Tiltólista az önéletrajz önjellemzés rovatához
Az önjellemzés kritikus pontja az önéletrajznak, mert amíg a tények leírásához - mint előző munkahelyek, feladatok, felelősségi körök, tanulmányok - nem kell túl nagy bátorság, hiszen adottak, addig a készségek, az önjellemzés, az a felfogás, hogy olyan önéletrajzot írjunk, amivel nekünk tetsző állásokat találunk majd meg, kissé nehézkesebb… Az általam sokat szidott sablonokhoz nyúlnak az álláskeresők, gondolván, azokat ehhez értő emberek írták. Sokat nem tévednek, a minták többségét valóban HR-esek, munkáltatói szemmel írták meg, ezért szerepelnek benne olyan szempontok, amik a munkavállalóknak nem jók, de a munkáltatók szeretik látni – ezzel tudatalatt is olyan tulajdonságokat követeltek meg az álláskeresőktől, amik sok problémát vetítenek előre.
Mivel jómagam ugye nem vagyok HR-es (a látszat ellenére sem :D , ) én azt vallom, hogy az önéletrajz az álláskereső céljait kell, hogy szolgálja – ha ezek találkoznak a munkáltató céljaival, akkor nyert ügye van mindkét félnek. A szakmai elvárások, szakmai múlt valamilyen szinten már meghatározott, a személyiség, az egyéni preferenciák megfogalmazása válik tehát kritikussá. És itt szoktak nagyot hibázni az álláskeresők, mikor a leggyakoribb lózungokat veszik át a mintákból az önjellemzésre, készségeik leírására. Íme egy rövid tiltólista (ízlés szerint bővíthető).
„Terhelhető”
És neked miért jó, hogy terhelhető vagy? Elhiszem, hogy a munkáltató szereti ezt olvasni, de aztán jön a döbbenet brutális túlórákkal, mindenféle extra feladatokkal, és bizony szinte bármely szakma képviselőiről elmondhatjuk, hogy túlterheltek. Biztos lehetsz benne, hogy akinek tetszik, hogy terhelhető vagy, az terhelni is fog – amíg csak bírod, utána pedig bele is kevered magad a leggyakoribb beosztotti hibába. (Röviden: amikor már régen nem bírod, erőn felül fogsz dolgozni, a semmiért).
Ha már terhekre vágysz, akkor válassz olyan magánéleti tevékenységet, hobbit, ahol ez nemcsak terhelés, de egyben rekreáció is lesz.
„Jó problémamegoldó”
Ez is jónak tűnik, de ezesetben nem feladatokat, hanem problémákat fogsz kapni. Spirituálisan fogalmazva: „bevonzani” - nem mintha hinnék a bevonzásban, de itt pont működik: aki azt állítja, hogy jó problémamegoldó, az majd kapja is a problémákat. Ebből fog állni a munkahelyi életed, ami szakmailag sem feltétlenül előremutató. A folyamatosan tüzet oltó, kapkodásra kényszerített ember gyorsan és alaposan fog kiégni… (lsd. még előzőleg linkelt beosztotti hiba). Soha nem lesz időd egy igazi szakmai feladatban, kérdésben (nem problémában) elmélyülni. Mindig a sürgős és fontos tartományban fogsz pörögni…
A jó problémamegoldással még egy baj van, hogy általában nem a saját feladataidhoz kötődő problémák fognak megtalálni, hanem mindenféle szervezési, folyamatbeli hibák, amiket majd azért fogsz megoldani, mert ugyan nem a te feladatod lenne, de te szenvedsz tőle, te nem tudod elvégezni a feladataidat ezek miatt (ez a lelkiismeretesek hibája is) - más meg egész jól elvan a problémával, pedig dolga lenne megoldani. De van, aki már olyan környezetet alakított ki, hogy a probléma létezése tartja fenn az állását. Ha a probléma megoldódna, nem lenne rá többé szüksége a cégnek. Tehát nem oldja meg...
A magukat jó problémamegoldóknak definiálókat meg szoktam kérdezni arról is, hogy mi az, amit problémának azonosítanak. Sajnos pont ezt válaszolják: ami akadályozza a munkájukat. Pedig az ilyen problémákra meg lehet találni a felelőst, akitől lehet lehet kérni a probléma megoldását (ha nem ellenérdekelt benne, akkor talán meg is oldja). A problémák felismerése sok esetben pont elég. Aztán persze olyan problémák is akadnak, amiket nem kell megoldani – mert annál még egy másik állás is jobb, esetleg majd a probléma megoldja magát, okafogyottá válik (lsd. még Eisenhower-mátrix, nem sürgős-nem fontos eleme…)
Újoncként esetleg belefulladsz majd a szekrényből kidőlő csontvázak halmába, és esetleg pont emiatt próbaidőben vége is lesz az állásodnak…
„Jó kommunikációs készség”
Mindenkitől elvárják, ezért mindenki beírja az önéletrajzába. De a többség bizony nem kommunikál jól, illetve nincs ember, aki mindig minden helyzetben jól kommunikálna – ez rendben is van, a kommunikációt sok tényező befolyásolja, a személyiség és a pillanatnyi érzelmi állapot leginkább… Aki sokat tanulta a kommunikációt, általában koncentrál erre, és jól kommunikál, majd krízishelyzetben összeomlik („pedig nem szokott így viselkedni” – csodálkoznak rá a kollégák).
Aki nem kommunikál jól, lássa be, vallja be magának nyugodtan és inkább írásban kommunikáljon a munkája során. Semmiképpen se írja be az önéletrajzába a jó kommunikációs készséget. Mert a munkáltató sokszor azt látja, hogy egy szakmai múltja alapján valószínűleg tényleg jól kommunikáló ember izgalmában hebeg, szerencsétlenkedik az állásinterjún, és levonja a következtetést, hogy emberünk talán nem egészen őszinte… Pedig de, csak ugye senki sem tud mindig jól kommunikálni, és van, aki csak írásban. Az állásinterjú pont egy olyan speciális helyzet, ami majd a munkájában sosem fog előfordulni (ezért szakmailag komolytalan, emberileg aljas a stresszinterjú-technika, szerencsére rendesen megy ki a divatból).
Ha nem írtad be, hogy jól kommunikálsz, és nem is kommunikálsz jól, az kisebb hiba. Viszont ezesetben az interjúztató segíteni fog (pl. külföldi HR-esek minden válaszod „great” és „brilliant” válaszokkal fogják nyugtázni, mielőtt felteszik a következő kérdést. Magyaroknál is egyre inkább megjelent ez a technika)
„Lelkiismeretes”
… azaz érzelmileg hatékonyan zsarolható. A terhelhetőhöz hasonlóan biztos lehet benne, hogy ezt ki is használják. Lehet, hogy ő lesz az egyetlen, akinek fontos lesz egy feladat, és személyes ügyének érzi majd, erőn felül akarja majd véghezvinni. Ettől persze szobrot, érdemrendet nem kap, de hamar tönkremegy benne. A munkáltatónak sem jó ez ma már, ha a munkaerő megtartására koncentrál. Légy lelkiismeretes, de nem menj tönkre ebben, és legyenek tisztázva magad előtt is a saját határaid. Ha elvégzed a munkában, amit kell, rendben, jó minőségben, az pont elég.
Mit írj magadról?
Csakis pozitív tulajdonságokat, és csakis azt, ami tényleg te vagy. Nem feltétlenül csak szakmai jellemzők kellenek, arra is válaszolj, milyen ember is vagy te – a leendő kollégáknak ez is fontos, nemcsak a szakmaiság. Pl. a jó humorérzék a társasági viszonyokban is nagy segítség, a kezdeményező készség egy értékesítőnél alap, az elemző szemlélet egy menedzsernél is fontos, nemcsak egy könyvelőnél. A „konfliktuskerülő” mutathatja, hogy introvertált, végrehajtó típusú csapattag vagy, a kompromisszumkész ember viszont nem feltétlenül kerüli a konfliktust, de mégis megoldásra törekvést mutat, ha emellé még diplomatikus is, akkor valószínűleg rendben lesz. Óvatosan bánjuk a türelmességgel, mert nincs ember, akinél ne szakadna el a cérna egy idő után, és aki azt hirdeti, hogy türelmes, annak feszegetni is fogják a határait: megkapja a legproblémásabb ügyfeleket, a legnehézkesebb folyamatokat.
Támaszd alá egy-egy szakmai tulajdonságodat valami rövid kis szakmai érvvel is, ne csak felsorolás legyen. Pl. Megbízható vagyok, készpénzt is kezeltem több munkahelyemen is… Hatékonyan dolgozom, a projektjeimet mindig határidőre sikerrel átadtam (és ha még erről szól a referencialeveled is, akkor ez tényleg nagyon jó lesz). Nemrég láttam, amint egy aprólékos, precíz ember a hobbiját is belevitte az önjellemzésbe: fényképet tett fel az általa készített makettről. Remek ötlet!
Egy jó tulajdonságokkal teli ötletadó listát itt is találsz.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #