Kitörés egy rossz állásból

A színpadokon mikrofonnal a fejükön szaladgáló „motivációs trénerek” a.k.a. „guruk” a rossz élethelyzetekre szokták volt mondani, hogy "minden fejben dől el", ezt a mondást sűrítik bele másfél órányi süket dumába. Ami után a közönség hazamegy, és nem változtat semmit az életén, mert nem tud. Nem kapott hozzá eszközöket.

Kitörés egy rossz állásból Folytatva a már megkezdett témát, a rossz állásból való „kitörést” járom körbe egy kicsit. Miért is kitörésről beszélek? Mert tényleg (lelki)erőből kell csinálni, gyorsan, hatékonyan, és bizony lesznek károk is, fájdalmak is, mint minden törésben. És mert racionális választás ugyan, de külső kényszer hatására.

Milyen a rossz állás?

Miután régóta motivál egy kedves kommentelőm, hogy írjak majd a sikerről , most akkor kezdjük a sikertelenséggel. Értékrendtől függően sok mindentől lehet rossz egy állás. Az általános definíció mégis az, hogy akkor rossz, ha nem érzed jól magad benne, és magyaráznod kell magadnak, miért vagy benne mégis. [fblike]

• A senior specialista meggyőzi magát, hogy jól néz ki a 7 számjegyű nettó havi fizetés, kényelmes a céges autó, épp lakásfelújításban van, állást keresni macera. Csak valahogy mégsincs jól ebben. Nem tudja, mi a baj, de már szombat délben összeszorul a gyomra, hogy mindjárt itt hétfő reggel.

 

• A kisgyerekes anyuka vigasztalja magát, hogy jó, hát nem fizetnek sokat, de kevés olyan helyet találna, ahol rugalmasan kezelik a home office-t, a főnök is érdekesen viselkedik, néha kicsit többre sikeredik a munka, mint átlag napi 8 óra, de hát mások sokkal rosszabb helyzetben vannak, ő még örülhet… De akkor miért frusztrált, fáradt örökké?

 

• A tizen/huszonéve ugyanott dolgozó győzködi magát: sosem volt könnyű, eddig mindent túlélt. Igen, sok a nehézség, de mindig is így volt. És mi várhatja „odakint”? Mondják, hogy macerás az álláskeresés, és máshol sem könnyebb, mindenki panaszkodik. Inkább foglalkozzunk a problémák megoldásával, azért fizetnek. Jó, megoldani nem tudjuk, akkor éljünk együtt velük.

  Rengeteg energiát, munkát tesznek abba, hogy fenntartsák a rossz körülményeiket, pedig ezekkel az energiákkal akár jobbíthatnának is a helyzetükön.

Megtörés, kitörés, áttörés

Egyszercsak elkeverednek hozzám, és egy közös pontot találok bennük: sokat tapasztalt, erős tudással, munkarutinnal rendelkező emberek ők, akik nem mernek nagyobb változást felvállalni. Megtörtek már a nehézségek súlya alatt. És akkor jön egy válság, leépítés, átszervezés, muszáj változtatni. Vagy csak egy felismerés, hogy most volt elég! Majd jövök én és a gyakorlati lépések:

• Össze kell szednie az anyagot egy kompetencia-alapú önéletrajzhoz. Kap rengeteg kérdést hozzá segítségül. Amíg a munkahelyeit, és az ott végzett feladatait bárki mechanikusan fel tudja sorolni, azt, hogy milyen tudás és készség kell ahhoz a munkához, nem könnyű összeszedni. És akkor ezt a rengeteg tudást, készséget, rutint rögvest két dologra kell használnia: egyfelől ez a „termék”, amit eladunk. Másfelől ez az az eszköztár, amivel állást keresünk! Ha megvan a CV, abból már megvan a Linkedin-profil is.

 

• Meg kell fogalmaznia, milyen egy jó állás számára. Itt elkezdi azt mondogatni, hogy milyen NE legyen. Nem hagyom. Az a fontos, hogy milyen legyen. A rekorderem tizenhétszer írta újra ezt a féloldalas esszét… muszáj volt, mert amíg nem tudja, mit keres, addig nem is tudja keresni, és én sem tudok segíteni, hogy megtalálja.

 

• Piackutatás: hol vannak ilyen állások? Hogyan lehet oda eljutni? Kapcsolatrendszer-elemzés, Linkedin Jobs-ra felkészített profil, ajánlások, álláshirdetések. Össze kell raknia kb. 500 karakterben egy „ajánlom magam” szöveget: mit tud, mihez ért, mit szeretne.

 

• Kudarctűrés: A legtöbb álláskeresés, ha önállóan csinálja, itt akad meg. Sokan visszafordulnának az önáltaltásba, de ha a segítségemet kéri, akkor nem hagyom. Nem kezdünk el azon nyavalyogni, hogy nem jeleznek vissza. Nem azt keressük, hol nem sikerült, hanem azt, hol sikerülhet.

 

• Állásinterjú-felkészülés: tanuljunk meg tárgyalni! Béralku, munkaidő-alku, saját érdekeink képviselete.

  És amíg ezeket csinálják, addig is ott pörögnek a rossz állásban… A rossz állás és annak fenntartása annyira elfárasztja őket, hogy nem jut idő az álláskeresésre. Erre szoktam azt javasolni, hogy ki kell jelölni minden nap egy órát, amikor semmi mással nem foglalkozik. Hétvégén is. Akkor önéletrajzot ír, állásinterjú-stratégiát tervez, kutatja az újabb lehetőségeket, még bejelöl két embert a Linkedinen, még feltölti egy újabb állásportálra vagy céges karrierportálra a CV-jét – a lehetőségek végtelenek, ha tenni akar magáért. Közben a gondolatai is változnak: amikor a villamoson ülve már nem azon pörög, hogy milyen probléma várja a munkahelyén, hanem azon, hogy egy állásinterjú-kérdésre hogyan válaszol, akkor megjött az áttörés! Már megint törünk, igen. Amikor a munkahelyén az eddigi harsány viaskodás helyett hideg racionalitással reagál a konfliktusokra, akkor valami történt végre.

Fejben dől el, hát persze…

A színpadokon mikrofonnal a fejükön szaladgáló „motivációs trénerek” a.k.a. „guruk” a rossz élethelyzetekre szokták volt mondani, hogy minden fejben dől el, ezt a mondást sűrítik bele másfél órányi süket dumába. Ami után a közönség hazamegy, és nem változtat semmit az életén, mert nem tud. Nem kapott hozzá eszközöket. Igen, kell a mentális összpontosítás, - ez ugye faék egyszerűséggel a „fejben dől el”. Ha mentális összpontosításról beszélünk, máris tudni kell, mire is összpontosítsunk. Ha fejben dől el, akkor meg tökmindegy mi a fene dülöngél a fejünkben… Tudatosság vs. süket duma. A fenti folyamat ezért a tudatosságot, az aktivitást támogatja: kijelöljük, hogy mire figyelünk, mit kell elérni. Minden lépésnek célja van, nem dől el semmi sehol, max. a vasalódeszka a mosókonyhában. Előbb összeszedjük, mi az eszköztár, utána használjuk azt. A magabiztosságát az álláskereséssel kapcsolatos tárgyi tudása, a felépített akciótervei adják. Amikor nem reméli, hanem tudja, hogy van más lehetősége is, mint vergődni a rossz állásban, mert naponta egy órát találkozik más lehetőségekkel, akkor jönni fog a siker. No, közben mintha megválaszoltam volna, mi a siker: dolgozunk valamilyen célért, ami fontos számunkra, és elérjük azt, miközben az értékeinket nem feladtuk, hanem a magunk javára fordítottuk.

# # # Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg! Egyetértesz? Vitakoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented! Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam! # # #