Miben mérjük egy ország családbarát jellegét?

Az UNICEF 2016. évi adatokat feldolgozó családbarát országokat vizsgáló jelentése eredeti szövegben is letölthető (https://www.unicef-irc.org/family-friendly), illetve néhány online újság össze is foglalta az elmúlt hetekben.  Azonban a számok és grafikonok megismerésén túl, ez sokat nem hat a mindennapi életünkre…

Az eredeti szöveget átolvasva kicsit továbbgondoltuk a Working Moms Hungary két alapítójával a családbarát ország kérdéskörét. Mi az, amit a munkavállaló érez abból, hogy családbarát egy ország? Mit nyerhetnek mindebből a vállalatok/vállalkozók? Hiszen nem csak attól lesz egy ország családbarát, hogy milyen hosszú a fizetett távollét a gyermek születése után, egyéb nagyon fontos szempontok is vannak.

Néhány fontos adat a jelentésből

41 OECD és EU országot vizsgáltak, a fókusz két ponton volt: gyermekgondozási szabadság rendszere a szülők számára és a gyermekek bölcsődei, óvodai (vagy ezzel megegyező, de más elnevezésű szolgáltatások iskola előtti életkorban) ellátása.

A családbarát szegmensek vizsgálta során összességében 16. helyen szerepelt Magyarország. Svédország, Norvégia és Izland végzett az első három helyen. Az egyik vizsgált tényező a fizetett otthon tölthető idő hossza, ebben Észtország után második helyen szerepel hazánk.  

Érdekesség a tanulmányban, hogy az Apáknak járó fizetett időszakot is vizsgálták. Japánban van a leghosszabb fizetett időtartam 30 hét, azonban a jogosultak mindössze 5,14% élt ezzel a lehetőséggel.

A felmérés másik területe a gyermekek nappali ellátását szolgáló intézmények hozzáférhetősége. Mennyire éri meg három éves kor alatt illetve három éves kor felett igénybe venni bölcsődei, óvodai (vagy ezekkel egyenértékű, csak más elnevezésű intézményt) ellátást? Vagyis az elérhetőség és megfizethetőség kérdéskörét vizsgálták. Számos a felmérésben réstvevő országban az árat határozták meg, mint fő okot, hogy nem vesznek igénybe nappali ellátást biztosító intézményt három éves kor alatt. A fizetett gyermekgondozási szabadság és a megfizethető ellátás közötti időszak áthidalása problémát jelent a vizsgált országok egy részében.

Ez már családbarát?

Hazánkban a gyermek hat hónapos kora után megvan a lehetősége az Anyukának, hogy újra munkába állhasson. Nem kötelező, hanem azt gondolom kimondottan nagy döntési szabadságot ad, hogy megválaszthatjuk, mikor megyünk vissza dolgozni. Azonban mi szükséges ahhoz, hogy ezt a döntést meghozzuk:

• egyrészt tudjuk, hogy a gyermekünk jó kezekben van (elérhető, megfelelő férőhellyel, képzett szakemberekkel rendelkező, megfizethető bölcsődei ellátás),
• másrészt a munkáltató nyitott legyen valamiféle rugalmasságra (a részmunkaidős foglalkoztatás a gyermek három éves koráig már nagy segítség).

Ha a szülői oldalról megvan a nyitottság, hogy a három éves kor előtt újra munkába álljon (és a kutatások alapján két éves kor körül a szülők többsége már efelé hajlik), akkor nagyon fontos megtartani a kapcsolatot a szülési szabadságon lévő kismamákkal, pl. Megtartó- és Visszaintegráló programok megindításával, valamint pl. Mentoring programok kialakításával. Olyan kollégának, aki jól ismeri a céget, megvan a speciális szakmai és szervezeti tudása, annak a kezét nem szabad elengedni.
A rugalmas munkaidő pedig nem egy „ördögtől való” dolog, ami csak a home-office és a beruházás-igényes informatikai fejlesztésekkel valósítható meg. A WorkingMoms csapatával egy-egy megbeszélés alkalmával előkerülnek olyan szinte hétköznapi megoldások, melyekkel például könnyen megoldható egy otthonról dolgozó és az irodában lévők közötti kommunikáció.

Hiszen a nap végén a rugalmas munkahely alapkövetelmény nem csak a munkaerő-piacra visszatérő kisgyermekes szülők részére, hanem az új generációk munkavállalói számára is. Azt gondoljuk, hiába van lehetőség visszatérni, ha nincs hova. Folyamatosan csak küzdeni fogunk a munkaerő-hiánnyal, ha nem nyitunk az új megoldások felé. Egy ország családbarát politikája kiegészítője lehet a munkaerő-piaci helyzetnek, de a problémák megoldása nagyrészt a munkaerő-piac szereplőitől (is) függ.