Az alacsony bérek, a bizonytalan, sőt néha veszélyes munka következtében egyre nagyobb egyenlőtlenséggel, bizonytalansággal és kirekesztéssel szembesülnek a fiatal férfiak és nők.

Még mindig 670 ezren vallottak be minimálbért a személyi jövedelemadójukban a rendszerváltás után tizenöt évvel, bár ez a szám és arány jelentős csökkenést mutat. Minden harmadik jövedelmet bevalló minimálbéres. Kérdés persze, hogy a kényszervállalkozások keretében kiegészített, úgynevezett számlás jövedelmekkel együtt hányan élnek valóban minimálbérből. És a válaszhoz azt is érdemes áttekinteni, hogy milyen okok vezettek ehhez a helyzethez.

Miközben a felsőfokú intézmények a diplomás pályakezdők tömegeit bocsátják ki, a hazai cégek sok esetben munkaerő-kölcsönzéssel vagy külföldiek foglalkoztatásával kénytelenek megoldani a szakmunkáshiány problémáját. A középfokú végzettség presztízse viszont alacsony, ezért a fiatalok diplomaszerzésre törekszenek, így a jól képzett szakmunkások felértékelődnek az álláspiacon. Mindez növeli az elhelyezkedési esélyeiket, s a fizetésükre is jótékonyan hat.

Nehezen töltik be a felső posztokat a cégek Nagy-Britanniában. A vállalatok drasztikus mértékű vezetőhiánytól szenvednek, és még jelenleg is kevés nő tölt be főnöki pozíciót.

A miniszterelnök kérésére a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter elkészítette a foglalkoztatás helyzetéről szóló jelentést. Ebből az összegzésből megtudható, mit tett a tárca az elmúlt egy esztendőben a munkahelyek számának gyarapításáért, hogyan segíti a pályakezdő fiatalokat, a kismamákat, a munkapiacon hátrányos helyzetűeket.