HR Portré: Tarnai Tamás – Magyar Suzuki Zrt.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?

Rengeteg lezárt projektet ki lehetne emelni az elmúlt évekből, amelyre nagyon büszke vagyok, most mégis a legerősebb érzés bennem az, hogy a jelenlegi csapatomra vagyok a legbüszkébb. Olyan munkaközösséget sikerült a Magyar Suzuki HR szervezetén belül összekovácsolni, amelyben az alapmentalitás az együttműködés, egymás segítése és a munkához való pozitív hozzáállás. Maximálisan megbízok a munkatársaimban, szakmailag rendkívül felkészültek. A csapatunk senior magja képviseli a klasszikus értékeket a munkavégzésben – a precizitást, a szakma szeretetét, a kitartást, a türelmet és a fegyelmezettséget. Ide illesztettük be a később érkezett fiatalabb kollégákat, akik már az új technológiai környezetben nőttek fel. Ők hajlandóak az idősebbektől tanulni, és emellett  modern tudásukat megosztják velük. Rendkívül jó kedélyű, mégis hatékonyan dolgozó csapat a miénk. Hálás vagyok, hogy ilyen munkatársakkal dolgozhatok együtt.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?

Édesapámtól kaptam, és kifejezetten HR-szakmai tanács volt, mivel ő is emberi erőforrás menedzser (Tarnai Dezső, a GE és a Knorr-Bremse korábbi HR igazgatója, jelenleg az utóbbi cég HR tanácsadója, a Kecskeméti Főiskola óraadó tanára – a szerk.). Egyszer  azt mondta nekem: „Bármilyen nagy ívű, „csillogó”projektbe belekezdhetsz, semmire sem mész vele, ha az alapok nincsenek rendben. Ha az alapvető HR rendszerek nem működnek, úgy nem fogsz tudni igazi támogatást nyújtani a vállalatodnak. És ne feledd az alaprendszerek megbízható működtetése mellett a legfontosabb, hogy mindig biztosítanod kell a megfelelő létszámot a céged számára.” Bevallom, megfogadtam a tanácsát, és számtalanszor tapasztaltam, hogy nagyon hasznos volt követni a bölcs megállapításait.

3. Mitől jó egy vezető?

Attól, hogy lelke és motorja a csapatnak. Ha az ő működése nem jó, akkor a csapat működése sem lesz megfelelő. Emellett a jó vezető célt ad a csapatának, lelkes, motiváló, a nehéz helyzetekben bátor, a munkájában és a döntéseiben következetes, a csapatával törődő és fejlesztő, erős igazodási pont és nem árt, ha legalább egy picit karizmatikus is.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?

Azt értékelem a legtöbbre, ha valaki szereti a munkáját, nagy a munkabírása, segítő és pozitív a munkatársai felé. Az ilyen hozzáállás engem is inspirál és nagyobb erőbefektetésre késztet. Kifejezetten nem szeretem, ha valaki pusztán csak ki akarja „bekkelni” a munkaidőt, ha nem vállal felelősséget, vagy ha negatív, illetve rossz légkört kelt maga körül vagy a csapatban.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra?

Rendkívül fontos a folyamatos priorizálás, és a munka hatékony szétosztása, a delegálás. Utóbbihoz persze nagy bizalom kell, de mint mondtam, bennem megvan ez a kollégáim felé. A másik fontos eszköz, hogy az ezernyi feladat között fel kell tudni ismerni, mi az, amelyikkel nem érdemes vesződni és melyek azok, amik nagy figyelmet érdemelnek. Aki dolgozik, néha hibázik is. Meggyőződésem, hogy tudni kell nagyvonalúnak lenni a hibák értékelésekor. Ha folyamatosan a hibákat elemezzük a kollégákban, akkor biztos, hogy elbizonytalanodnak, nem mernek majd dönteni. Én pedig szeretem, ha önállóak a munkatársaim, mert nekem is sok időt spórolnak meg ezzel, de sokkal jobban szárnyalnak is. Természetesen a nagyobb súlyú, rendszerszerű vagy a precedens értékű problémákat azonnal kezelni és javítani kell.

6. Szokott-e otthonról dolgozni?

Nem vagyok igazán az otthoni munka híve. Úgy gondolom, hogy a munkahelyünkön kell megoldanunk a feladatainkat. Amikor hazaérek szomori otthonomba, akkor leginkább a családomé vagyok. Fontos ügyben persze telefonon bármikor elérhetnek, de erre ritkán kerül sor. Hiszem, hogy mindenkinek kell a kikapcsolódás, a feltöltődés a munkanap végén, szerintem ugyanis a megfelelő pihenés a fenntartható lelkesedés és a vállalat iránti hosszú távú elköteleződés záloga.  A távmunka modern munkaszervezési eszköz. Megfelelő személyi és tárgyi feltételek megléte esetén nagyon is jól működhet, főleg vegyes rendszerben (otthoni és munkahelyi munkavégzés váltakozására gondolok), de soha nem a pihenés kárára.

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?

Csak az adott fiatal alapos megismerése után lehet erre a kérdésre felelősséggel válaszolni. Az érdeklődési kör és az egyéni kompetenciák nagyon fontos szempontok a választásnál. Általánosságban azt lehet mondani, hogy az egyetemet megcélzóknál a mérnöki pályák választását, a középfokon végzőknél pedig egy jó szakma kitanulását tanácsolnám.. A legfontosabb tanácsom azonban az lenne egy 18 éves pályaválasztónak, hogy olyan területen tanuljon tovább, amely iránt komolyan és őszintén érdeklődik, és amelynek a későbbi művelése boldogsággal tölti el.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?

Azt hiszem, hogy mindennél fontosabb, még a végzettségnél is, a munkához való hozzáállás. Természetesen a meglévő pozitív személyes kompetenciák és egy jó szakirányú végzettség (HR-es, közdazdasági, pszichológusi, stb.) szintén nem utolsó versenyelőnyt jelentenek egy pályakezdő HR-esnek. Nálam nagyon pozitív, ha egy pályakezdő már a tanulmányai alatt is szerez éles tapasztalatokat.

Éppen ezért arra biztatok mindenkit, már az egyetemi évek alatt vállaljon valami plusz feladatot, például közösségszervezői munkát, külföldi részképzést, önkéntes munkát, a kötelezőn túli szakmai gyakorlatot. Én mindig keresem ezeket a pluszokat az önéletrajzokban.

9. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?

A munkaerőhiány kezelését. Nap, mint nap érezzük a bőrünkön a munkaerőpiac válságos helyzetének a negatív hatásait. Természetesen a kialakult helyzet esély is a HR-nek arra, hogy erősítse a stratégiai szerepét. Most különösen nagy szüksége van minden vállalatnak arra, hogy alacsonyan tartsa a fluktuációs rátáját és magas szinten a munkatársai elkötelezettségét. A munkakörnyezet dolgozóbaráttá formálására, a megfelelő kompenzációs rendszerek kialakítására, a pozitív motivációs légkör megteremtésére, egyre nagyobb az igény. Az ember egyre inkább fókuszba kerül. Nos, az ilyen vállalati légkör kialakításához, a felsorolt célok eléréséhez pedig mi HR-esek értünk a legjobban. Nekünk kell megmutatni, hogyan tudjuk megtartani a kulcsembereinket és magunkhoz vonzani a tehetséges munkavállalókat. Most a HR projektjeié a jelen és a jövő.

10. Hogyan kapcsolódik ki munka után?

A családom körében, egy csodálatos fekvésű kis falucskában pihenve. A Komárom-Esztergom megyei Szomoron élünk. Azt követően, hogy csatlakoztam a Suzukihoz, ide költöztünk. Mindig is ilyen környezetről álmodtunk. Az élet itt, már önmagában is kikapcsolódás. Hamarosan negyedszer is édesapa leszek, ez nagyon feldob. Számomra kikapcsolódást jelent még a munka után, ha a közösségépítő, civil szférában szerepet vállaló tevékenységeimben szorgoskodhatok. Természetvédelmi, karszt- és barlangkutatással, barlangi mentéssel foglalkozó társadalmi szervezeteket vezetek. Elnöke vagyok a Magyar Barlangi Mentőszolgálatnak, a Mecsek Háza Egyesületnek. Számos más nonprofit, civil szervezetet támogatok tanácsaimmal, főleg azokat, amelyeket én alapítottam. Jelenleg a legaktívabban a Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány körül szerveződő közösség építésével és az alapítvány céljainak a megvalósításával pihenem ki a munkahelyi fáradalmaimat.

Fotó: Fekete András