Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!
Amikor a HR-es kifejezetten keresi az álláskeresők kedvét - és mégis tragédia lesz belőle.
„szomorú ez, mert jön 200+ jelentkező egy pozícióra és tisztességgel egyenként elutasítok mindenkit, aki visszakérdez, válaszolok, akinek nem jött csatolmány, írok, hogy küldje el... az egész pozíció, bocsánat, nem biztos, hogy ér ennyit, de a lelkemet megnyugtatja, mert tudom milyen szörnyű álláskeresőnek lenni... s nem, semmi nem jó soha, és a hr-esek az ördög emberei és mindenkivel csak ki akarunk baltázni”
Ez a kifakadás egy olyan HR-estől jött, aki tényleg, egyesével mindenkinek válaszol a beküldött önéletrajzára. Tudom, mert az én jelöltjeimnek is szokott válaszolni. Most nem az ilyen visszajelzések nemlétező értelméről kívánok értekezni, megtettem már sokszor…
Hanem arról, hogy mi van akkor, ha küldenek elutasító, szép és kedves levelet. Mert bizony, van HR-es, akinek fontos, hogy a munkája minőségét ezzel is emelje.
Majd szembejön vele a Facebook-poszt, amiben az álláskereső kifogásolja ezt is, és egyre inkább hergeli magát csalódottságában keresne valamit, ami „felmenti” őt: és megvan, biztos azért utasították el, mert kisgyerekes anya! A jóindulatú közösség támogatja: hogy kérdezzen vissza, miért nem, hogy abból is tanulhatna …
Közben a HR-es is ott van a chat-ablakomban, fájdalom mindkét oldalról… Az elutasítás korrekt volt – és persze elvárás az álláskeresőktől, ami most teljesült. Én meg fogom a fejem, ennyi jóindulattal már sztrádát lehetne kikövezni a pokol felé, nem egyszerű kis gyalogutat. Zavarognak az érzelmek mindkét oldalról: megfelelési kényszer, a sikertelenség fájdalma, értelmetlen elvárások támasztása – az egyiknek az állás nem sikerült, a másiknak a legjobb szándékkal írt elutasító levele váltott ki rossz érzéseket (többek között ezért sem támogatom az elutasító levelek követelését – valójában senkinek sem jó). Gondolkodom, hogyan lehetne ezt másképp. Szemléletváltással, mert sok-sok hiba van ebben a történetben:
- Ha önéletrajz alapján utasítanak el, akkor egyértelmű, hogy az önéletrajz arra az álláshirdetésre nem volt jó. Nem látta meg benne a hirdető, ami neki kellett. Hogy mi kellett volna neki, azt leírta az álláshirdetésben. Ezek alapján testreszabott önéletrajz volt? Ki volt emelve benne, miért felelnél meg az adott állásra? Valójában már mindegy mindez: ez az álláslehetőség elment, nem éri meg további energiát beletenni – nem éri meg azon dolgozni, hogy megtudjuk, miért nem lett meg az az állás. Simán tovább kell lépni.
- Legyünk tudatosak! Ha nem sikerült valami, attól még nem dőlt össze a világ. Igen, ez az egy állás most nem sikerült. Mi a teendő? Keresni a következőt. Benne van az önéletrajzodban, hogy problémamegoldó és eredményorientált? Akkor vegyük át: mi a problémád? Hogy nincs (jó) állásod? Mi az eredmény, aminek ki kell jönnie az álláskeresésből? Egy jó állás… Amiből ez nem jön ki, az teljesen fölösleges tevékenység.
- Tehát a következő álláshirdetésre nagyon pontos jelentkezést kell beadni. Az összes következőre! Menj végig soronként az álláshirdetésen! Mik a feladatok a pozícióban? Csináltál olyan régebben, máshol? Akkor írd le az önéletrajzban! Mik az elvárások? Teljesíted őket? És benne is van az önéletrajzodban? Kiemelve, pl. közvetlenül az elején, a személyes adataid után, egy pár soros összefoglalóban? Ugyanitt megemlítetted azt is, amit ők előnynek jelöltek meg, és neked pont van olyasmid? Ha fizetési igényt kérnek, írd bele a pályázati anyagodba, és NE légy szerény! Kérj többet! (hm, 4 éve, pont karácsony előtt írtam ezt)
Elhiszem, hogy ezeket olvasni meglehetősen sokkoló lehet. Hogy bármilyenek is a körülmények - elismerve rengeteg általunk nem irányítható helyzetet az álláskeresésben, gazdasági környezetben – mégiscsak az a vége, hogy rajtunk múlik, hogy lesz-e állásunk. Azon, amit megteszünk magunkért, és azon, amit nem teszünk meg – magunk megkímélése érdekében.
Mit lehet tenni mindezzel állást hirdető szervezetként?
Na erről most nem fogok írni! Azért nem, mert álláskeresőként ezzel nincs dolgunk. Ha arra várunk, hogy majd valami csoda folytán minden munkáltató értelmes álláshirdetéseket kezd írni, és attól majd könnyebb lesz állást keresni, akkor várhatunk még „egy keveset”. Emellett persze elismerem: az álláshirdetések nagy része sablonos, a „mire gondolt a költő” c. kérdést majdnem mindig fel lehet tenni. Fűszerezve értelmetlen elvárásokkal, súlyosbítva semmitmondó víziókkal, küldetésleírásokkal. A lényeg valahol mégiscsak az lesz, hogy van ott valami feladat (feladatot keress, ne pozíciót), és írnod kell nekik egy pályázatot, miszerint arra épp te vagy a legmegfelelőbb!
------------
PS: A HR-es kifakadása valódi. Minden más egyezés a valósággal csakis a véletlen műve lehet.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha kézbe vennéd az álláskeresésed irányítását, ha segítségre van szükséged a karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!
További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #