Erős felindulásból elkövetett felmondás
Fel lehet annyira bosszantani egy munkavállalót, hogy – látszólag – a józan ésszel szembemenve, sértődötten felmond, és még azt sem tudja, mi lesz holnap, de hogy itt többé nem fog dolgozni, abban biztos, semmi másban. A kollégák döbbenten nézik, „ilyet nem szabad”, „hát mi lesz vele?” „válságban másik állást találni?”. A főnöke vagy olajat önt a tűzre azzal, hogy saját sérelmének állítja be az esetet, vagy megpróbálja csitítani, hogy gondolja át stb… Emberünk nem gondolja át többé, döntött. Néha tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. És nincs az a bocsánatkérés, amitől újra tányér lesz a törmelékből.
Elszóltam magam a bevezetőben, írtam volt, hogy „látszólag”. Merthogy ilyen esetek után párszor már jött hozzám a hirtelen felmondást elkövetett munkavállaló, azzal, hogy „hülyeséget csináltam”. Nem dolgom megítélni ezt, de dolgom emberünk további karrierjét segíteni, ezért jött ugye… Fel kell mérnem, mi is történt, de csak egy álláspontot ismerek, az övét (vaaagy, már láttam attól a cégtől kilépőt közelről, akár többet is, de ezt persze nem mondhatom el neki). Rutinból is tudom, ilyen szimpla történet ritkán van, mint ahogy felvázoltam. Általában egy folyamat vége, egy utolsó csepp a pohárban, amikor már minden mindegy, de azt úgy ott tovább nem… Kivétel nőknél, ahol nincs mindig folyamat, mert néha egy hirtelen felbátorodó szexuális zaklató miatt menekül így.
Itt a felmentés, hogy bármi is történt, az menekülés volt. Mentette a lelkiismeretét, az önérzetét, a szakmai jóhírét, a lelki nyugalmát. Tehát nem ment szembe a józan ésszel. A megfelelési kényszerrel, az elvárásokkal, a „munka hőse” és az áldozati szereppel szembe ment. De ez nem baj.
Innen lehet építkezni. Nem tápláljuk tovább a csalódottságát, mert az a célom, hogy lehetőségeket, reális esélyeket látva menjen el tőlem, nem pedig reményvesztetten, dédelgetve az egyébként valós sérelmeit. Nem foglalkozunk többé azzal, mi volt rossz. Most az sem számít ő mit tett/nem tett azért, hogy ilyen helyzet alakuljon ki, az majd az állásinterjús stratégia célja lesz, hogy ne csöbörből vödörbe kerüljön. Hanem: Mit keres? Mi volt jó? Egyáltalán miért ebben az iparágban, szakmában, hivatásban, pozícióban van? Fontos rávilágítanom: nem kell mindennek hátat fordítania, nem kell karriert váltani, iparágat váltani. 1 db rossz főnököt dobott el csak.
Építgetjük a kompetencia-alapú CV-t, mert eddig ilyet nem is csinált. Nem vetette soha papírra strukturáltan mit is tud, mit is akar, mit szeret, mire büszke. Tehát, preferenciák. Iiiigen, tudom, egy sikeres csapat megbecsült tagja lenne, hagyjuk már. Mit jelent a megbecsültség? Éééértem, anyagi megbecsültség, mondd már ki bátran: magasabb fizetést (is) akarsz, ez teljesen vállalható. Meg még egy csomó mindent: home office-t, szép munkakörnyezetet, meghallgatást az ötleteidnek, nyitottságot az innovátor hozzáállásodnak, vagy épp toleranciát a biztonságra törekvő stílusodnak, amivel kiszámítható működést tudsz garantálni a rád bízott területre. Beosztottakat, akiknek átadhatsz a tudásodból. Mindent szabad végre – na ugye, hogy volt értelme bevágni azt az ajtót magad után?
Összerakjuk hát, jó lett a pakk, el lehet indulni vele. De ha ilyen viharosan távozott, annak lehet, hogy híre ment? Ez akár lehet az ő köreiben jelentős esemény? És ezt esetleg előnyünkre fordíthatjuk? Kapcsolatrendszer-elemzés, másként. Nem megyünk az ellenség ellenségeihez, sértődöttségből nem jelentkezünk versenytárshoz sem (hideg racionalitásból igen). Ha megkérdezik, mi történt, a lehető legdiplomatikusabban mondjuk el, hogy egy konfliktus okozta. De elmondjuk, hogy nyitottak vagyunk újdonságokra, és hogy mit szeretnénk. Meggyőző lesz, ha minden sértődés ellenére büszke arra, amit elért, amit csinált. És ha a jövőben is ezzel a szenvedéllyel csinálná tovább máshol. Az, hogy meggyőződésből, korrekten akar dolgozni, sok helyen lesz vonzó. Amikor megkérdezik állásinterjún, mi az erőssége, mondhatja is: az elhivatottság. Hogy nem veszítette el a szakmai hitét, irányát, és EZT akarja. De tisztességesen. És bátran eltöri a tányért, ha vállalhatatlan.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, nézd meg hogyan tudok segíteni eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
###