Határtalan hivatások- Beszélgetés Dr. Bagdy Emőkével

Ki jöhet be?

Prof. Dr. Bagdy Emőke pszichológus szerint különösen nagy jelentősége van annak, hogy az egyén saját személyét mindenki mástól elhatárolja és maga hozza meg a döntést, hogy a határon belülre kit és mikor enged be. Az a kultúra, amiben élünk, szüntelenül határsértő, az alapvető individuális szabadságunkat korlátozza, hiszen nem tudjuk már szeparálni a személyes életünket a munka világától.

Ahhoz, hogy a negatív hatás érzékelhető legyen, még az sem szükséges, hogy személyes szabadságunkat valóban korlátozza a munka világa, elegendő az a tudat is, hogy ennek fennáll a veszélye. Elegendő, ha egy kimerült vezetőre gondolunk, aki számára az az igazi pihenés, ha olyan helyen nyaralhat, ahol még a lehetőség is kizárt, hogy egy e-mailen vagy telefonon utolérjék.

Jól ismerjük a paradoxont, mely szerint éppen akkor tudunk jól teljesíteni a munkahelyünkön, ha van időnk és módunk feltöltődni, de ezt az időt a legtöbb esetben éppen a munka foglalja le. Ugyanakkor ezt a töltekezést csak a privát életünkben kapjuk meg, ha emocionálisan kimerülünk, akkor nem tudunk megfelelően teljesíteni.

Páratlan csillag

Munkánk során nincs lehetőségünk megtapasztalni az egyedi és pótolhatatlan szerepet, hiszen legyünk bármelyik fokán a ranglétrának, munkakörünket egy másik megfelelően felkészült szakember is elláthatja, a kihívásoknak más is meg tud felelni. A magánéletünk az egyetlen szféra, ahol megkaphatjuk a pótolhatatlanság érzését. Ez az a terep, ahol mi vagyunk a páratlan csillag az égen, ahol a másik számára mi vagyunk a legfontosabbak, ahol szeretettel, szerelemmel és az összetartozás érzésével fordulnak felénk - folytatta a professzor asszony.

Ismét vissza kell térnünk a paradoxonhoz, hiszen ha nincs időnk és lehetőségünk arra, hogy ezt az érzést megtapasztaljuk, akkor önértékelésünk sérül, és ez ismét visszahat a munkánkra is.

"Lidérces, messze fény"

Ha elindulunk ezen az úton és nincs módunk, időnk arra, hogy az örömforrásainkat megtaláljuk családunk, szeretteink körében akkor pótszerek után nyúlunk. Próbáljuk a tárgyi világból pótolni ezeket az örömforrásokat, de ezek nem tudnak tartóssá válni. A tárgyi világhoz való viszonyulás megjelent az emberi kapcsolatainkban is, egy kapcsolatot sem biztos, hogy megjavítunk, könnyebb lecserélni és beszerezni egy újat. Mindezen próbálkozások végül kifejezetten negatívan hatnak. Szembe kell néznünk vele, hogy a szeretet az egyetlen olyan örömforrás, amely tartós és valódi feltöltődést jelent számunkra.

Mégis lehet kiegyensúlyozottan?

Persze nem csak negatív példák vannak - nyugtat meg Bagdy Emőke. Nem szabad elfelejtkeznünk arról a kettősségről, mely szerint az embereknek szükségük van a határokra, az egyediségre, ugyanakkor közösségre is. Mások nélkül élni sem, halni sem tudunk, együtt élünk, megérintjük egymást gesztusokkal, szavakkal. Döbbenetes eredményeket mutat, ha az informális társulások, az egymásra figyelés, a törődés, gondoskodás, bejut a munka világába. Mindez olyan megtartó erőt jelent, ami képes megelőzni a kiégést.

Több vizsgálat kimutatta már, hogy a munka világában annak van nyert ügye, aki képes a munkáját szívből végezni, beleadni a lelkét, mert ennek olyan élettani hatása van, ami hat a lelkünkre és az egészségünkre.

Nem lehet önmagában és minden mást kizárva az a cél, hogy motiváltak legyünk. Ahogy Bagdy Emőke fogalmazott, először legyen kedvünk élni, utána lehet kedvünk dolgozni. Ezeket a területeket vizsgálja a pozitív pszichológia, amelynek neves magyar képviselői között olyan elismert szakemberek vannak, mint Csíkszentmihályi Mihály pszichológusprofesszor.

A pozitív pszichológia szakít azzal a megközelítéssel, hogy azt vizsgáljuk, mitől leszünk betegek, hogy mitől sérülünk meg vagy leszünk negatívak. Helyette az emberekben rejlő erőt vizsgálja, és azt, hogy mitől leszünk egészségek és boldogok, hogyan találhatjuk meg azt a tevékenységet, amely örömet és megelégedettséget jelent számunkra. Érdemes ezt a szemléletet elsajátítani.

Nagy Andrea
www.jamjam.hu