Empatikus álláskereső kerestetik!

Van itt egy faktor, amiről talán még sosem írtam. Mindenki empatikus toborzót/interjúztatót szeretne, aki érti és megérti az ő problémáit, jóindulattal viszonyul hozzá. Visszafelé a legritkább esetben (sem) látom, hogy az álláskereső mutatna némi empátiát vagy legalább (meg)értést a kiválasztók felé.

(A valós folyamatok ismerete sokat segít abban, hogy empatikusan álljunk a toborzókhoz, lásd itt és itt)

Az álláskeresőnek sürgős, más az „időszámítása”, mint egy munkáltatónak. Egy egyén bármikor bármit el tud dönteni, de a bevétel nagyon tud hiányozni. Egy szervezetben ezerféle folyamatot kell kiszolgálnia a toborzónak is, egy kis cégben a tulajdonosnak komoly kockázatokat kell mérlegelnie minden egyes új kollégával.

A munkáltatónak is sürgős, ha keresnek valakit, de mindenféle akadályok vannak. Pl. hogy várnak egy projekt elindulására, amire kell majd az ember. Az értékesítő (sales) majd megszakad, hogy meglegyen az a bizonyos szerződés, de amíg nincs meg, mindenki vár. Csak ő pörög, és segíteni sem tud neki senki. És/vagy, évvégén, év elején folyik az év lezárása, a jövő év tervezése, és sokféle terület vár mindenféle információra cégen kívülről és belülről, hogy összeálljon a terv. Ezért hosszabbak az átfutási idők.

Év végén sem volt könnyebb, akkor mindenki az üzleti évet akarta lezárni, a lehető legtöbb árbevételt hozva, vagy azt támogatva, hogy mások tudják hozni. Ez a napi munkában az elsődleges. Aztán vannak multik, akiknek az üzleti éve nem egyezik a naptári évvel, ők évet zárnak épp októberben, vagy május végén vagy ahogy épp az anyavállalat meghatározta. De nap végére már nincs idő tovább csinálni, a kollégákat nem illik munkaidő után zargatni. Érdemes észben tartani, hogy a kiválasztók is emberek. Oké, dolgozzon, az a munkája, hogy törődjön a jelöltekkel. Dolgozik. Jó cégben napi 8 órát, önszorgalomból, lelkiismeretből vagy kényszerből akár többet is. Na de akarsz te olyan cégben dolgozni, ahol túlórákkal oldható meg csak a működés? Ahol az a standard, hogy mindenki erőn felül kell, hogy teljesítsen, és minden azonnal kell? Na ugye.[fblike]

Akkor korrekt ezt elvárni a toborzóktól? Hallom a válaszod, vegyenek fel több embert, ha sok a munka, valaki még majd biztos bedobja azt, hogy biztos improduktíve kávéznak napi több órát (khm, jóindulat?) . Ez megoldás lenne, ha meglenne rá a fedezet, mert ugye te is jó fizetést akarsz, az meg úgy van, ha költséghatékonyan és profitorientáltan működő cégben dolgozol. Ha olyan pozícióban vagy, hogy közvetlenül nem tudsz profitot termelni (lsd. még toborzók), akkor mégis, mivel indokolod, hogy legyetek többen? Igen, segítesz a több profit elérésében annak, aki közvetlenül csinálja. És máris véges az időd. Ha olyan pozícióban vagy, hogy profitot tudsz termelni, vajon elfogadod-e, hogy azért kell a célszámaidat megszorozni 1,5-tel – értsd, neked erőn felül dolgozni - mert kell még egy toborzó? Na ugye. A közvetlenül profitot nem termelő funkciók jórészét lecserélik szoftverre, de szeretnél-e robottal interjúzni a hatékonyság jegyében? Na ugye.

Sőt, olyan is van, hogy nem az emberi kapacitáson múlik egy ügy (9 nő egy hónap alatt nem szül meg egy gyereket), egyszerűen végig kell mennie egy/több folyamatnak, olyan dolgokat kell csinálnia, amik nem viszik előre az ügyeket közvetlenül. Adminisztráció, kimutatások, várakozás mások lépéseire. Gyorsítani akkor tudunk a folyamaton, ha segítjük a toborzót, kiszolgáljuk információval (pl. informatív álláspályázatot adunk be), mert akkor gyorsabban tud dönteni.

Nem ciki állásinterjún rákérdezni, mi a következő lépés, mik a terveik, hogyan megy a toborzási folyamat, a kommunikáció a szakmai vezetővel, milyen határidők kötődnek a pozícióhoz. Ha értjük a toborzási folyamatot, akkor részt tudunk venni benne, aktívan. Egyébként csak elszenvedői vagyunk a történéseknek, és várakozásra kárhoztatjuk magunkat.

Ki a hülye?

A közösségi médiában egyszerre futott ismerősi köreimben két tartalom, az egyik arról szólt, hogy hát micsoda lények ezek az álláskeresők, még a CV fájlnevét is rosszul adják meg. Hát miért hívja valaki a CV-jét „önéletrajz.pdf”-nek? Tényleg nem tudod elképzelni, miért? :) Miután ezt nem kellően empatikus stílusban adta elő a jó influenszer, mint az álláskeresők védangyala, hozzávágtam a glóriámat és megcsapkodtam az angyalszárnyaimmal, miszerint helló, emberek sorsáról vicceskedsz itt épp. Sokkoló volt, hogy sokan csatlakoztak hozzá: igeeeen, az álláskereső a hülye, hát még ezt sem tudja? Mégis, honnan tudná, hol tanítanak álláskeresést szakmányban? Végül abban maradtunk, hogy drága munkáltató, ha azt szeretnéd, hogy az önéletrajz fájlneve tartalmazza a pozíció nevét és a jelölt nevét, valamint PDF-ben óhajtod, mert neked így kényelmes, akkor ezt írd bele az álláshirdetésbe. Micsoda világrengetően korszakalkotó megoldás, 57 tanácsadó sem tudott volna jobbat összehozni 42 brainstromingon, minthogy „írd le, hogy mit akarsz”! Kellett ehhez egy Jobangel tizenévnyi álláskeresési tanácsadói tapasztalata, és őszinte felháborodása.

Ezzel egyidőben egy másik poszt szerint hülye volt egy toborzó is, rossz visszajelzést küldött a jelöltnek. Ment egy email, hogy egy teszteredménye nem lett jó, de ő nem írt tesztet, kifogásolta az álláskereső, értem én, hogy jogosan. Hát miért nem figyel oda, hát mit képzel? - háborgott tovább. Itt is jól elment a kommentelés mindenfelé, toborzók védték a mundért, álláskeresők hoztak további elrettentő példákat. Megint kellett volna 1. némi belátás és empátia, 2. mi több, önző érdek, ami mentén felismeri, hogy 1. a toborzó is ember, aki tévedhet 2. itt a remek alkalom felhívni a toborzót, és eladnia magát.

Látszik, hogy még mindig a hibát keressük a másik félben, magyarázandó miért nem találunk jó állást/jó jelöltet. Ha elkezdünk együttműködni, álláskereső a toborzóval, toborzó az álláskeresővel – amit én minden egyes álláskeresőnek egyesével megtanítok – akkor abból kijön az eredmény…

Együttműködés, de hogyan?

Az megoldás, hogy együttműködést teremtsünk, de egyben magas szintű süket duma is, ha a gyakorlatba ültetve nem tudjuk, hogyan nézzen ez ki. Pár „apróságra” azért azonosítható:

Pl. az álláshirdetésbe a valós elvárásokat kell beírni. Mint fent: ha az az elvárásod, hogy a CV legyen valamilyen, akkor írd bele a hirdetésbe. Ha szeretnél motivációs levelet, akkor adj hozzá egy vázlatot. 3 kérdés pl., amire adjon választ. Ha az a bajod, hogy túl kevés (jó) jelölt van, akkor írd meg feladatalapon az álláshirdetést: pl. ne azt írd, hogy „ügyfelekkel kapcsolattartás”, hanem azt, hogy el kell adni a milyen portékát kinek-hogyan-mikor-mennyit. Ne fogalmazd meg virágnyelven, hogy unalmas adminisztráció a feladat, hanem írd be bátran, hogy monoton a munka. Döbbenj meg, van, aki pont erre vágyik, mert van elég zizi az életében, nem kell neki még a munkában is adrenalin. Máris csak az fog jelentkezni, aki ezeket akarja. De akkor ne nyavalyogj, hogy semmi ambíciót nem mutat! Ha kifejezetten egy célcsoportnak hirdetsz, pl. GYES/GYED visszatérőknek, akkor írd bele, hogyan vagy te családbarát cég, mivel segíted az ő kisgyerekes életvitelüket egészen pontosan? Értsd: a sablon álláshirdetésekből vissza kell térni a gyökerekhez: milyen feladatra keresel embert, és mi vár rá. Hagyd a fiatalos csapatot, mert a többség kor alapú diszkriminációnak érti, és lássuk be, igazuk van.

Álláskeresőként le szabad írni konkrétan, mit csináltál/szeretnél csinálni. Nem ügyfeleket kezeltél, hanem felhívtad azokat, akiknek lejár a szerződése, és megpróbáltad rávenni a hosszabbításra. Persze ezt csak akkor írd be, ha ilyen munkát akarsz végezni. Jól lehet „játszani” azzal, hogy olyan feladatokról írsz részletesen, amikkel megtalálhatnak a jövőben, és egyáltalán nem, vagy pár szó erejéig beszélsz arról, amit inkább nem csinálnál. Az én CV-mben pl. ilyen a marketing és a minőségbiztosítás pl. – csináltam a múltban, de a tudásom nem naprakész, meg nem is érdekel annyira ez a téma, hogy dolgozzak benne – csak foglalja a helyet a CV-ben. Ne általánosítsd agyon, ne hivataloskodd el a CV-det. Ember írja embernek, ez az alap. És nahát, működik is.

Ezekkel az egyszerű lépésekkel máris többre juthat mindkét fél, mint a végnélküli egymásramutogatással. Közben rájöhetünk, hogy valójában nem is hülye senki, csak emberek vagyunk mindannyian…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! 

 Ha te is szeretnél egy olyan munkahelyet, ami neked jó,  válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket!

 További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #