Segítség, állást kaptam egy multiban!

Nagy változás lehet bárki karrierjében az adminisztrációs pozícióktól kezdve, a szakértői pozíciókon át a középvezetőig, ha eőször bekerül egy multicéghez. A munka, a stratégia, a szokások mindenhol mások, a multinak azonban vannak olyan sajátosságai, amitől elég könnyű megijedni, ha először lát ilyet az ember (lánya). Manapság fejlett beillesztési folyamatokat dolgoztak ki a HR-esek, vannak multik, ahol külön tréningfolyam van, van, ahol onboarding specialista foglalkozik az új emberekkel, rendszeres időközönként coaching-mentoring tevékenységekkel.

A bizonytalanság persze jelen van az újoncban. Rengeteg, átláthatatlannak tűnő információt kapunk újoncként, olyan struktúrában, ami a benne lévőknek már természetes, az újoncnak értelmezhetetlen. Ilyenkor jönnek hozzám a boldog állástalálóból kétségbeesett újonccá vált emberek: a profi beillesztési folyamatok ellenére sem érzi komfortosnak a helyet, bizonytalan, nem lesz ez így jó, nem neki való ez. „Ezek” mindenféle 3 betűs rövidítésekben beszélnek, amiket nehéz megérteni. (Sokat segít ez a szótár: A multikban lakó másik nagy rém, a folyamatok… Egy multiban egyszerűen el kell fogadnunk, hogy nem látunk rá mindenre. Egy értékesítőnek furcsa, hogy a begyűjtött megrendelésig tart a feladata, hogy az hogyan lesz kezelve, majd egy távoli SSC-n múlik. Ez kkv-ból érkezve szokatlan és nehezen elfogadható, tapasztalt értékesítőként csak azt tudom tanácsolni: tartsa az ügyféllel a kapcsolatot, ha gond van, azonnal kezdje meg belülről a megfelelő lépéseket. És a jó öreg Eisenhower-mátrixra előtte mindig nézzen rá! Különben rövid úton felőrlődik a feladatokban. Amellett, hogy a folyamatokból csak részleteket látunk, azt is el kell fogadni, hogy nem minden tűnik logikusnak. A legtöbb multinál a magyar nagyságrendek össze sem mérhetők pl. egy USA-beli tranzakció méretével – (egyik volt munkahelyemen, az akkori USA-beli vezetőm szerint a MOL már egy elég helyes kis kkv, érdemes lehet vele foglalkozni…) Márpedig a folyamataikat úgy tervezik, hogy a nagy ügyeket is ki tudják vele szolgálni. Nem csoda, a Pareto-elv itt is érvényes.

Ezeket az élményeket természetesen én is átéltem, kezdőként, néhány hónapos közszférás gyakorlattal bekerültem életem első igazi munkahelyére, egy multiba, ahol aztán diviziók, meg projektazonosítók, meg mindenféle iktatórendszerek, hálózati jelszavak (modemes net, vasalónyi mobiltelefon akkor még) és egyéb, sosem látott cucc között kellett volna hatékony munkát végeznem. A befogadó és segítőkész csapatnak hála, a kis kihelyezett vidéki projekt tagjai, mint zárt közösség, akik elszakadtak az „anyacégtől”, gyorsan képbe hoztak, segítettek, így a nagy sokk nem tartott sokáig. Majd jött a találkozás a „nagy anyacéggel”, egy hatalmas színházteremben kiállt az akkori vezető a teljes cég elé a színpadra, azzal kezdte, hogy „szép jónapot mindenkinek”, és másfél óráig olyasmiről beszélt, amiből csak a kötőszavakat értettem. A „Z-sek a cellásokkal remek együttműködést alakítottak ki, ezért a HSX komoly sikerekkel zárta a FY-t, ami segített az AX fejlődésében is, köszönöm nekik!” Nyilván tapsoltam én is, ültem ott hülyén, évekkel később kiderült, más kollégáim is így voltak ezzel. Csak szegény vezető nem tudta, hogy a közönség jelentős százalékának fogalma sincs, hogy miről beszél. A lényeget levettük, siker van, jól megy a cégnek, ennek őszintén örültünk, és tapsoltunk is stb. Ezzel együtt is, ez egy nagyon jó munkahely volt, azaz nem szabad megijedni az ilyen élményektől. Mostanra tudom, kérdezni sem lett volna szégyen.

Mi a megoldás? Kérdezni… amíg újonc vagy, addig nem szégyen olyasmikre rákérdezni, ami az ott dolgozóknak már természetes. Hónapokkal később már megkaphatod, hogy „mióta vagy itt, és még ezt sem tudod?” A kérdéseidet érdemes strukturált formában feltenni, ezért új belépőként ezt már meg kell tudnod szervezni. A közvetlen feletteseddel egy heti rendszeres, naptárba beégetett fél órás megbeszélést mindenképpen rögzítsetek, pont az ilyen célokra. Ha megkapod az e-learning vagy egyéb tananyagokat, mint újonc, figyelmesen vedd át, jegyzeteld ki, próbáld megérteni – ahol nem megy, ott ugye kérdésed lesz… Bízz a munkahelyedben! Nem véletlenül választottak téged, hanem azért, mert úgy látják, tudtok együtt dolgozni. Bizalmat szavaztak neked, és nem mellesleg nekik is érdekük, hogy jól beilleszkedj, hatékonyan tudj dolgozni. Ezt figyelembe véve a szorongásaidat tedd félre, és légy aktív kérdező.