba vetheti vissza ez az intézkedés. A fix állami támogatás megoldást jelenthetne, de a kiszámíthatatlan pályáztatási rendszer miatt, ezzel nem tudnak élni a több évre előre tervező vállalatok.

Jelenleg a Társadalmi Megújulás Operatív Programon (TÁMOP) belül fut több program is a hátrányos helyzetű és megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci helyzetének javítása érdekében, a Munkaerő-piaci Alap tavaly mintegy 53 milliárd forintot fizetett ki a sérült emberek foglalkoztatásának elősegítésére, viszont a Rehabilitációs Alaprészt még a nyáron zárolták, így a Szociális és Munkaügyi Minisztérium csak szűkös forrásokból tud támogatást adni, vagyis bővítésre ebben az évben nem lesz lehetőség, csak a meglévő alternatív munkaerő-piaci szolgáltatásokat próbálják biztosítani - mondta Dr. Páva Hanna.

Újra kell tervezni a HR menedzsmentet

A munkaügyi tárca fogyatékosságügyi és rehabilitációs főosztályának főosztályvezetője szerint azonban egyáltalán "nem ördöngösség" fogyatékkal élőket alkalmazni, a foglalkoztatási rehabilitáció ugyanis összhangban van és szoros kapcsolatban áll a humánerő menedzsmenttel, mivel ebben is az ösztönzés illetve a motiválás a fő szempont. A rehabilitációs foglalkoztatás pedig csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő munkakört alakítanak ki a dolgozónak. A szakember úgy véli, érdemes összevetni a képzések árait a rehabilitációs járulék összegével, hiszen ezek - "néhány száz ezer" forintos tétel - elenyészőek a járulékhoz képest, vagyis érdemes lenne a foglalkoztatóknak átképzésekben gondolkodniuk. Újra kell tehát tervezni a HR menedzsmentet, a belső vállalati kommunikációt, és meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyekkel munkára foghatók a sérült emberek - javasolta a főosztályvezető, hozzátéve, ennek számos előnye van: egyrészt sokkal pontosabb, szabálykövetőbb, lojálisabb munkavállalókhoz jutnak a vállalatok, másrészről erősödik a társadalmi szolidaritás, és nem utolsósorban ez az államnak is befektetés, mivel jelentősen csökken a szociális kiadásokra fordított összeg.



Fenntarthatatlan a jelenlegi rehabilitációs rendszer

Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) szerint ésszerűsíteni kell a mostani rehabilitációs rendszert. Számításaik szerint ugyanis 250-300 ezer embernek lenne szüksége a munkapiaci elhelyezkedéshez támogatásra, ezzel szemben mindössze 60-65 ezren részesülnek foglalkoztatást segítő támogatásban - mutatott rá Pulay Gyula, az ÁSZ Kutató Intézetének főigazgatója.

Hangsúlyozta: a támogatási rendszer az integrált körülmények között megvalósuló teljes rehabilitációhoz nem nyújt elég támogatást. A KSH adatai szerint 330 ezer ember nem dolgozik és igényel segítséget a munkához jutáshoz, míg 78 ezren dolgoznak és segítséget kérnek. A megváltozott munkaképességűek hazai foglalkoztatása jelentősen elmarad a többi uniós országétól: 2008. negyedik negyedévében a megváltozott munkaképességű emberek körében 27, 4 százalék volt az aktivitása ráta, míg a foglalkoztatási ráta 23, (egyes nyugati országokban ez a 40 százalékot is eléri), a munkanélküliségi ráta pedig 16,3 százalék volt a körükben.

Pulay Gyula szerint a rendszer elvi problémája, hogy nem tesz különbséget a teljes és a részleges rehabilitáció között. Emellett alacsony az integrált foglalkozatás aránya, így a teljes rehabilitáció ritkán tud megvalósulni. Mivel sokan keresik a megoldást a védett foglalkoztatásban a teljes rehabilitáció helyett, a rendszer mindig ugyanazt a tízezer embert támogatja, és nem tudnak újabb érintetteket bevonni. Ugyanakkor az sem jó gyakorlat, hogy az akkreditált munkáltatók között sokan nem biztosítanak integrált foglalkoztatást.

Az ÁSZ korábban is megfogalmazta már javaslatait: szerintük fontos lenne mindenekelőtt, hogy aki egészségkárosodott, de teljes rehabilitációra alkalmas, azt a rendszer jobban támogassa, az integrált foglalkoztatás nagyobb arányban valósuljon meg, a költségvetési intézmények pedig vállaljnak nagyobb szerepet a rehabilitációban. Az ÁSZ egyszerűsítené az akkreditációs rendszert is, de lényegesnek tartják, hogy a munkáltatók több felvilágosítást és rugalmasabb pénzügyi támogatást kapjanak, a munkaerő-piaci szolgáltatók pedig jobban készítsék fel a megváltozott munkaképességűeket a nyílt munkaerő-piacon való elhelyezkedésre. Pulay Gyula hozzátette: a komplex rehabilitációt a megváltozott munkaképességűek újabb köreire kellene kiterjeszteni, a védett szervezeti foglalkoztatást pedig fokozatosan fel kell váltsa a védett foglalkoztatás vagy a szociális foglalkoztatás.