Cégvezetők! Hová tettétek a józan eszeteket?
A tárgyi tudást mindig is tiszteltem, és ezt sok tanulással (nem feltétlenül iskolarendszerben) lehet megszerezni. Mégis azt látom időnként, hogy sokat tanult emberek teljesen elvesztették az igazi, józan eszüket, sok kárt okozva ezzel
A tárgyi tudást mindig is tiszteltem, és ezt sok tanulással (nem feltétlenül iskolarendszerben) lehet megszerezni. Mégis azt látom időnként, hogy sokat tanult emberek teljesen elvesztették az igazi, józan eszüket, sok kárt okozva ezzel a teljes magyar gazdaságnak akár. Neki személyesen esetleg az fáj, hogy tönkremegy a cége, de a munkásainak még nehezebb lesz, és persze a GDP is kárát látja, tehát a teljes társadalom… Pedig tényleg nem kell más sokszor, mint visszatérni a józan paraszti észhez – ami jó esetben nem a tanultak ellen hat. Talán Larry Ellison elhíresült (egyébként sajnos nem elhangzott, és nem tőle származó) beszédében ez az a bizonyos beépített sisak, ami gátja az egyszerű megoldásoknak…
Munkaerőhiánnyal küzdünk, lelépnek emberek, és nem jön helyettük másik. Sok módszerrel lehet emberek megtartani és újak számára is vonzóvá tenni egy helyet, de mintha cégvezetők, vezetők, főnökök pont ez ellen dolgoznának.
Általános panasz a munkavállalóktól, hogy évek alatt „elkopott” a pozíciója, már rég nem azt csinálja, amire felvették, amihez igazán értett és amit szeretett. Nyilván ebből álláskeresés lesz… Valójában a munkakörtervezés a megoldás, ami kis cégeknél, ahol „mindenki csinál mindent” úri huncutságnak tűnik, plánesőt, az ilyen vezetők büszkék arra, hogy náluk nincs is HR. Mert minek a szakértelem... És persze előrevetíti a problémát, hogy nem lesznek specialisták, sem elkötelezett munkavállalók, mert „mindent is” csinálni bárhol lehet. Fejlődés sem lesz, mert ha nincs specialista, akkor nem is tudja megmondani, mit lehetne hatékonyabban, jobban csinálni. Másik ember felvenni is nehéz lesz, mert ebből születnek az olyan álláshirdetések, aminek senki sem fog tudni megfelelni, hiszen az elvárás a távozó kolléga feladataihoz mért lesz, az új embernek értenie kellene mindenhez, amit a lelépő előd menet közben tanult meg, kénytelen-kelletlen. Nálam pedig van sok álláskereső, akik ugyan nem logisztikusok, könyvelők, informatikusok és takarítók egy személyben, de tudnának megfelelő helyen komoly szakértői munkát végezni, ha odaengednék őket, majd hagynák dolgozni őket. És persze ezek a pozíciók is úgy vannak meghirdetve, hogy szakmai fejlődést ígérnek és/vagy várnak el. Egy logisztikusnak márpedig nem lesz szakmai fejlődés, a tartozó ügyfelek vegzálása is az ő feladatává válik.
A másik jellemző probléma, hogy ha okos, szakértő embert vesz fel a cég, és utána sem tol rá minden feladatot, ami szembejön, akkor sem hagyja dolgozni. Salesként nem egy cégnél tapasztaltam, hogy a saleshez nem értő vezető nemhogy nem értette, mit miért javaslunk a kollégáimmal, de kifejezetten olyan elvárásokat támasztott a salesek felé, ami ellene hatott az üzletnek. Majd megdöbbent, amikor pl. a termék piacravezetésének szabályait be nem tartva a termék nem vezetődött be a piacra, cserébe én jól megtanultam állást keresni, mert az amatőr hozzáállást nem tolerálom. Ugyanezt persze láttam már sok-sok szakember panaszai közt. Alapvető, hogy hagyni kell a szakembert dolgozni. HR-est, salest, informatikust, pénzügyest, kontrollert, logisztikust, presalest, mérnököt stb. Ha azt vállalta, hogy tolja a cég szekerét, akkor azt jól akarja csinálni, mert fontos neki a saját szakmai sikere. Ezt veszed el tőle, ha nem hagyod dolgozni, majd elveszíted, mert a valóban okos emberek ezt nem tűrik sokáig. Megintcsak egy IT szektor meghatározó alakjának tulajdonított (nem valószínű, hogy mondott ilyet, de tanulságos a mondás) idézetre hivatkoznék. Steve Jobs szerint (?) nem sok értelme van, hogy felvegyünk okos embereket, és megmondjuk nekik mit csináljanak. Nekik kell tudni megmondani, mit csináljon a cég.
Meggyőződésem, hogy ezeket a gondolatokat azért hivatkozzák le híres és sikeres emberek mondásaiként, hátha többen követik.
A józan paraszti észhez nem kell az IT szektor egyik milliárdosának sem lenni, néha nem kell mást tenni, mint némi empátiával állni a leendő munkavállaló felé. Olvasom a panaszt, nem jönnek a fizikai munkások, hiába hirdet, a hirdető még a hirdetését is linkelte. Hogyaszongya „jelentkezni önéletrajzzal, motivációs levéllel”. Egy másik panaszos „megkönnyítette” a jelentkezni vágyó fizikai munkások dolgát, megírta, hogy ő biza’ Europasst kér, fényképpel.
Gondolkodjunk! Adva vannak fizikai munkások, akik dolgozni akarnak, pénzért. Na vajon, milyen egyéb motivációja lehetne még áruk pakolására, mint a megélhetés? Ezt egyébként rossz felvállalni, kifejezetten szégyenlik sokan (pedig nem kellene), nem akarja írásba adni senkinek. Ha rendszeresen internetezik is, telefonról teszi, nincs számítógépe. Meglátja a Facebookon a hirdetést, de Wordben Europasst, fényképpel nem fog tudni összehozni rajta, mert erre a telefon alkalmatlan, még akkor is, ha van app hozzá, kemény kínlódás lesz, amit nem vállal – igaza van. Sok lájkot aratott a hozzászólásom, miszerint gyártson mindkét hirdető adatlapot, amit szórólapként lehet kitenni forgalmas helyekre, mint posta, vasútállomás, buszállomás stb., és jelentkezni ezek kitöltésével, gyűjtődobozba dobásával lehet. Fénykép nem lesz, de valahogy majd meglesz nélküle a cég…
A múltkori tanácsom, miszerint azt kell megkérdezni az álláskeresőtől, hogy hol akar dolgozni, nem azt, hogy hol lakik, megintcsak eretnek gondolatnak bizonyult, többek rácsodálkozásával. Tanuljunk, szerezzünk tárgyi tudást, ne veszítsük el a józan eszünket...
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!
Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!
# # #