Te is lelépnél próbaidőben?

Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termé

Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?

A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.

„Nem ebben egyeztünk meg”

A leginkább menekülésre okot adó indok ez. Aláírtad a munkaszerződést, és megkapod az eszközeidet. Használt mobil, régi laptop, leharcolt vagy kisebb kategóriájú céges autó, mint amiről szó volt… Esetleg már a munkaszerződésben sem az van leírva, amiről megállapodtatok. Ezesetben ne írd alá, tedd szóvá, egyeztess! Bizony, még az is lehet, hogy az első napod egyben az utolsó is lesz, de egy olyan cég, aki már az első nap sem tartja a szavát, jó munkáltató lesz hosszútávon?

Kedves Munkáltató! Van olyan, hogy hibázol, és tényleg nem szándékosan nem szóltál a HR-esnek, aki a papírokat kiállította, csak elmaradt. Simán be lehet ismerni, hogy bocs, tévedtem, és meg lehet próbálni visszanyerni az új kolléga bizalmát.

A „csapat” elviselhetetlen

Általában ez az, ami nem derül ki állásinterjún: a „csapat” egyébként csapatszinten oké, jól együttműködnek, megy a cég szekere, de pl.akivel egy irodába kerültél, az egy arrongáns/buta/büdös kolléga, vagy épp egész nap káromkodik, a te asztalodra is pakolja a dolgait stb., így nem tudsz vele megmaradni egy légtérben/asztalnál. Kérdés, hogy kaphatsz-e másik helyet anélkül, hogy sértődés lenne, ill. meg tudod-e oldani a helyzetet? A káromkodásra jó megoldás egy fejhallgató (te vagy az új, azonnal nem szólhatsz rá), lehet, hogy ha az asztalok átrendezését javaslod egy semleges ok miatt (pl. ez így jobbkezesnek kényelmes, te balkezes vagy, vagy fordítva), megoldottad. Sajnos azzal nem állhatsz elő, hogy kedves kolléga, tessen már gyakrabban fürödni… Az egyes kollégák stílusa is lehet menekülésre késztető: ha áskálódást látsz, akkor csak figyelj, ne szólj egyik fél mellett sem. Ha ellened irányulnak megnyilvánulások, kérdezz vissza, próbáld meg tisztázni.

Munkáltatóként kérdezz, hogy minden oké-e, de úgy, hogy az új kolléga akarjon is válaszolni. Tehát ne főnököst játszva, váratlanul az irodádba hívd be, és ne is mindenki előtt, mert akkor nem meri jelezni, ha gondja van, (inkább lelép). Jobb helyeken a HR-eseknek van a próbaidősöknek írt standard kérdőívük a pozícióhoz kapcsolódó próbaidő mérföldkövei szerint, amiben mindenre rákérdeznek. Arra is, mi megy jól, arra is, mi nem jó, és a bizonytalansági tényezőire is. Szintén jó megoldás, ha a próbaidős beszélgetések szervezetten mennek, és előre tudja az új kolléga, hogy pl. kéthetente lesz egy felmérő beszélgetés. Akkor nem stresszként fogja megélni, ha leülsz vele beszélgetni, mert már az állásinterjú óta tudja, hogy ez nem jelent bajt, ez itt a folyamat része.

„Nem ilyen munkáról volt szó”

A feladat és felelősség komolysága el volt túlozva végig az állásinterjún. A napi munkában meg rájössz, hogy amit szakértői munkának adtak el neked, az valójában betanított adminisztráció. Ha ez nem felel meg neked, szakmailag nem előremutató, akkor bizony váltani kell. Vagy, kihasználva a kevésbé stresszes munkát, belefogsz valamilyen továbbképzésbe, munkaidőn túli tevékenységbe, ami előrelépést biztosít.

Lehet, hogy te nem is tudod, hogy eltúloztad a munka jelentőségét, a pozíció felelősségi körét. Kérdezz, teremts olyan környezetet, hogy őszintén válaszolhasson, és hallgasd is meg, amit az új kolléga mond. Lehet, hogy ő látja rosszul, mert még az elején van a feladatoknak, akkor erről beszélj neki. Lehet, hogy tényleg eltúloztad, és vele ágyúval lősz verébre... Ilyenkor keressetek olyan feladatot, ami megfelelő számára, ha projekt-jelleggel is.

„Megváltozott a helyzet”

Felvettek egy projektre, de a projekt nem indult el… Így vagy más, neked kevésbé tetsző feladatot találnak ki neked – ha már ott vagy – vagy lebegtetnek, várakoztatnak, nem kapsz komoly feladatot egyáltalán. Gondold át, érdemes-e várnod. Lehet, hogy csak addig érdemes várni, amíg máshol fel nem kínálnak egy jobb lehetőséget.

Az új munkavállaló amúgy is bizonytalan a próbaidő és a betanulási időszak miatt. Egy ilyen helyzet plusz bizonytalansági tényező, muszáj, hogy őszintén beszélj vele, hogy megnyugtasd. Vagy mondd el neki pontosan, hogy mi a helyzet, mire számítasz, milyen határidővel, hogy ő is tervezhessen.