Álláskereső kalandok

Milyen az álláskeresői út, ha nem a megszokott pályázunk-interjúzunk-kiválasztanak útvonalon haladunk?

Időnként nem úgy alakulnak álláskeresési terveink, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de emiatt nem kell aggódni, főleg nem megijedni attól, ha nem a megszokott utat látjuk magunk előtt. Néha álláskeresők nem egyszerűen otthagyják a régi állást és boldogan kezdenek az újba, hanem mindenféle csavarokkal, kerülőutakkal, véletlen történések okán kerülnek végül abba az állásba, amiben jól érzik magukat. Pár ilyen történet rövid leírása következik, hogy lássuk: szinte semmi sem lehetetlen, és mindig érdemes próbálkozni. Meg kell fontolni: mit veszítesz a próbálkozással?

Stresszes beosztottból nyugodt vezető – kis kerülővel

A történet hőse régen kollégám volt, az előző helyet a stresszes környezet miatt hagyta ott, jött hozzánk. Pár hónap után bejelentette, hogy beadta a felmondását, mert talált más helyet, jobb lehetőséget. Sajnáltuk. Mikor jött a papírjaiért, elmesélte, hogy az előző cége megtudta, hogy felmondott nálunk, így újabb ajánlatot tettek. Ahová tőlünk ment volna, azt a helyet lemondta, az eredeti, első helyre ment vissza, vezetőnek.

A gőgös visszatérő

Egy másik esetben segítséget kértek tőlem: az előző cégét saját bevallása szerint erőteljes gőggel hagyta el a jelenlegi helyéért, pár hete, de bizony ez az új munkahely nem jött be. Vissza szeretne menni az előző helyre, de ott ugye nem kellő tisztelettel búcsúzott (finoman szólva), azt kérdezte, mit gondolok, érdemes-e próbálkoznia, nem akarna könyörögni, megalázkodni. Úgy gondoltam, hogy veszíteni nem fog vele, ha megpróbálja, ezért ezt javasoltam neki. Írt a volt főnökének tényszerűen arról, hogy mi történt, és némi tárgyalás után visszavették. A cég is úgy járt jól, ha nem új embert keres, hanem a már beváltat veszi vissza. Ennek álláskeresői tanulsága is van: ha váratlanul megszakadnak a tárgyalások egy lehetséges munkahellyel, és nem érted, mi történt, akár ilyesmi is történhetett.

Még egy visszatérő

Egy nem elégedett, távozó kolléga helyét nem volt egyszerű a cégnek betölteni, nem találtak megfelelő embert. Végül szétosztották a feladatait a többi kolléga között, de így meg nem működtek rendesen a cég folyamatai. Másfél év vergődés után az exkollégát visszahívták, gondoskodtak róla, hogy elégedett legyen.

Megalázott beosztottból mérges ügyfél

Egy folyamatosan ügyfél telephelyén dolgozó ismerősöm nem ápolt túl jó viszonyt a főnökével. Már az ügyfél cég vezetőinek is feltűnt, milyen rossz a viszony. Nem sokkal később emberünk felmondott, és az ügyfélnél kapott állást. Így az elviselhetetlen főnök előszörcsak új embert kereshetett, később új ügyfelet is.

Kirúgott beosztottból igazgató – ugyanott

Egy cég kirúgta az egyik alkalmazottját, mert nem voltak különösebben elégedettek egymással, így az alkalmazott sem bánta. Keresett mást, dolgozgatott, fejlődött, majd évekkel később megtalálta egy fejvadász, remek ajánlattal. Egykori cégéhez kerestek igazgatót. Átlagos fejvadász ilyesmivel nem próbálkozik, és egy átlagos álláskereső is egyből azt mondta volna, hogy nem, az cég nem lesz jó, mert ott már dolgozott, és nem jött be. De némi kalandvággyal másképp is lehet dönteni. Belevágott a kiválasztási folyamatba (már tudta mi vár rá, ugye), és őt választották.

----------

Fenti történeteket csak azért írtam le, mert néha ilyen kérdésekkel találnak meg: pl. próbaidőben kilépő kolléga kérdezi, hogy mit gondolok, a félbeszakadt tárgyalásokat más cégekkel lehetne-e valahogy folytatni. Igen, lehet. Mindent meg kell próbálni, mert van esély a sikerre. Amikor már legalább egy állásinterjú volt, és nem utasították el az álláskeresőt, hanem vagy nem volt folytatás, vagy ő mondott nemet, akkor érdemes. Feltétele ennek, hogy kellően udvariasan, diplomatikusan kell nemet mondani. (pl. így) Ha megbánta, hogy otthagyta az előző cégét, akkor is érdemes megpróbálni visszamenni. Ennek pedig feltétele a korrekt felmondás.

Aki hibázik, és belátja a hibáját, az szimpatikus lesz, nem pedig a méltóságát adja fel. Kellően profiként úgy léphetünk fel, ha a tényekre szorítkozunk (nem dobálunk sarat arra a cégre, ami nem jött be), elismerjük, ha hibáztunk, és nyitottak vagyunk új együttműködésekre.