Bébi, bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy!

Így nem csoda, ha a munkáltatók megkérdezik, mi lesz, ha beteg lesz a gyerek...

Mottó: „Jár nekünk a boldogság” (Köszönöm, Oláh Ibolya)

Ezerféleképp szétszedték már tegnap a Novák Katalin főszereplésével készült (ki)oktatófilmet, miszerint a nőknek elég kevesebbet keresni a munkájukkal, és mivel erősek vagyunk, tessünk szépen még más terheit is felvállalni. De legalább a mosógépet, porszívót, bevásárlótáskát kezelgessük, amíg egy férfi teher nélkül gyalogol felfelé a lépcsőn! A kép szerint mosolygjunk is ehhez, bárgyún, elhízva, szedettvedett, toprongy ruhában, félretaposott cipővel, loncsos hajjal… kevesebb fizetésből csak erre futja úgyis, több munka és tehervállalás mellett magunk rendbentartására nem baj, ha nem jut idő, de hát ez a sorsunk, ebben kell kiteljesedni, sőt boldognak lenni. Szerintem nem.

Abba szándékosan nem megyek bele, hogy családanya és/vagy hivatástudattól fűtött szakember legyen-e egy nő, mert azt gondolom, ez legyen mindenkinek a saját, valóban szabadon választott döntése. Úgy döntsön, ahogy neki jó! Többet bírsz, kevesebbet kapsz, vállalj áldozatot. Sok rossz munkáltatótól is hallom ezt… Szegény álláskeresők – nemcsak nők! – meg beírják az önéletrajzukba, hogy terhelhetők, meg jó problémamegoldók, minek folytán terheket és problémákat fognak kapni, rendes munka, szakmailag megfelelő feladatok helyett.

Verseny vagy harc?

Aztán, azt mondja, ne higgyük, hogy versenyeznünk kell férfiakkal! Drága Miniszterasszony! Nem hisszük, tudjuk. Pont azért, amit Ön is említ: hogy nekünk amúgy elég kellene, hogy legyen a kevesebb is, ugyanazért a munkáért. Miközben a kenyeret a közértben nem adják olcsóbban a nőknek, mi több, a villanyszámlát sem árazzák be úgy, hogy „nőnek lesz, legyen olcsóbb”. Tehát, a férfiakkal való versenybe pont ez a szemlélet kényszerít bele bennünket: ha ugyanannyit akarunk kapni, mint egy férfi, azért többet kell teljesíteni. Pedig a nők többsége bőven elégedett lenne az azonos munkáért azonos bért elvvel, dehogy akarnánk versenyezni, sőt harc nélkül is meglennénk. Persze erre a férfiak is rákontráznak néha, hogy höhö, a nők is menjenek a bányába, majd meglátjuk, höhö! Én meg azt mondom, ilyen nehéz és egészségkárosító munkát férfi se végezzen, végezze inkább robot, hiszen a technológia már adott, és hogy azt nő vagy férfi programozza, tökmindegy. És lőn bányásznő, másképp. Mert nőként nekem nem a férfiakon való bosszúállás a célom, hanem az, hogy mindenki jól járjon egy-egy ügyben. A nők így szokták általában… ezért is érdemes őket alkalmazni sok-sok pozícióba, mert más szemléletet visznek. Azt sem mondom, hogy a férfiak menjenek kórházi mosodába vérrel és testnedvekkel átitatott lepedőt mosni, és közben ne gondolják, hogy jár nekik egyforma fizetés egyforma munkáért, elégedjenek meg kevesebbel. Nem bánya, de nehéz és egészségkárosító, mégsem kívánom férfiaknak (sem). Mert az emancipáció és a feminizmus nem a bosszúról és a harcról szól. Hanem az egyenlő bánásmódról (ami nem egyforma bánásmódot jelent!)

A megalázó idézőjel

Aztán ott van a kiteljesedés: elegánsan idézőjelbe teszi a „csak” családanyaságot, de ez így is megalázó. Ön is jelzi ezzel, hogy tudja, a családanyaság önmagában társadalmilag nincs megbecsülve – csakhát mintha helyeselné is… Ezért sok nő nem meri választani, ebben az egyben nem téved. És Ön is elmondja, hogy ez áldozatvállalással meg lemondással jár. Pedig ez nem természetes! Egyáltalán nem kellene csak azért lemondania az egzisztenciális biztonságáról egy nőnek, mert anya szeretne lenni! Elképesztő, hogy Ön ezzel „marketingeli” az anyaságot: nehéz, de hát mi nők úgyis bírjuk a strapát! Lehet, hogy bírnánk, csak épp nem akarjuk bírni. Nem szeretnénk, ha az életünk természetszerűleg szenvedő, tehercipelő, kiszolgáltatottságban tengődés lenne. Mert a kizárólagos családanyaság választásával egy nő kockáztatja azt, hogy élete végéig anyagilag kiszolgáltatottként fog élni. Hogy mi? Hogy a 4 gyerekes nőknek van SZJA-kedvezmény? Egyáltalán nem kell SZJA-t fizetniük? Ez valóban remek ötlet, aki tud élni vele, az valóban jól jár – vagy inkább csak kicsit rosszabbul. Ön szerint hány 4 gyerekes anya talál olyan 8 órás munkahelyet, tizenévnyi munkaerőpiactól távolmaradás után ahol megfizetik rendesen (és nem kell beérnie kevesebbel, mint egy férfinak), és el is tudja tartani a 4 gyerekét egyedül akár? Beosztotti létből lehet-e ennyit keresni? Ritkán. Tudom, mert majd’ egy évtizede nők álláskeresésével foglalkozom kiemelten. Nem térek ki nagyon a részmunkaidőre, mert abból biztosan nem lehet megélni. Tehát a legtöbb boldog családanya inkább (kényszer)vállalkozó is – mert akkor legalább maga osztja be az idejét, amit 4 gyerek mellett elég rendesen meg kell tudni oldani. Mostanság olvasok a KATA-s változásokról, kicsit mintha a vállalkozó anyukák büntetésének is látszana a dolog. Na jó, nem kicsit. Ha talál egy jó ügyfelet, akinél nagyobb projektet el tud nyerni a tudásával, egyből extra adó. Tudja már, hol a helye! Oké, ez a férfi vállalkozókat is sújtja. Dehogy oké! Ettől persze a nőknek nem lett jobb, hogy a férfiaknak is rosszabb, sőt. A családon belüli erőszak melegágya az egzisztenciális bizonytalanság. A legtöbb családi veszekedés a pénz (hiánya) miatt kezdődik.

Üvegsziklák és magas lovak

Mennyire magas a ló, amiről beszélünk lefelé? Én nem vagyok családanya, Ön az, és mégis: a leereszkedő, idézőjeles csakcsaládanyás integetés és a valós empátia kicsit más.

Üvegszikla: a nők kinevezése magasabb pozícióba gyakran egy jövőbeli magas bukási esélyre vagy egy kezdődő krízisre adott válasz. Az ismert esetekben a bukás után ezek a nők sosem kaptak újra hasonló pozíciót (az ilyen módon megbukott CEO nő többé nem lett CEO), így vagy visszavonulva, családdal foglalkozva létezhetnek tovább, esetleg interimként még hasznosíthatják a szakértelmüket, ami megint egy bizonytalanabb létet jelenthet. Legismertebb közelmúltbeli példa erre Theresa May esete.

Én tudom, milyen sz.r álláskeresőnek lenni, nőként, pl. technológiai területen, amire a szakmáim(bizonyám, van 9 db!) egy része determinál. És nem érzem, hogy magas lovon ülnék, nem is lenne helyes ilyesmit érezni. De tudja miért vagyok mégis jó helyen? Nem kizárólag azért, mert sok munkát, sok tanulást, energiát beletettem. Az egy nőnek nem elég! Tehetség, ambíció, haha… azért sikerült, mert szerencsém volt. Rossz helyre születtem, de pont a pályakezdő korszakomban keveredett egy technológiai multi projektcsapata abba a kisvároskába, aminek utolsó utcájába, a „téeszsorra” születtem, könyvelő anya és sofőr apa gyerekeként. Nem épp a női karrier kiindulópontja, ugye? Hát ez is baj, valójában tökmindegynek kellene lennie, hová sikerült születnünk.

De megsüthettem volna a tengernyi eszemet, kalandvágyamat, ismeretlen iránti kíváncsiságomat, a rengeteg energiát, amit hajlandó vagyok beletenni abba, amit csinálni szeretnék, ha az a multi akkor nem vesz fel engem, az asszisztens asszisztensének pozíciójába. És ha abban a multiban nem a svéd liberális szemlélet lett volna az elvárás a munkáltatásban, és ha nem olyan jó emberek (férfiak is!) dolgoztak volna ott, akik meglátják, hogy ennek a kiscsajnak (aki én voltam) nem egy kisváros téeszsorán a helye. Na, ezért van az, hogy ha nekem segítettek és szerencsém is volt, akkor úgy gondolom, elémegyek annak, hogy más nőknek is szerencséje legyen. Sokan vannak még mindenféle sorokon, akik - ha odaengednénk őket, és ha nem láthatlan, idézőjeles csakcsaládanyaságot várna el tőlük a társadalom, áldozatvállalással, tehercipeléssel, lemondással - hatékonyabban termelhetnék a GDP-t. Én abban fogok segíteni nekik.

Mert olyan társadalmi pozícióban vagyok, megvan ehhez a tudásom és az eszközeim – sok munkával, röpke 20 év alatt felépítettem, összegyűjtöttem. Persze jó eséllyel egy üvegsziklán álldogálok ezzel a helyes kis pakkal még így is… ahogy szinte minden nő, aki jó helyzetben van. Na, ezért sem fogadom el, hogy nekem kevesebb járjon, mint egy férfinak! Kockáztattam, tanultam, dolgoztam, mint a legtöbb nő Magyarországon (és persze férfiak is)– tehát, ami egy férfinak, az egy nőnek is járjon! Én ezt fogom képviselni továbbra is, és azt az üvegsziklát is szívesen felszámolnám.

 

# # # Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam! # # #