Sokkal több önbizalomra van szükségük a magyar fiataloknak

Tudunk-e kibeszélni az életkor nyújtotta tekintély biztonságából, merünk-e nyilvánosan kételkedni, kérdezni, vagy legalább csak tisztelettel figyelni bárkire, aki valamiben kompetensebb (akár, ha fiatalabb is)?

Ha egy egyetemi szakdolgozatból tudjuk meg, hogy az Önismeret nevű kurzusra lenne a legnagyobb igény a kortársak között, akkor nem kellene meghirdetnünk azt a kurzust végre?

Akkor nem magunktól kell-e megkérdeznünk először, mit értettünk félre? Vagy esetleg elfelejtettünk elmondani? Talán azt, hogy az élet nem sprint, hanem maraton?

Az, hogy mi az igazság az ezredfordulósokkal kapcsolatban, természetesen költői kérdés. A valóság árnyalatait megérteni, a kölcsönös miszpercepciókat felfedezni talán reálisabb és főleg értelmesebb cél.

Szerencsére minden generációban vannak olyanok, akik megcáfolják a sztereotípiákat. Mint például Patrice Thompson, a kiválóan képzett fiatal nő, aki TED-előadásában éppen arról beszél, hogy szerinte milyen erőket rejt a nemzedékek kooperációja.

A generációs különbségekhez kapcsolódó értetlenség ahhoz hasonlít, mint amikor az állatkertben egyszer csak egymást bámulja az ember és a csimpánz. Mindketten a rács két oldalán vagyunk - és könnyen lehet, hogy a csimpánzok is azt gondolják, mi vagyunk belül.

Azt viszont csak mi tudjuk, hogy a lényegen az se változtatna sokat.

A cikk teljes szövege a HR Blogon olvasható.

Fotó: Pixabay