„Amit mérünk, azt jobban csináljuk!“ – így lesz látható az egészségprogram hatása
Az, hogy a munkavállaló egészsége a munkaadónak is érték, 2021-ben már nem kérdés. Az, hogy a munkahelyi egészségprogramok mennyire fontosak, eddig is tudtuk, a pandémia alatt ráadásul még jobban felértékelődtek. Egyre több cégnek van szerencsére egészségprogramja, de ezeket nem elég felkínálni, hanem nyomon követni, kommunikálni, és a hatásukat mérni is kell, hogy sikeresek maradhassanak.
Az, hogy a munkavállaló egészsége a munkaadónak is érték, 2021-ben már nem kérdés. Az, hogy a munkahelyi egészségprogramok mennyire fontosak, eddig is tudtuk, a pandémia alatt ráadásul még jobban felértékelődtek. Egyre több cégnek van szerencsére egészségprogramja, de ezeket nem elég felkínálni, hanem nyomon követni, kommunikálni, és a hatásukat mérni is kell, hogy sikeresek maradhassanak. A hogyanokoról írt egy átfogó tanulmányt a Budapesti Corvinus Egyetem két oktatója, Szabó Ágnes és Juhász Péter, a cikket nemrég „Kiváló cikk“ díjjal ismerték el. Szabó Ágnes, a Vállalatgazdaságtan Intézet Üzleti Gazdaságtan Tanszékének egyetemi adjunktusa ezúttal a mi kérdéseinkre is válaszolt a témában.
Az Egészségügyi Világszervezet már 1950-től foglalkozik a munkahelyi egészséggel, hangsúlyozva, hogy nemcsak a munka és a munkahely hat a dolgozók fizikai és mentális egészségi állapotára, hanem a munkavállalók egészségi állapota is hat a vállalatra és annak üzleti teljesítményére. A munkahelyi egészségprogramok mégis csak az ezredfordulón kezdtek tömegesen megjelenni, viszont elég nagy sikerrel, ugyanis a globális felmérések szerint míg 2008-ban a multinacionális vállalatok csak 34 százalékánál volt ilyen egészségvédelmi kezdeményezés, 2016-ban már a cégek 69 százalékánál. (Részlet a „Többszörös megtérülést is hozhatnak az egészségügyi programok“ című cikkből) De hogyan tud jól működni egy egészségprogram ott, ahol már van? A megléte csupán ugyanis nem elég.
„Azt szoktam mondani, hogy amit mérünk, azt jobban csináljuk. Ha mérünk, látjuk a változásokat, az értékeléshez, fejlesztéshez is elengedhetetlen a mérés, de leginkább a vezetőség felé hasznos az egészségprogramok hatásainak bizonyítására. A legtöbb nemzetközi kutatás 1 és 5 dollár közé teszi ezen programok megtérülését, 3-5 éves időtávon. Ez is azt mutatja, hogy egy egészségprogram nem „nice to have”, hanem „must have”
– mondta Szabó Ágnes, a Vállalatgazdaságtan Intézet Üzleti Gazdaságtan Tanszékének egyetemi adjunktusa, a Legfittebb Munkahely Program külső szakértője.
Jellemzően, amit nemzetközi szinten mérnek, az a ROI, azaz a Return on Investment, alapvetően az egészségügyi kiadásoknak, betegnapok számának, sérüléseknek a figyelembevételével. De ez csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal többet tud hozni egy egészségprogram.
„A Value on Investment (VOI) szemlélet tükrözi ezt a többletet. Míg a ROI-ra van képletünk, a VOI-hatások nem sűríthetők bele egyetlen mutatóba, itt jellemzően „soft” elemeket kell figyelembe venni, úgymint elégedettség, elköteleződés, jól-lét, presenteism, egészségtudatosság, morál, csapatkohézió. Míg az előbb felsoroltakat azért csak-csak lehet mérni, és jobb esetben mérik is, még ha nem is mindet, az utóbbi kettőt, a morált és csapatkohéziót szinte lehetetlen”
– tette hozzá a szakértő.
Ha a vállalat elindít egy mozgásprogramot, amelynek keretében a kollégák együtt sportolnak, már néhány hónapon belül is megváltozhat a munkahelyi légkör, a csapat összetartóbb lesz, nő az elköteleződés. A magasabb teljesítmény, termelékenység csak a program indulása után 1-2 évvel lesz mérhető, és csak ekkor indul meg a vállalati imázs pozitív változása és a munkavállalók testi-lelki egészségének, egészségtudatosságának és elégedettségének mérhető növekedése. Ekkortól érezhetően csökken a fluktuáció. 3-5 év kell ahhoz, hogy a munkahelyi sérülések, balesetek, betegségek, hiányzások, valamint a presenteeism látványosan, szignifikánsan csökkenjenek, és az emberekbe fektetett képzési, fejlesztési kiadások is megtérüljenek. Nem csak a hatásokat érdemes mérni, felmérni, hanem a munkavállalók kiindulási egészségi állapotát, kockázati tényezőit és igényeit is – magyarázta el Szabó Ágnes.
„Hazánkban azt láthatjuk, hogy inkább még csak elméletben fontos az egészségprogramok értékelése, hatásainak, megtérülésének mérése, de gyakorlatban nem valósítják meg. Nemzetközi szinten is vannak hiányosságok, két kutatást hadd említsek: az IFEBP (International Foundation of Employee Benefit Plans) adatok szerint a megkérdezett vállalatok 28 százaléka mér csak bármilyen megtérülést az egészségprogramoknál, míg a Healthiest Employers Award résztvevőinél ugyanez az arány 23 százalék volt 2018-ban. Arról meg aztán tényleg keveset tudunk, milyen arányban mérnek és milyen VOI-elemeket”
– mondta Ágnes.
Tehát van még hova fejlődni, a megoldás a mérés és a türelem. Ezek ugyanis nem egyik napról a másikra bekövetkező dolgok, mint ahogy az életmódváltás sem az. Persze vannak rövid időn belül kimutatható pozitív hatások, de 3-5 évvel érdemes számolni, ha minden szinten javulást akarunk elérni.
„A hiányzásos napok számát biztosan mindenki nyomon követi, ahogy a kilépők számát, arányát is. Ha elindít egy vállalat egy egészségprogramot, ezek biztosan csökkenni fognak, node nem 1 éven belül, hanem hosszabb távon, akár 3-5 évben is érdemes gondolkodni. Könnyen nyomon követhetők a képzési költségek is, ami szintén csökkeni tud, vagy épp a vállalat saját üzleti mutatói, teljesítménymutatói, a dolgozók egészségügyi mutatói, amelyek az egészségprogramok hatására javulnak majd. Elégedettséget, elköteleződést is többen mérnek, szintén érdemes ezekre is figyelmet fordítani mindenkinek, egészségprogramok hatására biztosan növekedni fognak. Léteznek stressz, kiégés, depresszió, reziliencia vagy épp presenteeism tesztek is, ezeket már ritkábban alkalmazzák, pedig hasznos lenne”
– hívta fel a figyelmet a szakértő.
Szabó Ágnes és Juhász Péter „A munkahelyi egészségprogramok értékteremtésének mérési lehetőségei” című cikkét a Vezetéstudomány folyóirat szerkesztőbizottsága az olvasói visszajelzések, a letöltések száma és a tudományos zsűri szakmai véleménye alapján „Kiváló Cikk 2019” díjjal ismerte el. A teljes cikket ide kattintva olvashatjátok el.