A svájcibicska-effektus

Régebben írtam olyan munkavállalói típusokról, akik a munkastílusuk és kihasználható személyiségük miatt kerülnek rossz helyzetbe álláskereséskor (Teafilterek és babérlevelek). Van még egy általam „svájcibicska” típusként

Régebben írtam olyan munkavállalói típusokról, akik a munkastílusuk és kihasználható személyiségük miatt kerülnek rossz helyzetbe álláskereséskor (Teafilterek és babérlevelek). Van még egy általam „svájcibicska” típusként azonosított álláskeresői típus, akik önéletrajzuk alapján szintén nagyon ígéretesnek látszanak, mégsem találnak állást. Ők nem(csak) a sok munkahely, hanem a sokféle tudásanyag miatt is kétséges választásnak tűnnek a toborzók számára.

A svájcibicskának sokféle funkciója van, ám ezekre csak korlátozottan képes, mert nem konzervnyitónak, fűrésznek, csavarhúzónak, körömreszelőnek stb. tervezték, ezekre csak ritkán, alkalomszerűen használhatók, és ez a sokféle „tudásanyaga” éppen ezért gyenge, egyik funkcióra sem használhatjuk teljes mértékben, napi szinten. Igenis tartanunk kell rendes konzervnyitót, fűrészt, csavarhúzót, körömreszelőt, és ha ezek kéznél vannak, akkor félre is tesszük a svájcibicskát… Azok a jelöltet, akik az összes létező tudásanyagukat, tapasztalatukat belesűrítik egy CV-be, pont így járnak: félreteszik őket, mert általában egy-két témát, max. 3-4 szakterületet kell nagyon tudni egyes pozíciókban, nem 10-15-öt. Hogy pontosan mit és mennyit, azt az álláshirdetésből lehet látni.

A „svájcibicska” jelölt dilemmái

Hogyan válassza ki, milyen szakterületekre, pozíciókra, iparágakra jelentkezzen? Ezekre az eddigi tapasztalatai adják meg a választ.

Szakterület és iparág: Ne jelentkezzen olyan szakterületre, amit csak muszájból csinált meg, mert ugyan tudja, érti, van tapasztalata, de nem szereti, nem lesz boldog egy ilyen állásban. Ellenben rokon területek, rokon iparágak szóbajöhetnek, sőt: hiba lehet bezárkózni egyetlen iparágba, mert ha az éppen nem áll jól a piacon, sokáig nem érkezik majd állásajánlat, sőt megpályázható hirdetés sem jelenik meg. Gondolja át, mit nem szeret egyes munkáiban: lehet, hogy nem a munka a „hibás”, hanem a környezet.

Pozíció: az eddigi pozícióihoz képest azonos, vagy hierarchiában feljebb lévő pozíciókra érdemes jelentkezni, mert ezekben hiszik el, hogy van hozzá tudása, motivációja. Lejjebb adni nem a legszerencsésebb megoldás, és általában nem is hoz sikert álláskeresésben.

A „svájcibicska” munkavállaló dilemmái

Ha végre munkát talált a sokoldalú jelöltünk, azt kell eldöntenie, marad-e a sokoldalú, mindenhez valamennyire értő státuszban, vagy specializálódik. Részemről mindig a specializációt javaslom. A specializáció iránya lehet az az irány, amit az aktuális cége, munkája kijelöl, ezesetben akár támogatást is kaphat a munkahelyétől (megkérdezni mindenesetre érdemes, hátha). Amennyiben valami teljesen másban szeretne fejlődni, szabadidejében kell rá koncentrálnia. Érdemes a specializáció irányát úgy kiválasztani, hogy annak jövője is legyen a karrierjében, és egyáltalán a munkaerőpiacon. Lehet az is egy döntési szempont, hogy a sok terület közül mihez ért már nagyon, ezt még tovább fejleszteni. Vagy mihez ért csak érintőlegesen, ezt felhozni átlagos szintre. Vigyázni kell arra, hogy a fejlődés ne arról szóljon, hogy mindenben átlagos szintet ér el. Valamiben kiemelkedővé kell válni, erre kell törekedni, hogy a jövőben ne svájcibicskaként tekintsenek rá, hanem egy terület szakértőjeként.

A másik lehetősége, hogy vezetővé válik, elvégre széleskörű tudásanyaga ezt lehetővé teszi, már „csak” személyiségben kell erre alkalmassá válnia. Ezesetben a vezetői kompetenciák fejlesztése, önéletrajzban ezek hangsúlyozása fog segíteni egy nekivaló állás megtalálásában.

A „svájcibicskát” alkalmazó munkáltató dilemmái

Egy munkáltató mindig arról akar meggyőződni, hogy a jelölt akar-e és tud-e majd az adott pozícióban dolgozni. A tudás könnyen mérhető szakmai kérdések, feladatok által. A motivációs kérdések fognak arra irányulni, akar-e azon a területen, olyan módon dolgozni, ahogy azt szeretnék. A svájcibicskák általában itt bizonytalanodnak el: annyi mindent tudnak és szeretnek/nem szeretnek, hogy sokszor nem tudnak rendesen egy témára koncentrálni, így nem győzik meg az interjúztatót. Világosan el kell mondani, mik a céljai, mert a munkáltató ezeket tudja elfogadni vagy elutasítani. Így később a motivációs csomagot, képzési terveket lehet a munkavállaló igényei szerint kialakítani, ezzel megszabadítani a svájcibicska címkétől, specialistává vagy vezetővé tenni.

Megoldás a „svájcibicska” problémára

Az álláskereső szempontjából a legjobb megoldás a specifikus CV. Szigorúan az álláshirdetésre válaszolva, adott témánál maradva kommunikálja előnyeit mind a motivációs levélben, mind az önéletrajzban, később az állásinterjún.

Problémásabbnak tűnik a Linkedin-profil, de valójában nem az: ezerféle endorsement lesz ott, de a summary inkább általános jellemzés legyen magáról, semmit szakmai. Pl. írja le, hogy milyen méretű cégeknél van tapasztalata, milyen lehetőségekre nyitott, de lehetőleg széles spektrumon (pl. „account manager”, és nem „exclusive office furniture sales”).

Pontosan definiálja, mit akar (milyen pozíciót, milyen feladatot), mert akkor a CV olvasója azt fogja keresni, arra alkalmas-e a jelölt.

Így valószínűleg több lehetőséggel fogják megtalálni, de ami nem érdekes számára, arra bármikor mondhat nemet.