Igazodás a két pólus végén elhelyezkedőkhöz

Az is gyakran előforduló jelenség, hogy a befelé forduló személyiségek a munkahelyen hátrányos helyzetben érezhetik magukat a túlzottan extrovertált közösségtől, miközben az extrovertáltak is sérülnek ettől, hiszen alig kamatoztathatnak valamit introvertáltabb társaik munkához való hozzájárulásából. Más szóval: miközben legtöbbünk középre esik a képzeletbeli spektrumon, mégis a két pólus végén elhelyezkedők miatt kénytelenek vagyunk mi is egyik vagy másik kategóriába tartozni, pedig valószínű sokkal jobban, kreatívabban, produktívabban tudnának együttműködni, ha a diverzitás a személyiségtípusok terén is működne a munkahelyen.

De hogyan fogadjuk el ambivalens, középre húzó hajlamunkat ebben az introvertált/extrovertált világban?

Kezeljük a gyenge pontjainkat, használjuk ki erősségeinket

Gino szerint kezdőként az is elég, ha ismerjük a típusunkat, ugyanis ha tudatosak vagyunk arra, hol állunk ezen a skálán, akkor sokkal jobban tudjuk kezelni a gyengeségeinket, és kihasználni az erősségeinket. Ha például valaki tudja magáról, hogy extrovertált, akkor jobban tudatos tud lenni arra, mennyire ural egy beszélgetést, és háttérbe tud vonulni, ha szükséges.

A stratégiai ambivalencia művészete

2011-ben Gino publikált egy kutatást, amely azt találta, hogy az introvertáltak valójában jobb vezetők az extrovertáltaknál, különösen akkor, ha a munkavállalóik hajlandóak ötleteikkel hozzájárulni a munkához. Az extrovertált vezetők ráadásul gyakran csak más extrovertált személyeket tudnak irányítani, hiszen kevésbé valószínű, hogy elfogadják azokat, akik nem kezdeményeznek, és alig hallatják a hangjukat. Az introvertáltak másrészről sokkal jobban tudnak figyelni, feldolgozni, majd végrehajtani a csapat ötleteit.

Fontos tehát, hogy a vezetők ahhoz a csapathoz igazítsák vezetői stílusukat, amit igazgatnak. Amennyiben a tagok proaktívak, a vezetőknek fogékonynak kell lenniük a csapat elképzeléseire; egy passzívabb csapat esetén viszont inkább demonstratív módon kell fellépniük, és világos irányokat kell lefektetniük. Más szóval az adaptálási képesség a kulcs az igazi sikerhez.

Amikor észrevesszük, hogy valaki azért nem szólal fel például egy meetingen, mert ezekben a helyzetekben introvertáltnak számít, akkor segíthetünk neki megtalálni a közreműködés egyéb útjait. Lehet, ez azt jelenti, hogy személyesen beszélünk vele a meeting előtt, vagy időt adunk neki arra, hogy egy follow-up e-mail elküldésével maga is megossza a hozzáfűzni valóit.

Fotó: Pixabay.com

A Fast Company cikke nyomán

Bánosi Eszter/ HVG Kiadó Zrt.

Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Se introvertált, se extrovertált nem vagy?
2. oldal - Igazodás a két pólus végén elhelyezkedőkhöz