Álláskeresés büntetett előélettel - csak "viszkisnek" áll a világ?

Már egy hete élénken foglalkoztatja a közvéleményt Ambrus Attila - azaz a "viszkis" -szabadulása és a börtönévek utánra tervezett újbóli beilleszkedése a társadalomba, így a férfi munkavállalási lehetőségei is. Egyes híradások szerint a férfit már a szabadulása előtt állásajánlatok tömkelegével halmozták el ügyvédjén keresztül. Akad olyan cég, aki reklámarcként látná szívesen az 1993 januárja és 1999 októbere között összesen 29 bankot, postát és utazási irodát kirabló férfit. Mások a "rablóból lesz a legjobb pandúr" közmondásra hagyatkozva optimistán biztonsági tanácsadóként vagy pénztárosként foglalkoztatnák. Mindemellett vendéglátó helyiség üzemeltetése is szóba került.

Az utóbbi években"celebesített" és a remények szerint jó útra térő bűnöző sokak szerint kiváló reklámhordozó lehet - de vajon mi a helyzet a nyilvánosság előtt teljesen ismeretlen, ugyanakkor erkölcsi bizonyítványuk alapján rovott múltúnak minősülő, "priuszos" álláskeresőkkel, akik akár több éves kisiklást követően szeretnék újra megtalálni a számításaikat a munkaerőpiacon?

Kevés helyen kérnek erkölcsi bizonyítványt a versenyszférában

Nincsenek könnyű helyzetben, mert a munkaadók jelentős része hallani sem akar ilyen múltú pályázó felvételéről. Nem lehetetlen azonban újrakezdeni a hétköznapi életvitelt. Ennek oka, hogy a bűnözői múltra egyértelműen fényt derítő erkölcsi bizonyítványt egyre kevesebb álláshirdetésben kérik a pályázóktól. Egészségügyi vagy oktatási intézményekben, a közigazgatásban, az államigazgatásban persze nem lehet kibújni az erkölcsi bizonyítvány kiváltása alól - mint ahogy a külföldi munkára toborzó és munkavállalókat közvetítő cégek, továbbá a külföldi munkáltatók is szakmától, pozíciótól, munkakörtől függetlenül mindig kérik azt.

A hazai cégek és a multik már jóval engedékenyebbeknek tűnnek e tekintetben - bevett gyakorlat ma már, hogy a cégek még a meghirdetett munkakör betöltéséhez szükséges diploma meglétének sem néznek utána. Így aztán az erkölcsi bizonyítvány is rendre kimarad a szempontok közül. "Az utóbbi 10-12 évben fokozatosan csökkent a meghirdetett pozíciók betöltését erkölcsi bizonyítvány meglétéhez kötő cégek száma. Mostanában - néhány, speciális kivételtől eltekintve - már egyáltalán nem divat erkölcsi bizonyítványt kérni a pályázóktól. A cégek ebből a szempontból nem térképezik fel a pályázók múltját - ehelyett inkább a szakmai alkalmasságukra koncentrálnak. Régebben is főként az alkalmazotti munkakörök betöltéséhez kérték a cégek. A sors fintora, hogy épp nagy felelősséggel járó, felsővezetői pozíciók esetében nem merült fel ilyen igény a cégek részéről korábban sem" - jellemezte a kissé ellentmondásos helyzetet Dr. Riss Éva, a Riss & Partners ügyvezető igazgatója.

Nagyobb gond az önéletrajz: mi írjak a börtönévekhez?

A szakember szerint a fentiek miatt a börtönviselt, büntetett előéletű pályázóknak így inkább az önéletrajzban keletkező, több éves űrre adandó magyarázat szokott komoly kihívást jelenteni. Ilyenkor általában a büntetés végrehajtásának ideje alatt végzett munkáikra hivatkoznak előszeretettel. A HR-szakma több képviselője is tud olyan, korábban büntetett előéletű pályázóról, aki "babzsákokat készítő cég alkalmazottjaként" próbált áthidalni épp egy másfél éves időintervallumot, amely alatt a bv. vendégszeretetét élvezte. A férfi pályázatát kezelő cég - miután tudomást szerzett a kritikus másfél év hátteréről - a "mindenkinek jár egy új esély" alapelvét vallva továbbította az önéletrajzot a megbízó cég felé. A megrendelő végül elfogadta a fizikai munkára jelentkező férfi pályázatát és később alkalmazta. Azt azért tegyük hozzá, ez a siker inkább kivételnek számít.

Könnyítheti az igazságszolgáltatás látóterébe került álláskeresők dolgát, hogy még a problémás előélet sem jelenik meg mindig az erkölcsi bizonyítványban. Az sem, ha valaki ellen épp eljárás folyik, de még nem született ítélet az ügyében. A felfüggesztett börtönbüntetésekkel kicsit más a helyzet: ott a sikeres próbára bocsátást követően nem kerül fekete folt a bizonyítványba...

Pártfogókkal segítik a visszatérést

Részben segítheti a büntetett előéletű fiatalok visszatalálását a munkaerőpiacra az is, ha a velük kapcsolatban álló, segítő foglalkozásokat végzők (jogászok, pártfogók, pszichológusok, szociális munkások, családsegítők, kriminológusok) személyesen meghallgatják a problémáikat és a motivációikat megismerve, egészen új szemszögből közelítenek azokhoz. Dr. Kerezsi Klára, az Országos Kriminológiai Intézet igazgatóhelyettese a Tempus Közalapítvány "Mit díjazna a munkáltató? " pályázatán épp egy ilyen kurzussal szerzett elismerést. A 2003 óta létező, "A pártfogás gyakorlata" kurzus hallgatói elsőként a büntetés-végrehajtás rendszerével, az elítéltek jogaival ismerkedhetnek meg. Ezt követően a hallgatók egy, a fiatalkorúak ügyeiben ítélkező bíróval találkozhatnak és kérdezhetik személyesen munkája, ítélethozatalai hátteréről. A következő szakaszban a hallgatók büntetés-végrehajtási intézetekbe és javítóintézetekbe látogatnak el.

Karrier-tanácsadás a rácsok mögött

"Először 2 hallgató beszélhet egy fiatal elítélttel, átlagosan 1-1,5 órán át. Majd 2 féléven keresztül, 2 hetenként, 1-1,5 órára mennek ki beszélgetni hozzájuk. A beszélgetések nem csak az egyetemi hallgatók számára hasznosak. A fiatalkorú elítéltekkel arról is elbeszélgetnek, mi minden érdekli őket, milyen képzésforma, továbbtanulási lehetőség áll a leginkább közel hozzájuk. Segítik őket a pályaorientációban, még könyveket is visznek nekik a választott területtel kapcsolatban"- magyarázza Dr. Kerezsi Klára. A zárt ajtók mögött így egyfajta speciális karrier-tanácsadás is zajlik.