Adj hálát!

Mikor a közhelyes “légy pozitív” tanácsot kell adnom egy álláskeresőnek, akkor szinte mindig azt a választ kapom, “könnyű azt mondani, de nem tudok pozitív lenni, mert...” Mert ezt sem tanították meg nekünk, egyszerűen hiányzi

Mikor a közhelyes “légy pozitív” tanácsot kell adnom egy álláskeresőnek, akkor szinte mindig azt a választ kapom, “könnyű azt mondani, de nem tudok pozitív lenni, mert...” Mert ezt sem tanították meg nekünk, egyszerűen hiányzik a kultúránkból. Itt az ideje tananyagot találni erre is.

Ezen a héten a Hálaadást ünneplik az USA-ban. A hagyományok szerint az őszi betakarítások végeztével adnak hálát a termésért Istennek. Napjainkban leginkább sültpulykaevésbe torkollik ez az ünnep, akár a karácsony előtti vásárlási őrület megnyitójaként is tekinthetünk rá, de az eredeti mondanivalója elgondolkodtató.

Hogy adjunk hálát azért, amit kaptunk – Istentől, Élettől, Sorstól, kinek-kinek világnézete szerint.

Az amerikaiak annyira tudnak örülni és boldognak lenni a legapróbb dolgoktól, hogy ez az egész társadalmukra kihat, pozitívan. Ezt mindenképpen meg kellene tanulnunk, a magunk érdekében. Mert ők is ebből a szemléletből képesek önbizalmat építeni, így látják meg a legapróbb lehetőségeket is a maguk boldogulására. És lehet mondani a társadalmukra, hogy ilyenolyan, de mégis ők nyernek a saját hozzáállásukkal: ott egy hajléktalan is tud boldog lenni, nálunk egy milliárdos is stresszben élve tengeti napjait.

Meg kell tanulnunk hálát adni. Mert akármilyen nehéz is a sorsunk, akármennyire is nyomorultul érezzük időnként magunkat, vannak nálunk rosszabbul élők is. Szegényebbek, betegebbek. Nincs munkájuk, de esélyük se, hogy találjanak. Nincs bevételük, nincs mit enni vacsorára, nincs uzsonna, amit iskolába vihetne a gyerek. Ma, Magyarországon.

Ezért, amink van, azt tanuljuk meg becsülni, értékelni, hálát adni azért, hogy nekünk megadatott. Mert ez segít abban, hogy ne veszítsük el az értékeinket, és hogy meglássuk a lehetőséget – bármiben. Hogy ne a rossz sorunkra koncentráljunk, és ne süllyedjünk önsajnálatba.

Te azt mondod, kevés a fizetésed, nem jó a munkahelyed, rosszak a munkakörülményeid. Én azt, hogy van munkád, amiért fizetnek? Légy hálás érte! Van erőd, lehetőséged dolgozni? Légy hálás érte! Nincs munkád, de munkaképes vagy? Eszerint van esélyed a heyzeteden változtatni. Igen? Légy hálás érte!

Találd meg az összes jót, ami jelen van az életedben, és légy hálás érte! Ha azt keresed, mid van, akkor máris pozitívan gondolkodsz. Nem is olyan nehéz, igaz?