Távol-keleti vendégmunkások enyhíthetik a súlyosbodó munkaerőhiányt

HRP:      A világjárványt megelőzően 200-250 ezer (MGYOSZ) fő hiányzott Magyarországon a munkaerőpiacról, de még a hivatalos kormányzati becslés is legalább 150-200 ezres hiányról szólt. Mi vajon most a helyzet?

Krátky Márk:      A pontos számról szakmai berkekben is komoly vita folyik, de az tény, hogy a világjárvány visszavett valamennyit a munkaerőpiaci igényekből. Ez azonban csak átmeneti megnyugvást hozott: amennyiben beindulnak a COVID-19 miatt jegelt beruházások, könnyen ott találhatjuk majd magunkat, mint 2019-ben. Teljesen egyértelmű, hogy ezt a szakadékot kizárólag belső erőforrásokra támaszkodva nem tudjuk áthidalni, különösen a fogyó népesség és az öregedő társadalom mellett.

HRP:      Mi a hozzáállása a magyarországi munkaadóknak a munkaerőimporthoz?

KM:       A jelenség nem újkeletű: a külföldi munkaerővel már a hetvenes évek Magyarországán is megismerkedhettünk. A szocialista kapcsolatok miatt Kubából, Mongóliából és Vietnámból is dolgoztak itt huzamosabb ideig nagyobb, 100-200 fős munkavállalói közösségek. Ráadásul a munkaerőimport a rendszerváltás után sem volt lehetetlen. Ez érvényes volt az Európai Unión kívüli országokra is, utóbbiak esetében azonban rendkívül nehézkesen működött: számos adminisztratív feltételt kellett teljesíteni, jellemzően hosszú átfutással, az egyes munkakörökre jogszabályi szinten megállapított munkavállalási engedéllyel stb. Ma is futnak olyan óriásberuházások, ahol speciális munkaerőre van szükség. Egy szegedi esetben például argentin és brazil fémipari szakmunkások érkeztek a már említett, bonyolultabb eljárásrendszer alapján. Magyarország számára ugyanakkor gondot jelent, hogy a munkaerőért Európa-szerte nagy a verseny, és messze nem nálunk a legjobbak a feltételek.

HRP:      Milyen hatása volt az első könnyítésnek, amikor a kormány 2017 májusában megnyitotta az utat a szerb és ukrán munkavállalók előtt?

KM:       Leginkább a szakképzettséget nem igénylő területekre kiterjedő munkaerőhiány orvoslására kezdeményezett lépéseknek volt látható a hatása. Míg 2015-ben 2900 ukrán állampolgár tartózkodott hivatalosan munkavállalási céllal Magyarországon, 2018-ban már 15 ezerre rúgott a számuk, 2019-ben pedig több mint 50 ezren voltak. A 44 milliós Ukrajnánál jóval kevésbé népes, 7 milliós Szerbia esetében visszafogottabb dinamika érvényesült 2015-ben: 1500-an voltak itt, 2019-ben pedig 4000-en, amelynek fő oka az, hogy a németországi munkaerőexport erős és beágyazott déli szomszédunknál.

HRP:      Milyen területeken jelentek meg ezek a munkavállalók?

KM:       A 2017 óta, főként autóipari beszállítókhoz, logisztikai területre és építőiparba érkezett munkavállalók 95 százaléka kékgalléros munkakörbe jött, jellemzően munkaerőkölcsönzés keretében, de olyan is akadt, akit közvetlenül a foglalkoztató vett fel. Ezen a téren meghatározó a munkaerőkölcsönzők szolgáltatásaiban fellelhető rugalmasság: az euJobs is olyan együttműködési platformokat alakított ki Ukrajnában és Szerbiában, amelyek révén kezelni lehetett a dinamikus bővülést.

HRP:      Az említett számok azért lényegesen alacsonyabbak, mint a hiányzó munkaerő.

KM:       Ez így van, ezért is dönthetett úgy a kormány a szakmai szervezetekkel, az érdekképviseletekkel és a munkaerőkölcsönzőkkel egyeztetve, hogy további országokat von be az egyszerűsített eljárásba. Ezek a két korábbi mellett a következők: Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Fülöp-szigetek, Indonézia, Kazahsztán, Mongólia, Montenegró és Vietnám. Miközben Ukrajnában és Szerbiában összesen 51 millióan laknak, a mostani bővítésben érintett országok össznépessége meghaladja a 500 milliót. Ebből adódóan akár nagyszámú munkaerő is érkezhet ezekről a területekről.

HRP:      Mire alapozva jelenthető ez ki?

KM:       Arra például, hogy a Távol-Kelet fejlettebb országai, amilyen India vagy Kína, nagyon tudatosan és szigorúan védik a munkaerőpiacukat a környező országok állampolgáraitól, ezért például a vietnámiaknak csak nagyon korlátozottak a munkavállalási lehetőségei ezekben. A vietnámi állam ezen felül intézményesen felkészült a munkaerőexportra, és ezt aktívan műveli is. A többi országban helyismerettel és HR-ismeretekkel rendelkező lokális toborzópartnerekkel fogunk munkaerőt behozni minősített magyar kölcsönzőcégként.

HRP:      Mit is fed pontosan ez a kategória?

KM:       A tavalyi kormányzati döntés fontos része volt, hogy a könnyített eljárásban csak azok a munkaerőkölcsönző vállalkozások vehetnek részt, amelyek megszerzik az ehhez szükséges minősítést. Utóbbihoz elengedhetetlen a megfelelő gazdasági volumen, a legalább 500 fős foglalkoztatotti létszám, az 50 millió forintos biztosíték letétbe helyezése, dedikált szakemberek megléte, nemzetbiztonsági ellenőrzés stb.

HRP:      Mit várhatunk a tavalyi könnyítéstől?

KM:       Egyfelől arra lehet számítani, hogy az ukrán munkavállalók dinamikájával nagyjából azonos ütemben bővülhet az új országcsoportból érkezők száma. Másfelől – különösen a Távol-Keletről érkezők esetében – jó eséllyel kisebb fluktuációval kell számolni, mert ők jellemzően másfél-két év határozott időre érkeznek Magyarországra. Harmadrészt a kívülről behozott munkaerő létszámát lényegesen dinamikusabban lehet bővíteni, mint a szűkösen rendelkezésre álló, kevéssé mobilis magyar munkavállalókét. Negyedrészt a Magyarországra betelepülő, technológiaintenzív cégeknek, amelyek még mindig óriásfoglalkoztatónak számítanak, a Távol-Keletről nem csupán egyszerű munkaerőt, hanem szakmunkaerőt is lehet biztosítani.

HRP:      Ez már-már túl egyszerűnek tűnik. Lehetnek buktatói is a dolognak?

KM:       Természetesen, mint mindenben, ebben is vannak komoly kihívások. Habár a munkaerőkölcsönzők rengeteg tapasztalatot gyűjtöttek össze a külföldi munkavállalók foglalkoztatásáról az elmúlt öt évben, a Távol-Keletről érkezők esetében más munkakultúrára, másféle szocializációs folyamatra lehet számítani. Ezért a munkaerőkölcsönzőknek fel kell készülniük a munkaerő integrálására, az esetlegesen eltérő munkairányítási módszerekre, a fogadó fél munkahelyi szervezetének felkészítésére, a kulturális különbségek leküzdésének megoldására, a beutaztatásra és elszállásolásra, az idegen nyelvű orvosi ellátás biztosítására – ez pedig egy olyan komplex szolgáltatási csomag, amelyet csak a minősített munkaerőkölcsönzők képesek nyújtani.

HRP:      Mennyire látnak erre nyitottságot a partnereiknél?

KM:       A hazai cégek nyitottságával feltehetően nem lesz gond, hiszen például az ukránok esetében már azt is kedvezően fogadták, hogy magas a túlóra vállalási kedv, jellemzően motiváltak és jól teljesítenek. Az a tény, hogy a távol-keleti emberek sokkal szabálykövetőbbek, pontosabbak, precízebben követik az utasításokat, feltehetően növeli a vonzerejüket a potenciális foglalkoztatók körében. Meggyőződésem, hogy viszonylag rövid idő -tehát néhány hónap- alatt kialakul az a szisztematikus és működőképes folyamat, amellyel mind minőségi, mint mennyiségi értelemben értékes munkaerő érkezik az országba. Ezzel pedig mérsékelhető lesz az egyre szorongatóbb munkaerőhiány, legalábbis egyes ágazatokban és szakmákban egészen biztosan.

Ez az írás támogatott tartalom, nem a HR Portál szerkesztőségi anyaga. Az itt szereplő információk a cikk megrendelőjétől származnak.