Ezért ne írj lózungokat az önéletrajzodba!

A sablonok és klisék átkos hatása, hogy az álláskeresők többsége képtelen saját szavaival megfogalmazni egy-egy gondolatot, de még az általa használt klisét sem tudja kifejtve, részletezve elmondani, ami az állásinterjúk csődjét

A sablonok és klisék átkos hatása, hogy az álláskeresők többsége képtelen saját szavaival megfogalmazni egy-egy gondolatot, de még az általa használt klisét sem tudja kifejtve, részletezve elmondani, ami az állásinterjúk csődjét hozza magával. A legtöbb sikertelen állásinterjú nem a szakmai vonalon bukik el, hanem ezen. Ha a lózungokat komolyan veszi az állásinterjún a munkáltató, az álláskereső nagyon nagy bajba kerül. Mert nincsenek saját szavai, gondolatai az adott kérdésről, a klisé meg jól hangzott, így bennehagyta a CV-ben, át sem gondolta, mit jelent.

„Megbecsült tagja szeretnék lenni csapatuknak”

Mit jelent számodra a megbecsültség? Pontosan mit! Nem az „egymás iránti tisztelet”, meg a többi általánosság érdekli az interjúztatót, hanem pl. az, hogy ha megdicsér, azt hogyan értékeled, értékeled-e egyáltalán, elvárod-e a negatív visszajelzést, vagy sima cseszegetésnek veszed, elfogadsz-e szakmai javaslatot a munkáddal kapcsolatban, vagy kritikának veszed? Mert a megbecsülés pl. magában foglalja, hogy szeretném, ha a beosztottam jobb lenne, sikeresebb lenne, ezért tanácsokat fog kapni a tapasztaltabb kollégáktól, ha elrontott valamit, felhívom rá a figyelmét, ha jól csinált valamit, arról elismerően nyilatkozom. Nekem beletartozik az is, hogy mindent meg lehessen beszélni, pl. ha gond van otthon, és elmennél egy órával hamarabb, belefér, de csináld meg otthonról a munkát stb. Mélyen összefügg mindez a cégkultúrával, ezért arról kell sokat kérdezned. És pontosan kifejteni, te mit érzel megbecsülésnek.

A megbecsülés része az anyagi megbecsülés is, ezt is értik a munkáltatók. Tessen hát pontosan megfogalmazni a juttatásbeli igényeidet is, a cafeteria elemeket is, amiket valóban használni tudsz! Ne nyavalyogj később, hogy pl. a cafeteriád része az uszodabérlet, te meg nem járhatsz uszodába!

E mondás másik fele a csapatra vonatkozik, ami az álláskeresői pozícióból értelmezhetetlen. Nem tudod, milyen a csapatuk, nem tudod, akarsz-e egyáltalán azzal a társasággal együtt dolgozni. Tegyük fel, szimpatikus a csapat. Akkor arról kell beszélni, hogy a csapat tagjaként milyen feladatokat tudnál ellátni? Milyen szerepet töltenél be a csapaton belül? (jó ötleteid vannak, más ötleteit tudod részletekbe menően kidolgozni, koordinátor vagy, stb.) Honnan vannak infóid a csapat milyenségéről, ha vannak? (pl. ismerős dolgozott ott, te dolgoztál velük üzleti partnerként, stb.)

„Hosszútávra tervezek”

Ez jó, de akkor ne nézd hülyének az interjúztatót, ha azt kérdezi, hol látod magad 5 év múlva. Igenis mondd el neki, hogy addigra mit szeretnél elérni, mik a szakmai terveid stb. Mert ha valóban terveztél hosszútávra, ezeket pontosan tudod. Sőt, 10 éves távlatra is tudod.

„szeretném tudásomat kamatoztatni”

Pont annyira kap lábrázást ettől mindenki, mint a kihíváskereséstől, mert pont olyan semmitmondó. Mi az a kamatoztatás ezesetben? És mivel ez többnyire az önéletrajz összefoglalójában jelenik meg, a személyes adatok után, még fogalma sincs az olvasónak, milyen tudásod van. Írd le, hogy használni szeretnéd a nyelvtudásod a napi munkahelyi kommunikációban, szeretnéd a meglévő kapcsolatrendszered mentén végezni a munkád, a meglévő [konkrét szakmai] tudásodat folyamatosan bővítve szeretnél igazán jó szakmai munkát végezni stb. Egyáltalán: mi olyan tudásod van, ami ebben a pozícióban kifejezetten hasznos lehet (a legjobb, ha azt írod be, amit ők előnyként megjelöltek, és az neked ténylegesen létező tudásod)

„Új kihívásokat keresek”

Igen, a másik lábrázós klisé… Egy időben már úgy tűnt, kikopott az álláskeresős köznyelvből, de megjelent újra. Mindenki, akit leépítettek, azzal tálalja a kirúgását, hogy nem is bánja, itt az ideje új kihívásoknak. Ez egyfelől nem hihető, másfelől ha új „kihívást” keresel, akkor a motivációs levélben írd le, állásinterjún mondd el, mi az, amiért azt gondolod, „ezt szeretném csinálni”, „itt szeretnék dolgozni”, „ez az én dolgom”. Mert ezek nélkül csak lózung marad, és senki nem veszi komolyan. De ha ezekre válaszoltál, akkor már ki is maradhat a „kihívás” szó, mert semmi értelme ebben a környezetben. (ha benevezel egy maratonfutásra, az kihívás… Ha jelentkezel egy állásra, az nem).

Készülj fel a fenti kérdések alapján is az állásinterjúra, és te magad is vedd komolyan, amiket leírtál magadról, mert az interjúztató esetleg komolyan veszi…