A vezetés motivátora és féke: a jellem

Egész héten kavarogni fog bennem az a sok gondolat, amelyek felmerültek a szombati, KEVE Társaság által rendezett Trinity fórumon, amelynek témája, ahogy korábban be is harangoztam: „Amikor senki sem lát; a jellem fontossága az imázs k

Egész héten kavarogni fog bennem az a sok gondolat, amelyek felmerültek a szombati, KEVE Társaság által rendezett Trinity fórumon, amelynek témája, ahogy korábban be is harangoztam: „Amikor senki sem lát; a jellem fontossága az imázs korában” volt.

Az olvasmánygyűjtemények, amelyeket ezekre a fórumokra előre kézhez kapunk, mindig újra és újra tisztelgésre késztetnek azok előtt, akik összeállították, lefordították, és a moderátorok előtt, akik a beszélgetéseket ez alkalommal is értő figyelemmel irányították.

Én már harmadszorra élem meg ezt a csodát, intellektuálisan és lelkileg is feltöltő élmény, amit korábban ismeretlen embertársaimmal most is megélhettem. Megint azzal az érzéssel jöttem haza, hogy nem vagyunk egyedül, rengeteg olyan sikeres (!) ember vesz körül az üzleti világban, akik ugyanúgy hisznek valami nemesebben, mint ahogy én sem lankadok hinni!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm mindannyiuknak: Csabának az üzleti kontextusba előrelendítő gondolatokat, Jánosnak a Trianon és felelősségünk gondolatát, Tomka Jánosnak, aki moderátorként  egy akadémikus bölcsességével terelte innen tovább a beszélgetést a politikamentesség irányába. Köszönöm Katának egyenes meglátásait, köztük a „sziget” analógiát, amely a befolyásolási eszközeink végiggondolására késztetett minket, Györgyinek az anyai elengedés felvetését, amely vagy szülőként vagy gyermekként talán mindannyiunkat elgondolkodtatott, és még sok mindent köszönök, ami most hirtelen nem jutott eszembe, de gondolati munícióval fog szolgálni számomra mindenképp a következő hetekben! És köszönet Machiavellinek a kegyetlenül egyenes gondolatokért az öncélú hatalomvágyról, Arthur Applbaumnak Párizs hóhérja történetéért, amely felhívta a figyelmünket a minden szakmában ott rejtekező érdekvezérelt szakmai „hóhérság” fenyegető létezésére, Lincolnnak a megbocsátás nagyszerűségéért, a chamboniaknak, akik egy emberként értettek egyet a lelkipásztoruk rendíthetetlen emberségével, és még Boenhoffernek, aki belső tartásával megteremtette az embertelenségben is az emberségesség érzéseit. És persze Os Guinessnek, aki nélkül ez az anyag nem jött volna létre!

Olyan műveket, olvasmányokat ismertünk meg ismét, amelyek hihetetlenül kitágították látókörünket, és a közös olvasás, felolvasás, átbeszélés révén sok korábban meg nem látott összefüggésre világítottak rá. A minket körülvevő felszínesség, a környezetünkben gyakran elhatalmasodó tehetetlenség érzéseivel szemben inspiráló szellemi kaland egy-egy ilyen mélyen tartalmas fórum részesévé válni!