Így dolgoznak Ők!

Képzeljetek el egy filigrán, alacsony, már-már kislányosan bájos, fiatal hölgyet, akinek annyi energia és erő van, mint három férfiban egyszerre. Megvan? Jó, akkor most olvashattok tovább…

– Mesélj egy kicsikét magadról, mit kell tudni rólad?

– Szegedi Tudományegyetemen végeztem munkaügyi szervezőként 2005-ben, s még egyetemistaként harmadéves koromban kerültem először kapcsolatba a távmunkával. Évfolyamdolgozatom, TDK és szakdolgozatom témája is a humán erőforrás menedzsment és távmunka aspektusáról szólt. Harmadéves egyetemistaként jelen voltam a Magyar Távmunka Szövetség alapító közgyűlésén még 2004-ben. Ezek után pályakezdőként személyzeti tanácsadással, munkaerő-közvetítéssel és munkaerő-kölcsönzéssel kezdtem foglalkozni, majd később 2006-tól vállalati HR vezetőként szervezetfejlesztéssel. Ez az én világom: egy szervezet belső támogató-fejlesztőjeként, hol mentorként, hol coachként, hol trénerként, hol kommunikációs szerepben, mindezt egyszerre, egy személyben. Volt már mindenféle a munkahelyi projektjeim között: üzleti stratégiát támogató humán erőforrás rendszerek kiépítése, teljesítményértékelés, szervezeti kultúrafejlesztés…

2011-ben egy időre kivonultam a nagyvilági show-ból. Veszélyeztetett terhes voltam, a nyugalom és a csendes hétköznapok ideje következett, amelynek köszönhetően 2011-ben egy gyönyörű kislányt kaptunk ajándékba férjemmel. Életemnek ez volt az első olyan kardinális pontja, amikor határozottan el kellett döntenem, hogy munka vagy a család. Nem volt kérdés: család.

10 éve önkéntes társadalmi munkát végzek a Magyar Távmunka Szövetségnél, elnökségi tagként, majd felügyelőbizottsági tagként vállaltam önkéntes tisztséget. 2011-ben, amikor 7 hónapos várandós voltam, ismét elnökségi tagnak választottak. Azóta is aktív szerepet vállalok a Szövetség munkájában, a távmunka elterjesztésében, népszerűsítésében. Jelenleg kisgyermekes anyukaként 2,5 éves kislányom mellett, részmunkaidőben, részben távmunkában tértem vissza, a Sonrisa Informatikai Kft. szoftverfejlesztési projektszervezet HR vezetőjeként. Jelenleg az egyetlen kisgyermekes anyuka vagyok az egyébként fiatal és apukás társaságban. Érdekelt vagyok a grafológiában, jelenleg szakgrafológusnak tanulok, idén államvizsgázok. Szabadidőmben férjemmel és kislányommal járjuk a természetet, túrázunk, felfedezzük a világot, élményeket gyűjtünk.

– Miért választottad ezt a szakmát?

– Nekem mindig is annyira egyértelmű volt, hogy valami emberközeli témával foglalkozzam. Alapvetően humán beállítottságú vagyok. Értem is és érzem is. Jó választás volt az egyetem, a humán erőforrás menedzsment és a munkajogi témakörökben otthonosan mozogtam, erre jött a távmunka, hogy valamivel megspékeljem a tanulmányaim. A távmunka valóban ötletszerűen jött, jókor, jó időben, aztán nagyon gyorsan beleszerettem ebbe a rugalmas munkaszervezési módszerbe. Azon szerencsések egyikének tartom magam, akik elmondhatják magukról, hogy a szakmájuk a hobbijuk is. Nagy kedvenceim között vannak a dolgozói elégedettség és elkötelezettség-növelési cselekvési tervek kidolgozás, egy vállalat HR stratégiáját úgy kialakítani, hogy az transzparensen szolgálja az üzleti célokat, érthető legyen, vagy a start up cégek HR funkcióinak bevezetése is nagyszerű feladat. Szeretem, hogy a munkámmal egy egész szervezetet szolgálhatok, a belső tanácsadójuk lehetek, támogathatom őket, mindezt azért, hogy jól érezzék magukat ott, ahol dolgoznak.

– Mi a hitvallásod?

– Szeresd, amit csinálsz. Azt csináld, amit szeretsz. Ha szereted, akkor úgy is csinálod, és jól csinálod. Ha nem szereted, akkor feleslegesen ne pazarold el a saját drága időd se magadtól se másoktól.

Hiszek abban, hogy lehet maradandót, értékeset alkotni. Olyat, amiben te is megtalálod önmagad, amit szeretsz csinálni, és ami a közjót és a jövő generációt is szolgálja. Ezért is szívügyem a távmunka: nemcsak az adott vállalatot érinti, akinek dolgozom, hanem ez mindannyiunknak szól, szakmabeli társaimnak, más vállalatvezetőknek, kisgyermekeseknek, vidéken élőknek, megváltozott munkaképesség személyeknek. Mindenkinek, aki a távoli munkavégzési formát úgy tudja használni, hogy azzal egy teljesebb, kiegyensúlyozottabb és hasznosabb életet tud élni.

Magánemberként pedig ez nekem leginkább abban nyilvánul meg, amit a kislányunknak nyújtani tudok magamból és mutatni tudok a világból. Olyan gondolatokat átadni és értékekre megtanítani, amit majd ő is tovább adhat. Vele együtt természetesen mi is nagy dolgokat tanulunk!

– Te milyen dolgozó mami vagy? Mi jellemző rád?

– Családját és munkáját szerető, állandóan alkotó és tenni akaró, akinek időközönként le kell ülni és mély levegőt venni, fontossági sorrendet felállítani, és majd utána újra felállni és tenni-venni-csinálni-alkotni.

– Mire vagy a legbüszkébb?

– Magánemberként a családi triumvirátusunkra: a férjem, a lányom és én. Csúcs egy csapat, főleg, ha még elemünkben is vagyunk! A legjobb és legszebb, semmiért és senkiért oda nem adnám! Többet nem írok erről, mert ez olyan titkos, csak a miénk dolog.

Szakmailag sok kicsi és nagy büszkeségem is van, amit eddig sikerült megalkotnom. HR vezetőként eddigi legnagyobb sikeremnek azt tulajdonítom, amikor egy hatalomorientált, nagy kontrollt gyakorló, bizalmatlankodó szervezetet sikerült elmozdítani egy együttműködő, jó hangulatú, eredményorientált vállalati kultúra felé. A dolgozói elégedettség ennek hatására 20 százalékponttal emelkedett 1 év alatt. A Magyar Távmunka Szövetségben végzett társadalmi munkámra is nagyon büszke vagyok, hogy csak az elmúlt évben másfélszer annyi munkáltatóra voltunk hatással, hogy olyan munkahelyeket hoztak létre, ahol a távoli munkavégzés lehetősége is adott.

– Hogyan egyezteted össze a munkát és a családi életet?

– Tanulok nemet mondani, magamnak és másoknak is. Tanulok kevesebbet bevállalni. Még nem vagyok mestere, de fejlődőképesnek érzem magam. Azt már tudom, hogy kisgyermekesként mindent egyszerre nem lehet – bármennyire is szeretném. Lelkiismeretes vagyok a munkámban, csak olyat ígérek és vállalok, amit teljesíteni is tudok időre és minőségben. Rettentő rossz érzés, ha nem így van. Ha például a kislányunk beteg lesz, kiesik a bölcsiből egy hétre. Mi történik ekkor? Kőkemény logisztika és jön a távmunka. Szabályosan órarendünk van, melyik nap vagyok távmunkában, melyik napon segít a babysitter, avagy hogy melyik napon tudunk randizni a férjemmel. Amióta Liza megszületett mi is sokkal következetesebben éljük napjainkat. Én ezt tudatosan végig gondoltam, mielőtt visszamentem a munkaerőpiacra: hogyan fogok délután érte menni a bölcsibe, mennyi időm lesz vele foglalkozni, hogyan fogok dolgozni, ha Liza beteg. Így sem könnyű, van, hogy én is részecskékre szétesem, aztán újra összeszedem erőimet. Emellett az is igaz, hogy nekem áldott szerencsém van a munkáltatómmal. Kisgyermekes apukák és tudják jól, mivel jár a bölcsis-ovis időszak, és ezzel együtt megkaptam a bizalmat.

Tóth Adrienn és Liza

– Liza mennyire érti, hogy mi a munkád? Mit gondol róla?

– Kislányunk még csak 2,5 éves. Csak azt tudja és érti, hogy reggel elindulunk együtt a bölcsibe, majd délután találkozunk, közben pedig: „Mama dol.” Ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy Mama dolgozik. Azt még nem érti, hogy mi a szakmám, de amikor jönnek a televíziótól az operatőrök forgatni és ő is szerepelhet, azt már kifejezetten élvezi!

– Van-e valami trükköd, titkod, amit dogozó mamiként alkalmazol, s megosztanál velünk?

– Trükkök és titkok? Ide vele! Velem is osszátok meg!

Úgy érzem, nincs különösebb fortélyom. Nekem ez igen helyzetfüggő, de alapvetően mindent megtervezünk, betegségek esetén is, jó idő, rossz idő esetén is előre átbeszéljük férjemmel, hogyan csináljuk a következő hetet vagy napokat. Ez mindenkinek jó. Persze vannak időközi segítségünk is, amit ugyancsak előre leszervezünk: babysitterek vagy nagyszülők – az ő segítségükért nagyon hálásak vagyunk!

Dolgozó Mami blog
HR Blog