Hogyan kezeld a kínos kérdéseket az állásinterjún?

Álláskereső számára kellemetlen kérdések felmerülhetnek úgy is a munkáltató részéről, hogy ezek jogosak és érthetők is. Alapszabály: nem szabad hazudni és mentegetőzni!

(Most nem a szimpla nemtörődöm, vagy kifejezetten rosszindulatú megnyilvánulásokat tárgyalom. Ezek kezeléséről írtam már itt.)

Álláskereső számára kellemetlen kérdések felmerülhetnek úgy is a munkáltató részéről, hogy ezek jogosak és érthetők is. Alapszabály: nem szabad hazudni és mentegetőzni!

- Miért hagyta ott az előző munkahelyeit? és Miért lett ez ilyen rövid munkaviszony?

El kell mondani tárgyilagosan, lehetőség szerint anélkül, hogy az előző munkaadóidról rosszat mondanál. Kifizetetlen bérek esetében is érdemes megmondani az igazat, személyes ellentéteknél pont elég ennyi: nem jöttetek ki egymással, feladtad az együttműködési próbálkozásokat. Vagy, nem arra szerződtél, ami végül a feladatod lett. Hozzáteheted, hogy sokat tanultál a konfliktusokból, pl. higgadtabban tudod kezelni az ilyesmit. Máris nem kínos a kérdés, mert pozitívummal zárult.

(Legfurcsább indok, amit eddig meséltek nekem: „büdös volt a kolléga, akivel egy irodában kellett ülnöm” – fogalmam sincs, hogy lehetett volna ezt másképp megoldani, mint kilépéssel, szerencsére nem tőlem kérdezték a lehetséges megoldásokat)

- Miért váltott ilyen sokszor állást?

Itt is el lehet mondani, melyik munkának miért lett vége. Ha mindenhonnan személyes konfliktus miatt léptél ki, az nem sok jót jelent, de pl. ki tehet arról, hogy folyton leépítik azt a specializációt, amiben ő a legjobb, így tovább kell állnia? Vagy elfogyott a projektlehetőség, esetleg olyan új elvárással állt elő a munkaadó, amit nem tudtál/akartál teljesíteni?

- Mit csinált abban az időszakban, amikor … (rákérdezés a CV réseire)

Ezt is el kell mondani, mert többnyire ellenőrizhető. Nem találtál munkát fél évig pl.? Ezen nincs mit titkolni, szégyellni. Ha beteg gyereket, beteg szülőt ápoltál, az is érthető, ha ők fontosabbak voltak számodra, mint a munka, de legalább nem fogja az interjúztató tovább feszegetni a kérdést. Pornós múlt: alkalmi munkákból éltél (ez így igaz is, ne feszegessük, mi volt az alkalmi munka). Börtön: ezt is muszáj elmondani. Külföld: sima ügy, de ez akár be is kerülhetett volna a CV-be! Pl. „Alkalmi munkák Londonban” feltételez némi rutint angol kommunikációban…

- Milyen nagy hibá(ka)t követett el a munkájában?

Ha volt ilyen, és iparágon belül keresel állást, lehet, hogy máshoz is eljutott a hibád híre, azaz nem érdemes takargatni a dolgot, de el lehet mondani a te nézőpontodból: nem sikerült egy projekt, te mindent megtettél, de talán másra kellett volna fókuszálni, másképp kellett volna kezelni bizonyos dolgokat stb. Ha ebből az látszik, hogy tényleg tanultál belőle, akkor nem lehet baj. Ill. ha valami nem a te hibád volt, de mégis úgy terjedt el a híre, hogy téged hibáztattak, érdemes elmesélni, te hogyan látod.

(Jó példa erre a gazdasági bűncselekményt elkövetett, börtönviselt jelölt: vajon elköveti legközelebb? Vajon tudja, hol hibázott? Tanult belőle?)

- Milyen rossz tulajdonságai vannak?

Felsorolsz 2-3 dolgot, magyarázkodás nélkül, és léphetünk is tovább. Nincs ember, akinek ne lenne rossz tulajdonsága, nem meglepő, hogy neked is van.

- Hogy lehet, hogy van nyelvvizsgája, mégis passzív a nyelvtudása?

Talán ez a legkínosabb kérdés, mert erről egyértelműen te tehetsz, nincs külső körülmény, elfogadható magyarázat. Mentegetőzni mégsem érdemes, koncentrálj a jövőre. Mondd el, hogy sokat teszel azért, hogy visszatérjen az idegennyelvi rutinod, az adott nyelven rendszeresen olvasol, tanárhoz jársz, gyakorolsz stb. És tényleg tedd meg, ezen nem múlhat egy állás.

Rossz válaszok: „nem volt időm ezzel foglalkozni”, „eddig nem volt rá szükség a munkámban”, „másik nyelv tanulására koncentráltam” – kifogásokra senki sem kíváncsi.

- Miért nincs nyelvvizsgája?

A nyelvvizsga hiánya kisebb baj, mint az aktív nyelvtudás hiánya. Ha nincs, mert eddig sosem kellett papír róla, de a nyelvtudásod megvan, meg kell ígérni, hogy mielőbb elmész vizsgázni (és tényleg el kell menni). Ígérd meg, hogy ha felvesznek, még próbaidőben megcsinálod, ha ez a feltétele az alkalmazásodnak.

- Miért nem fejezte be a főiskolát?

Főleg magánéleti okokból szokott ez megtörténni, esetleg anyagiak híján. Röviden el kell mondani, egyik sem szégyellnivaló. Ha passzol a céghez, esetleg ki lehet térni arra, hogy a jövőben tervezel-e diplomát szerezni, vagy más pályát választasz, és nem ezt fejezed be. Ha a suli közben félúton rájöttél, hogy az a szakterület nem neked való, akkor ezt is el lehet mondani, kiegészítve azzal, hogy szerinted milyen szakterület való neked (az, amire épp interjúzol ugye…)

- Miért késett az interjúról?

Ez néha előfordul, akármennyire is törekszünk a pontosságra. Meg kell mondani, hogy eltévedtél, dugóba kerültél, vissza kellett szaladni esernyőért stb. Ez van, emberek vagyunk, hibázunk néha, nincs ember, aki még nem késett el valahonnan életében. Ezt tudja az interjúztató is, egyszerű gonoszkodás egy ilyen kérdés: vajon nekiáll-e mentegetőzni a jelölt újra? (Hiszen már az ismerkedő kézfogáskor elnézést kért). Nem kell mentegetőzni: késtél, elnézést kértél, most még meg is mondod az okát, készen vagyunk, nem kell tovább rugózni rajta. Ha te problémázol rajta, az interjúztató is fog, mert fogást talált rajtad.

- Ehhez az álláshoz nincs is megfelelő végzettsége, miért jelentkezett?

Megint egy beugratós kérdés. Nyilván azért vagy ott az állásinterjún, mert érdekes vagy számukra, és már a CV-d alapján bekerültél a lehetséges munkavállalók közé, tehát nem is olyan nagy baj, hogy nincs végzettséged. Tehát ne pánikolj! Mondd el, mi vonzott ebben az állásban, vagy hogy már x ideje ezt csinálod, vagy hogy amit csak lehet elolvastál a témában, így a szükséges tudásanyagod megvan hozzá.

 

Nyereményjáték!