Áltudományok a kiválasztásban: Oxfordi képességteszt
Az áltudományos munkaerő-kiválasztási eszközök között egyik „kedvencem” az OCA teszt (Oxford Capacity Analysis, Oxfordi Képesség Teszt). Eredete folytán azt vizsgálja, hogy alkalmas tagja lennél-e egy bizonyos kétes hírű egyházn
Az áltudományos munkaerő-kiválasztási eszközök között egyik „kedvencem” az OCA teszt (Oxford Capacity Analysis, Oxfordi Képesség Teszt). Eredete folytán azt vizsgálja, hogy alkalmas tagja lennél-e egy bizonyos kétes hírű egyháznak (szci…). Nem enyhíti a kiválasztó felelősségét, ha nem tudja, honnan származik a teszt, és mire készült eredetileg. Amikor egy ilyen tesztet tettek elém, és közöltem, hogy nem, mert szci tesztet nem töltök ki, a hölgy felháborodva közölte, hogy de ezt nem szcientológusok fogják kiértékelni, hanem ő maga, és már évek óta használja, én csak ne akadékoskodjak! Természetesen ez nem érv, hiszen a szakmaiatlan tesztet teljesen mindegy, hogyan értékelik, abból helytálló eredmény nem jöhet ki. Elvárható minimum bármely szakmában, hogy alaposan ismerjük eszközöket, amiket használunk, és ne dolgozzunk kétes hírű eszközzel.
A teszt mindenféle önismeretinek tűnő kérdéseket tartalmaz. Kérdéseinek megfogalmazása önmagában is mutatja a pszichológiai tanulmányokban való jártasság teljes hiányát, az, hogy igennel, nemmel és talánnal lehet válaszolni, tovább fokozza a tákoltság érzését. Hiszen mi értelme egy olyan kérdésre a „talán” válasznak, hogy rágja-e Ön a körmét? És ha rágja, akkor vajon lehet-e jó könyvelő? Nyilván ez utóbbi kérdésnek sincs értelme, a könyvelő szakmai munkáját nem a körme szépsége határozza meg. A kérdések többsége manipulatív, ítélkezésre késztet és néhány esetben megalázó, magánéletbe durván belevájó. Ez a kérdés pl. mindezt egyben hozza:
Kettő vagy kevesebb gyermeket szeretne a családjában, noha egészsége és jövedelme többet is engedne? --- Kérdés, hogyan értékelhető az igen, a nem, és a talán válasz ebben az esetben egy gyerektelen, egygyerekes, kétgyerekes, többgyerekes nőnél és mit jelent egy férfinél? Ugyanakkor gyermekvállalási szándékra rákérdezni törvénytelen, még akkor is, ha ezt teszt formájában teszik. De vannak még durva kérdések, nemcsak magánéletileg:
Teljesen elítél valakit, mert kapcsolatuk valamilyen szempontjából vetélytársa vagy ellenfele önnek? – fel sem merülhet, hogy esetleg egy rivalizálásnak más kezelési módja is van, mint elítélni a másik felet?
Helyesli a faji vagy társadalmi osztályok szerinti megkülönböztetést? --- Faji megkülönböztetés vagy társadalmi osztályok szerinti? A kettőt egyáltalán nem lehet azonos módon kezelni! És vajon a megkülönböztetés alatt mit is értünk? Mondjuk azt, hogy helyeslem-e a létminimum alatt élő szegények, mint társadalmi osztály kiemelt támogatását? Határozottan helyeslem. Akkor erre a kérdésre mit is kell válaszolnom, ha ezt akarom kifejezni? Mert a faji megkülönböztetést kifejezetten nem helyeslem, de ezt esélyem sincs kifejteni erre a kérdésre válaszul. Egyébként miféle osztályokról beszélünk? Marxnak, Leninnek, különböző történészeknek, közgazdászoknak, filozófusoknak egészen különböző definícióik vannak erre.
A szavazáskor egymást követően ugyanannak a pártnak a képviselő listájára szavaz, ahelyett, hogy áttanulmányozná a jelölteket és a kiadványokat? --- Attól, hogy valaki áttanulmányozta a kiadványokat, még szavazhat ugyanarra, mint azelőtt, így az „ahelyett” már ítélkező, valamit sugalló kifejezés itt (felelőtlenségre utal). Össze nem függő dolgokat hoz összefüggésbe, vajon milyen célból?
Idegesítik a gyerekek? --- erre szinte mindenki azt válaszolná, hogy attól függ, mit és mikor csinálnak, ami normális válasz lenne, ha lenne ilyen válaszlehetőség.
Ellenzi a bűnözők „feltételes szabadlábra helyezési” rendszerét? – ha tudjuk, hogy a feltételes szabadlábra helyezés feltétele a „jó magaviselet”, akkor mit jelent az igen, mit a nem válasz? Igen: Nem értékelem a jó magaviseletet? Nem gondolom jutalmazandónak? Nem: Pártolom a bűnözőket? Jut eszembe, a feltételes szabadlábra helyezés nem bűnözőkre, hanem elítéltekre vonatkozik. Nem mindegy. Íme egy helyzet, amikor a tárgyi tudás kifejezetten hátrány egy kérdés megválaszolásában…
Néha egy-egy kérdés „csak” vicces, pl. erre mit válaszoljon értelmesen egy maratonfutó? Egy nem túl nagy távolságot is inkább autóval tenne meg, mint gyalog? --- Persze bárki másnak is gondot okozhat meghatározni a „nem túl nagy távolság”-ot.
Gyakoriak a teljesen értelmetlen a kérdések, ezekkel pl. mit lehet kezdeni?
Inkább ön segítene útitársának, mint hogy a hivatalos szervekre bízza a dolgot? --- Milyen útitárs? Milyen hivatalos szervek? Miben kellene segíteni? :O
Képes volna beavatkozás nélkül megállni, hogy valaki befejezze azt a „két utolsó szót” egy keresztrejtvényben? --- hogy mi van???
A mai fiatalságnak több lehetősége van, mint az előző generációnak? --- Kik a „mai fiatalok”, kik az előző generáció, és mit értünk lehetőség alatt?
Néha kénytelen vagy negatívan értékelni magad a tesztben, mert ezekre tökmindegy mit válaszolsz, abból csak negatívum jöhet ki:
Néha egyáltalán nem képes átérezni a dolgok szellemét vagy hangulatát? --- Igen válasz: néha nem vagyok képes. Nem válasz: nem néha nem vagyok képes??? nem néha nem nem vagyok képes??? Empátiát próbált felmérni, de ebből csakis az jöhet ki, hogy nem vagy empatikus.
A legtöbb embernek a legjobb oldalát nézi, és csak ritkán beszél róluk kíméletlenül? --- két ellentétes állítás egy mondatban. Ha igen, ha nemet válaszolok, melléfogok. Pedig én az emberek legjobb oldalát keresem, és soha nem beszélek róluk kíméletlenül. Csak ezt erre a kérdésre válaszul nem tudom elmondani, nyilván azért, mert nem célja a tesztnek, hogy én ezt elmondhassam magamról.
Gyakran tűnődik saját alsóbbrendűségén? --- Igen = gyakran. Nem = nem gyakran, de azért tűnődöm? Talán = még azt sem tudom, min tűnődöm? Olyan opció nincs, hogy a saját alsóbbrendűségem nem olyan téma, ami egyáltalán felmerül bennem, mert nem érzem magam alsóbbrendűnek soha, semmilyen helyzetben.
Kifejezetten erőfeszítés lenne az ön számára belegondolni az öngyilkosság kérdésébe? --- Igen = nincs öngyilkos hajlama, vagy nem érez empátiát az öngyilkosok iránt? Nem = öngyilkos hajlamú, vagy empátiát érez át az öngyilkosok iránt? Olyan opció nincs, hogy nem vagyok öngyilkos hajlamú, de empatikus vagyok?
Időnként a női magazinok szintjét hozza a teszt: Barátai melegszívűnek tartják? és Hajlamos a féltékenységre?
-----------
Az OCA-teszt a HR-szakma rossz hírének egyik eredője
A fenti kiragadott kérdések az eredeti, 200 kérdéses tesztből származnak, de a teszt mindenféle mutációival lehet találkozni állásinterjúkon. Ezt használni nemcsak azért káros, mert értelmetlen információkat ad a jelöltről, és így a kiválasztási folyamat nem szakmai folyamat, hanem szerencsejáték lesz. Azért is káros, mert az álláskereső jelöltek többsége is pontosan tudja, milyen eredetű teszt ez, és mire jó (semmi hasznosra). Ezzel viszont a tudományos, pszichológusok által készült valódi teszteket is lejáratja, hiszen egy átlagos álláskeresőt azonnal negatív érzéseket társít a személyiségteszt szóhoz.
A HR-szakmai kiválasztás teljes lejáratására is alkalmas: az álláskereső egy ilyen teszt láttán azt hiszi – jogosan – hogy ez a HR szakma, hogy a HR-esek ilyen módon ítélik meg az embereket. Igen, általánosítani fognak, mert nincs okuk arra, hogy ne tegyék. És utána hiába próbálkozik a szakma az elfogadtatásával, hiába mondja, hogy aki valóban megtanulta és komolyan veszi HR-es hivatását, semmiképpen sem gondolkodik így, nem tesz fel ilyen kérdéseket, nem ítélkezik, nem vájkál magánéletben, nem érdeklődik politikai és családi preferenciákról, főleg nem nyúl szakmaiatlan tesztekhez.
Áltudományos
Az OCA teszt kérdései fellelhetők a neten, és végignézve a 200 kérdést, a teszt semmilyen szakmai etika alapján nem tekinthető tudományosnak. Amit vizsgálni akar, azt önmagában etikátlan vizsgálni munkaalkalmassági szempontként (befolyásolhatóság, kiszolgáltatottság szintje, önbecsülés hiánya, döntésképtelenség). Az eredeti célja pont ezek feltárása, de szakértő pszichológusok szerint még erre is alkalmatlan.
Személyiségtesztek kiválasztásra csak akkor alkalmasak, ha azt gondosan, az adott álláshoz választották ki, illetve alkották meg. Ilyennel is lehet találkozni, pl. itt írtam egy ilyen kiválasztásról.