Hétköznapi játszmáink
"- Már megint csak félig-meddig végezted el ezt a munkát.
- Pedig én megtettem minden tőlem telhetőt.
- Dehogy tettél, akkor nem hemzsegne a hibáktól!
- Úgy érzem, én itt bármit teszek, az csak rossz lehet!
- Tudod mit? Holnaptól b
"- Már megint csak félig-meddig végezted el ezt a munkát.
- Pedig én megtettem minden tőlem telhetőt.
- Dehogy tettél, akkor nem hemzsegne a hibáktól!
- Úgy érzem, én itt bármit teszek, az csak rossz lehet!
- Tudod mit? Holnaptól be se jöjj dolgozni.
- Ez most komoly?
- Á, nem, csak vicceltem..."
Szerencsés (vagy nagyon tudatos) az a vezető, aki még soha, egyszer sem akadt bele ehhez hasonló meddő beszélgetésbe. Pedig hétköznapi időtöltéseink, érzelmektől, sértődéstől átitatott játszmáink sajnos a munkahelyen is előfordulhatnak.
Eric Berne, az "Emberi játszmák" című könyv szerzőjeként már a hatvanas években meghatározta az ilyen, frusztráló és tartalmatlan párbeszédek ismérveit; az áldozat - üldöző - megmentő háromszögét, a gyermekkorunkból bennünk maradt lázadó vagy engedelmes gyermek diktálta önkéntelen válaszainkat, a szüleinktől "átvett" gondoskodó vagy kioktató hozzáállásunkat, szemben a konstruktív, tényszerű, racionális, felnőtt-felnőtt párbeszéddel, amely olyan hasznos és előremutató lehetne, ha vezetőként nem kapnánk be (és nem dobnánk be, mint a fenti párbeszédben) a játszmákat kezdeményező "horgokat".
Mi kell ehhez? Tényeken, konkrétumokon, előremutató javaslatokon, felelősségvállaló hozzáálláson alapuló felnőtt-felnőtt párbeszéd - ami mindkét félen múlik.
Mert az emberi játszmák folytatásához mindig legalább két félre van szükség...
Schäffer Beáta +36 30 970-7430